2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Deé Nagy Anikó és László Lóránt együttműködésének eredménye

A titokra fény derült 

Évek óta érdeklődéssel nézegettem a Teleki Téka nagytermének előszobájában a dróttal védett tárlókat, amelyek polcain a könyvtáralapító Teleki Sámuel feleségének, gróf iktári Bethlen Zsuzsannának a többségében magyar nyelvű könyvei sorakoznak. Több ígéretet is kaptam a téka könyvtárosaitól, hogy elmondják, mit olvasott, milyen könyveket gyűjtött az 1700-as évek második felében Erdély főkancellárjának felesége. Ezért vettem részt nagy érdeklődéssel az idei könyvvásár számomra egyik legérdekesebb rendezvényén. 

Deé Nagy Anikó könyvtártörténész, a téka nyugalmazott osztályvezetőjének László Lóránt könyvtárossal közösen írt és szerkesztett könyve, Gróf iktári Bethlen Zsuzsanna és szakácskönyve igényes, esztétikus kiadásban a Kriterion Könyvkiadó és a Teleki Téka Alapítvány jóvoltából jelent meg. A bemutatón a születésének kerek évfordulóját töltő Deé Anikót Lázok Klára, a téka főkönyvtárosa köszöntötte, továbbá Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, aki rokonként volt jelen. A könyvet Egyed Emese irodalomtörténész, költő mutatta be a szerzők közreműködésével. 

Deé Nagy Anikó, a hajdani erdélyi nagyasszonyok jó ismerője és László Lóránt könyvtáros izgalmas, példamutató együttműködésének, különleges munkamegosztásának eredménye a kötet – hangzott el Egyed Emese felvezetőjében. 

Szokott-e főzni? – tette fel a kérdést a nagyasszony receptjeit feldolgozó és a nyomtatott forrásanyaggal összehasonlító László Lórántnak. Az igenlő válaszon túl – ha nem főzne, nem szánta volna rá magát erre a feladatra, amihez hasonlóra egy korábbi kiállítással már vállalkozott – megtudhattuk, hogy a szakácskönyv receptjei alapján az est vendégeinek is készített meglepetést. 

A továbbiakban elhangzott, hogy Deé Nagy Anikó nemcsak Teleki Sámuel és a téka történetével foglalkozik, hanem a szakácskönyv megrendelőjével is. A kéziratban fennmaradt receptgyűjteményből kiderül, hogy az 1700-as évek második felében egy művelt család művelt asszonya milyen ételekkel láthatta el vendégeit a Sáromberkén ma is álló kastélyban. 

Fotó: Nagy Tibor

Három könyv egy kötetben 

Egyed Emese szerint valójában három könyvből áll a kötet. Az első kitűnő lehetőséget teremt Deé Nagy Anikónak, hogy a férje árnyékában ez idáig kevésbé ismert gróf Teleki Sámuelné gróf iktári Bethlen Zsuzsanna életét részletesen bemutassa, és szót ejtsen a könyvtár magját képező könyvek egykori tulajdonosáról, gróf Rhédei Zsigmondné báró Wesselényi Katáról is, aki örökösök nélkül maradva unokahúgára hagyta könyveit, amelyek között ott voltak édesanyjának, Wesselényi Ferencné Rhédei Zsuzsannának, Bethlen Zsuzsanna nagyanyjának a könyvei is. Akkoriban ugyanis nagy megtiszteltetés volt könyvtárat örökölni.

 Az első részből kiderül, hogy az erdélyi nemesi családokban milyen nagy szerep hárult a feleségre, aki egyszerre gondot kellett viseljen a ház működésére, a család egészségére, és messzebbre kellett lásson a ház kerületénél is.

A második „könyv” László Lóránt előszavával a tematikusan csoportosított ételek és innivalók elkészítésének módját tartalmazza. Ezek a receptek az érdekes erdélyi konyhára vetnek fényt, amelyben a szász konyha hatása is felfedezhető. 

A harmadik könyv, bár szakácskönyvhöz készül szómagyarázat, a régi világhoz közelítve segít eligazodni a receptek nyelvi rejtelmeiben. Ily módon egy szűkebbre szabott filológiai, nyelvészeti könyvnek is tekinthető. Mindezt figyelembe véve, a könyvespolcon három helyen is állhatna a kötet – állította Egyed Emese. 

Teleki Sámuel felesége a főzési kultúrában tökéletesen illik az erdélyi nemesasszonyok közé – válaszolt Egyed Emese kérdésére Deé Nagy Anikó, aki örömmel üdvözölte a könyvbemutató népes közönségét, és megjegyezte, hogy két évvel ezelőtt jelent meg a Bethlen Zsuzsanna nagynénjéről, báró Wesselényi Katáról szóló könyve (Báró hadadi Wesselényi Kata, a hitben élő református nagyasszony, Kriterion, 2017). 

Bethlen Zsuzsanna könyvgyűjteménye 

Fotók: Márton Krisztina

Árnyékból a nyilvánosság elé

A Teleki Sámuellel kapcsolatos kutatásai során sok anyag gyűlt össze a Teleki családról, ami arra ösztönözte, hogy megírja Bethlen Zsuzsanna életét, és kiadja recepjeit – utalt a kötet eredetére Deé Nagy Anikó. Majd hozzátette, hogy végtelenül hálás a Kriterion Kiadónak, H. Szabó Gyula igazgatónak, Árkossy Istvánnak (a könyv tervezőjének), a fényképeket hozzáértéssel és szeretettel elkészítő Márton Krisztinának, a téka restaurátorának. Majd magyarázatot adott a politikus Németh Zsolt jelenlétére is, aki rokonként minden találkozásukkor az erdélyi nagyasszonyok felől érdeklődött. Így csikarta ki az első kötetet, amelyet a 2017-es kolozsvári napokon be is mutatott, és szívesen jött el a másik nagyasszonyról szóló könyv bemutatójára. Deé Nagy Anikóról elmondta, azért vállalkozott arra, hogy az erdélyi főrangú asszonyokról könyvet írjon, mert ő maga is egy szellemi főrangú asszony, akinek élete elválaszthatatlan a Teleki Tékától. A könyvtár magyar könyvállományának alapjait a Deé Nagy Anikó által megidézett főrangú asszonyok tették le. Köztük van Bethlen Zsuzsanna, a politikus mögött álló asszony, akinek árnyékban maradt életét föltárta, és ennek fényében érthetővé tette, hogy Teleki Sámuel, Erdély kancellárja milyen háttérrel válhatott sikeres emberré. Férj és feleség kapcsolatát jól szemlélteti a kettős ex libris a két grófi család címerével és a házastársak jelmondatával: Az Úr gondot visel. 

Az árva lányka nagyapjának, báró hadadi Wesselényi Ferencnek, Közép-Szolnok megye nagy vagyonnal rendelkező főispánjának szeretetteljes drági otthonában nevelkedett, ahol írni, olvasni és bizonyára németre oktatták. Feltételezhetően nagyanyja a gazdasszonyságba is bevezette, amire a későbbiekben nagy szüksége volt. A 16 éves lány kezét Erdély egyik legtekintélyesebb főúri családjának fia, a külföldi tanulmányútjáról hazatérő 31 esztendős gróf széki Teleki Sámuel kérte meg. Mindketten nagyon jól jártak – hangsúlyozta érdekes ismertetőjében Deé Nagy Anikó. A házasságuk után felépülő sáromberki kastélyban rendkívül szép hét-nyolc esztendőt töltöttek teljes nyugalomban, mialatt a férj csak a tudományoknak és a szép mesterségeknek szentelte életét. Ez az időszak Bethlen Zsuzsanna tanéveit is jelentette, hiszen maga mellett látott egy embert, aki reggeltől estig ír, olvas, tartja a kapcsolatot a külföldön megismert tudósokkal, franciául, németül, latinul levelez, próbálja megszervezni a külföldön elkezdett könyvgyűjtést, mindezt nagyon szigorú és pontos életrend szerint. Ez idő alatt vált odaadó feleséggé, aki férje pályáját méltó módon tudta követni, jó gazdasszonnyá, könyvgyűjtővé és mecénássá. Szakácskönyvét 18 éves korában másoltatta le, és beletanult a házvezetésbe, a családi élet megszervezésébe. Erre nagy szüksége volt, hiszen a későbbiekben kilenc gyermeket hozott a világra, akik közül hatot a sáromberki temetőben temettek el, és mindössze hárman maradtak életben. Férjével együtt nagy szeretetben nevelték őket. Legnagyobbik fiuk, Teleki Domokos, bár csupán 25 esztendőt élt, Erdély tudományos és művelődési életének rendkívül érdekes alakja lett. Ásványtani munkásságának jelentőségét bizonyítja, hogy a jénai mineralógiai társaság elnökévé választották. 



Megrendelőlisták, leltárak, katalógus

A sors szétszakította a házastársakat, mivel Teleki Sámuel négy császár alatt sok jelentős állami megbízatást kapott. Betöltésük érdekében Váradra, Szebenbe kellett költöznie, majd 1787-től Bécsbe, mivel Erdély alkancellárjává, majd 1791-től főkancellárrá nevezték ki. 1787-ben családja is követte Bécsbe, ahol, az erdélyi vidéki életmóddal szakítva, meg kellett felelni a császári udvar követelményeinek. Bár férjének minden állomás-

helyére vele költözött a család is, az év nagy részét Bethlen Zsuzsanna Sáromberkén töltötte a gyermekekkel, ahol a gazdaság vezetésének ellenőrzése is reá hárult. Az utókor szerencséje, hogy férjének gyakori távolléte miatt rengeteget kellett levelezniük, ami lehetővé tette Deé Nagy Anikónak, hogy a levelekből kihámozza a Teleki Sámuellel 27 évet töltött Bethlen Zsuzsanna példaértékű életét. 

A hatalmas levéltári anyagban roppant érdekesek a megrendelőlisták, amelyekkel a nagyasszony a marosvásárhelyi Kristóf nevű kereskedőtől szerezte be a rizskását, gyöngykását, zabkását és a csodálatos fűszereket, amit a receptek szerint fel is használtak. A férj kérésére mindenről pontos leltárak készültek, a fehérneműről is például, amiben a viseltes ingeket is feltüntették. Mivel a későbbiekben értékes ruhatáráról és ékszereiről is készült kimutatás, és levelezésükben is sok szó esik a férj gondoskodásáról az ő és gyermekeik egészségén kívül ezen a téren is, fogalmat alkothatunk Bethlen Zsuzsanna öltözködéséről. A kimutatások legértékesebb része a könyvekre vonatkozik. Ezt a szép bibliofil mesterséget férje mellett Zsuzsanna is megtanulta, és egy 1200 kötetes magyar nyelvű könyvtárat gyűjtött össze. Szívügyének tekintette az írók, tudósok megsegítését, ezért könyvtárának sok darabjában a támogatását élvező szerzők ajánlása olvasható. Könyveit halála után férje a Teleki Tékában helyezte el, és címüket a téka Bécsben megjelent nyomtatott katalógusának harmadik kötetében tette közzé. Ennek latin nyelvű előszavában elismeréssel írt arról, hogy a könyvek katalógusát Bethlen Zsuzsanna betegsége idején erős lélekkel saját kezűleg készítette el. 


A szakácskönyv

A tulajdonképpeni szakácskönyvről szóló második nagy fejezet előszavában László Lóránt áttekintette, hogy milyen magyar és német nyelvű szakácskönyveket őriz a téka a 16–19. századból. A legelső kéziratos ételrecept a 16. század végéről vagy a 17. század elejéről Teleki Sámuel egyik könyvének a hátsó borítóján maradt fenn. Receptgyűjteményét Bethlen Zsuzsanna 1772-ben másoltatta Erdély püspökének lánya, a Tofeus Zsófia által 1692-ben Marosvásárhelyen összeállított (concinnált) kéziratról. Nyomtatott változata, amelyet Tótfalusi Miklós 1695-ben adott ki Kolozsváron, akkor már a hetedik kiadásnál tartott, és a későbbi századokban is többször megjelentették. László Lóránt idézettel cáfolja, hogy a szakácskönyv a polgári konyha számára készült volna, a szövegből ugyanis kiderül, hogy összeállítója az úri konyhák világában is jártas lehetett. A kéziratot László Lóránt a nyomtatásban megjelent könyvvel hasonlította össze, és a körülbelül 30 százalékos eltérést a lábjegyetekben jelölte meg, ami bíbelődő, nagy munka volt. Hibák mindkét könyvben vannak, ami egy jó háziasszonynak nem kerüli el a figyelmét. A receptgyűjtemény öt részre oszlik: húst evő napokra való étkek, sültek, vajas étkek, böjti eledelek, toldalékocska. A szerző köszönetet mondott Deé Nagy Anikónak, aki bevette a projektbe, kolléganőjének, Bányai Rékának és Lázok Klárának, a téka főkönyvtárosának.

Végül László Lóránt, aki a tüdőétekkel akarta bizonyítani szakácstudományát, borjúcombból készített pástétomot hozott a könyvbemutatóra, és a finom falatok elfogyasztására nem kellett biztatni a közönséget. 

Teleki Sámuel és Bethen Zsuzsanna bronzszobra  a Teleki Tékában


Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató