Rohanó életünk jellegzetes kórtünete, hogy szinte mindenkinek naponta fáj valamije, aminek enyhítésére fájdalomcsillapítót szed, hogy tevékenységét, feladatát eredményesen végezhesse. A fájdalom önmagában véve nem sorscsapás, és nem is betegség, hanem a lázhoz hasonlóan testünk egyik legfontosabb figyelmeztető jelzése, mely arra készteti az embert, hogy a fájó testrészt kímélje, ápolja, vagy tegyen valamit a gyógyulás érdekében. Értékes jelzés, mert a fájdalommentesen jelentkező néma folyamatok gyakran veszedelmes és végzetes kimenetelűek is lehetnek szervezetünkben. A fájdalom gyakran valamilyen túlterhelés okán alakul ki, és megmutatja a megoldáshoz vezető utat is. Az egyoldalú terhelés vagy túlfeszített munkavégzés ízületi- és izomfájdalmakkal járhat, de ugyanez mondható el a túl sok ülés következményeként is. A túl sok cukrot tartalmazó étrend, a dohányzás és az alkohol a gyomorban, a tápanyagok hiánya vagy a megfeszített munkavégzés pedig az idegekben és izmokban idéz elő panaszokat. A sérülések vagy túlterhelés esetén a fájdalom arra késztet, hogy kíméljük a sérült testrészt, de adott esetben forduljunk orvoshoz. Ha fájni kezd a fogunk, muszáj fogorvos segítségét kérni. A fájdalom egészséges érzet, nem ellenség, hanem tanácsadó, életfunkcióink szerves része, melynek a megélése mindenkinél másképp zajlik. Míg a porckorongsérvet az egyik ember nem is észleli, évekig vele él, a másik teljesen munkaképtelenné válik a fájdalomtól. Van, aki a fogászati kezeléseket is tolerálja fájdalomcsillapító nélkül, mások a sebtapasz levételétől is rettegnek.
Az idők folyamán – de a legrégibb időktől már – a gyógyszerészek a fájdalom enyhítésére különböző szereket kísérleteztek ki, ma már sokféle fájdalomcsillapító közül választhatunk, melyek rövid idő alatt megoldják a panaszokat. A csillapító szerek szedésének első nagy problémája, hogy kikapcsolják a jelzést, eltompítják a fájdalmat, így a fájdalmat kiváltó ok is háttérbe szorul. Egy tablettával megszűnnek a panaszok. A sportoló folytathatja túlterhelő aktivitását a kopott vagy sérült ízülettel, az egészségtelen, mozgásszegény életvitelt, a helytelen táplálkozást is nyugodtan folytathatjuk, hiszen testünk kizsákmányolását mutató jelzések rövid idő alatt megszüntethetők egy tabletta beszedésével. Valójában azonban a panasz nem szűnik meg, csak elodázódik és súlyosbodik, mert a panaszt okozó folyamatok továbbra is fennállnak. A fájdalomcsillapítók tehát csak nagyon rövid távon segíthetnek, valójában nem oldják meg a problémát, nem szüntetik meg a kiváltó okot. Ez alól kivételt képeznek azok a betegségek, amelyek esetén a fájdalom önálló kórképpé válik. Ilyenkor sokféle terápia szükséges, a pszichoterápiától az életmódváltásig, a fájdalomérzékelésre specializált klinikákon történő kezelésig. Természetesen a rendkívül erős és idült betegségek (pl. rák, reuma stb.) okozta fájdalmakat csillapítani kell, mert a beteg közérzetének a javítása a fő cél, de a fájdalommemória megszüntetése is beletartozik a terápiába. Testünk ugyanis egy idő után „emlékezni” kezd a fájdalomra, és minimális ingerhatásra vagy pusztán a gondolatra is erős fájdalommal reagál, néha olyankor is, ha a kiváltó ok már régen megszűnt.
A fájdalommemória az utóbbi időben egyre több tudományos társaság vitatémája. A tényt, miszerint a fájda-
lomérzet nagymértékben az érzelmek függvénye, a placebókutatások igazolták. A bizalom, a védettség, a biztonság érzete gátolja a fájdalomingert továbbító pályákat és a fájdalomérző receptorokat. Ez történik, amikor valakit ápolnak, segítenek rajta, és azt mondják, hogy fáj- dalomcsillapítókat kap, mindjárt jobban érzi magát. Ezért, ha jól és biztonságban érezzük magunkat, azt érezzük, hogy szeretnek, és bizakodva nézünk a világba, kevesebb fájdalmat érzünk, mint magányosan, elhagyatottan és kétségbeesetten.
A fájdalomcsillapítók rendszeres szedése hosszabb távon hozzászokást eredményez: azonos hatás elérése érdekében egyre nagyobb dózist kell bevenni, aminek hatására a fájdalomküszöb egyre alacsonyabbra süllyed. Ez azt jelenti, hogy minden tartós csillapítószedés újabb fájdalmak forrása. Ezért több, vény nélkül kapható fájdalomcsillapító szeren jelzik is, hogy hosszabb távon nem szabad orvosi felügyelet nélkül szedni.
A gyógyszerészeti statisztikák alapján jelenleg 1700 különféle, vénymentesen megvásárolható fájdalomcsillapító létezik, melyek jórészt kombinált, azaz több hatóanyagot tartalmazó készítmények. Egyesek jobb hatásfokkal működnek influenza esetén, míg mások inkább a fejfájás és az ízületi fájdalmak ellen hatnak, de mindenikben négy hatóanyag valamelyike található (acetil-szalicilsav, diklofenák, ibuprofén vagy paracetamol). Mivel ezek a hatóanyagok egyben gyulladásgátló hatásúak is, a nem szteroid gyulladásgátlók listáján is szerepelnek. Mind a négy hatóanyag nem specifikus, tehát általános hatású, és mindegyik komoly mellékhatásokat rejtegethet. Legfontosabb, hogy a tüneti kezelés helyett vizsgáljuk meg a fájdalmat kiváltó okokat, és a fájdalomcsillapítókat, hacsak nem indokolt (pl. daganatos fájdalmak), csupán rövid ideig szedjük.
