Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Cukorbeteg gyerekek, fiatalok és felnőttek szaladtak együtt egészséges társaikkal szombaton a marosvásárhelyi Somostetőn, ahol a Maros Megyei Cukorbeteg Gyerekek és Fiatalok Egyesülete immár hetedik alkalommal szervezte meg az Ascotid Trail Race futóversenyt. Az eseménnyel az volt a cél, hogy bebizonyítsák: a diabétesszel is lehet, sőt ajánlott sportolni, illetve azt, hogy semmi különbség nincs a sport terén egy cukorbeteg és egy egészséges gyerek, fiatal között, ha a vércukorszint a megengedett értékek között van.
Akárcsak az előző alkalmakkor, a családias hangulatú Ascotid Trail Race idén is rendkívüli népszerűségnek örvendett, a délelőtt folyamán mintegy többszáz gyermek, fiatal és felnőtt állt rajthoz a különböző kategóriákban. A négy meghirdetett versenyszámra – a 20,7 kilométeres félmaratonra, a közel 10 kilométeres távfutásra, a családi versenyre és a gyerekeknek szánt terepfutásra – mintegy hatszázan neveztek be. Nemcsak Maros megyeiek, hanem az ország különböző részeiből érkező, 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő fiatalok is eljöttek, hogy részt vehessenek a vetélkedőn, együtt legyenek sorstársaikkal, és átlépjék a saját határaikat. Ez is volt az esemény egyik mottója: Négy versenyszám, egyetlen cél: kilépni a komfortzónából.
A cukorbeteg gyerekeket és fiatalokat felkaroló egyesület elnöke, Rodica Molnar lapunk érdeklődésére elmondta, a rendezvénnyel arra ösztönöznek mindenkit, hogy a rendszeres mozgást beépítse a mindennapjaiba, hiszen ezáltal nagyon sokat tehetünk az egészségünk megőrzéséért, függetlenül attól, hogy valaki cukorbeteg vagy sem. Az 1-es típusú cukorbetegségben szenvedő, inzulinfüggő gyerekeket, fiatalokat arra biztatják, hogy éljenek aktív életet, sportoljanak, ugyanis általában megtorpannak, amikor szembesülnek a diagnózissal, nem tudják, hogy szabad-e vagy sem testmozgást végezzenek, sportoljanak. Sok szülő nem szívesen engedi a diabétesszel diagnosztizált gyerekét sportolni, mert attól fél, hogy a megerőltetés hatására ingadozni kezd a vércukorszintje. Ugyanakkor a sporttanárok sem szívesen engedik ezeknek a gyerekeknek, hogy részt vegyenek az edzéseken, mivel tartanak attól, hogy rosszul lesznek az órájukon, és nincsenek felkészítve arra, hogy mi a teendő ilyen helyzetben. Ezért fontos a tájékoztatás, eloszlatni azt a tévhitet, hogy a mozgás, a sport árt a cukorbeteg gyerekeknek. Az Ascotid Trail Race sporteseménynek tehát valójában nevelő célja is van, azt szeretnék, hogy mindenki megértse, a diabétesz nem akadály a testmozgásban, a cukorbetegséggel élő gyerekek is sportolhatnak, bármit megtehetnek, amit egészséges társaik, azzal a feltétellel, hogy folyamatosan ellenőrizve legyen a vércukorszintjük, fel legyenek készülve arra, hogyan kezeljenek bizonyos helyzeteket, mi a teendő a magas, illetve alacsony vércukorszint esetén. Ugyanakkor arra is fel szeretnék hívni a felnőtt korosztály körében 2-es típusú diabétesszel élők figyelmét, hogy a testmozgásnak óriási szerepe van az elhízás, valamint a szív-ér rendszeri betegségek megelőzésében – hangsúlyozta Rodica Molnar, aki köszönetet mondott az önkénteseknek, akik segítségükre voltak az esemény lebonyolításában, valamint a támogatóknak, akiknek köszönhetően harapnivalót is biztosítottak, és vitaminokat is tartalmazó kis csomagot is tudtak ajándékozni minden versenyzőnek.
A rendezvény célja ugyanakkor ráirányítani a közvélemény figyelmét elsősorban az 1-es típusú, inzulinfüggő cukorbetegségre, amely leginkább a gyermekeket érinti. Tudatosítani kell ugyanis az emberekben, hogy ezek a gyerekek, fiatalok közöttünk élnek. Sajnos még ma is akadnak pedagógusok, akik nem értik meg, hogy ha a cukorbeteg gyerek az osztályban óra közben eszik, akkor az nem azt jelenti, hogy szabályt akar szegni, hanem az egészségi állapota követeli meg.
Szombaton a Somostetőn olyan gyerekek is szaladtak, akik betöltötték a hét évet, de a diabétesz már több mint öt éve része az életüknek, ők a legjobb bizonyítékai annak, hogy a diagnózis felállítása után is van élet, a gyerekek által választott mottó is ezt támasztja alá, hiszen, a Mi inzulinnal szaladunk! jelmondat jegyében vettek részt a versenyen. Ezek a gyerekek kis hősök, hiszen zsenge koruk ellenére meg kellett tanulniuk kiszámolni, mikor miből mennyit ehetnek, mennyi inzulint kell adagolniuk. Ma már a technika nyújtotta lehetőségek jelentősen megkönnyítik ezt a folyamatot, hiszen a szenzoros készülékek riasztanak, amikor a vércukorszintértékek nem a normális mederben mozognak.
Érdeklődésünkre Rodica Molnar rámutatott, sajnos a szakorvosoktól érkező visszajelzések alapján az utóbbi időben nőtt azon gyerekek száma, akiknél felütötte a fejét a betegség, az orvosok, akik korábban havonta egy gyereknél állították fel a diabétesz diagnózist, a járvány óta hetente két-három gyereknél fedezik fel. Sajnos sok az egészen zsenge korú gyerek, legutóbb egy ötéves családja fordult az egyesülethez.