Ha megnézzük Marosvásárhely polgármestereinek névjegyzékét – minden mellékzönge és elfogultság mellőzésével – akkor azt tapasztaljuk, hogy 1940. november 21-től egészen 1944 szeptemberéig dr. Májay Ferenc, volt pestszenterzsébeti, majd vásárhelyi polgármester töltötte be ezt a tisztséget. Ám a valóság ennél kissé komplikáltabb. Vagy inkább nem képezte tanulmányok tárgyát az a tény, hogy 1944. augusztus elseje és szeptember vége között egy ismeretlen, furcsa nevű főhivatalnok tűnik fel a polgármesterek sorában: Váró Indár. Keresztnevéről a Google csak annyit tudott megállapítani, hogy szanszkrit eredetű, de jelentése kapcsán virtuálisan széttárja kezét, és bejelenti tájékozatlanságát. Sőt, hivatalos névnapja sincs, de a kereső ajánl az év minden évszakára egy-egy napot találomra.
A Váró család nagyenyedi értelmiségi család, amely több közéleti szereplőt, országgyűlési képviselőt, jogászt, tanárt adott Erdélynek, többek között a nagyenyedi kollégium új történetét megíró Váró Ferencet.
Váró Indár jogász képzettségű volt, és 1919 után Magyarországra települt át, ott végzett jogi tanulmányokat. 1938-ben (ha jól értesültem) Sátoraljaújhely polgármesterévé nevezték ki, és legfontosabb (szomorú emlékezetű) cselekedete a sártoraljaújhelyi virágzó zsidó közösség megsemmisítése volt, gettóba zárása 1944 áprilisában, illetve elindítása a halálba.
Tekintve, hogy Májay polgármester, aki ugyanezt Marosvásárhelyen tette meg, júliusban hosszabb szabadságot kért a közgyűléstől, és lemondását beadta a belügyminiszternek, a várost az alpolgármester (dr. Papp Károly) irányította, de ő is lemondani készült. A városhoz közelítő front gyorsította fel az elhatározásokat, na meg a várható vesztes háború utáni számonkéréstől való félelem. A BM elfogadta Májay lelépését, és Váró Indárt nevezte ki, aki ténylegesen elfoglalta a polgármesteri széket. De csak augusztus elsején jelent meg a városban, és csak szeptember 5-én tette le a hivatali esküt.
Rövid városlása (az országlás mintájára alkottam) alatt átszervezte a közellátást, a Kolozsvári Nemzeti Színházat szerette volna megnyerni állandó vendégszereplésre a távoli és bizonytalan miskolci színház helyett, a lakáshivatalt a városházára helyezte, és a megürült zsidó lakásokba elhelyezte az itt állomásozó honvédtiszteket és családjaikat. Ennyit sikerült a hírlapokból összeszednem.
Annyi tehát elmondható, hogy Májay Ferenc és Zsák Adolf polgármesterek között még akadt egy vásárhelyi polgármester, akinek nem kötelező szobrot emelni.
