A járvány japán nők ezreit hajszolja öngyilkosságba

Koronavírus a világban

Nemcsak Japánt, de az egész világot sokkolta, amikor tavaly szeptemberben otthonában holtan találták a legnépszerűbb és legsikeresebb színésznőt, a 40 éves Juko Takeucsit, aki az HBO sztárja volt a Miss Sherlock című sorozatban.

A megdöbbenést tetézte, hogy a művésznő egy tragikus névsor újabb tagja volt. Nem sokkal előtte több celeb, így Asina Sei színésznő, Miura Haruma színész és Hana Kimura női pankrátor és Netflix-sztár is önként távozott az élők sorából.

Drámai sorozatot robbantott be

Takeucsi halála drámai sorozatot robbantott be, aminek során a következő 10 napban 207 női öngyilkosságot jegyeztek fel a hatóságok, majd további 600-at a következő három hónapban. A 2020-as összesített női veszteség megdöbbentő: 6.976 személy, ami messze meghaladja az előző évek adatait, miközben a mutató a férfiak körében enyhén csökkent.

Megjegyzendő, hogy a Covid és az öngyilkosságok közvetlen összefüggéseire világszerte, így Európában is felfigyeltek. Az Európai Parlament képviselői már novemberben jelezték, hogy sürgető szükség volna a bevégzett és a megkísérelt öngyilkosságok adatbázisára, a leginkább érintett csoportok felkutatására és a megelőző erőfeszítésekre.

Miért nem a férfiak?

A veszteségek egy jól körülhatárolható csoportot érintenek elsősorban, mégpedig a 40 év körüli nőket. Tacsibana Jun szociális kutató és segítő szerint a drámai jelenséget súlyosan tetézik a közösségi média pánikreakciói is, amiket a Covid–19-válság folyamatosan gerjeszt és áttekinthetetlenné tesz. A társadalmi kríziseket kutató asszony megfigyelése szerint a vírus kíméletlenül szorítja a kiszolgáltatottabbakat a társadalmi szakadék pereme felé, megnövelve a potenciális öngyilkosjelöltek számát.

A havonta közzétett öngyilkossági adatokat látva világos az összefüggés, hogy a járvány legkeményebben az olyan ágazatokra sújtott le, ahol eleve sok nőt foglalkoztatnak: a turizmusra, az élelmiszeriparra, a kiskereskedelemre. Az egyik nagy vesztes itt is a szexipar. A nehézipar vagy az autógyártás továbbra is megfelelően teljesít, de ezekben eleve alacsonyabb volt a női munkaerő aránya. A világ egészében észlelt felismerés, hogy a nőket érő Covid-csapások erőteljesebbek, Japánra is jellemző.

Régebben a kríziseket inkább a középkorú férfiak szenvedték el, főleg a nagyobb gazdasági válságok során. A 2008-as pénzügyi vihar után és szívós felvilágosító munkával egyharmadnyi enyhülés mutatkozott a gyászos statisztikákban, és Japánnak sikerült Dél-Korea mögé kerülni a 100.000 főre vetített esetek számában.

A Covid megszaggatta az éledező reményeket

A nem házas, állásukat vesztő vagy elszigetelten élő nők öngyilkossági aránya döbbenetesen megnőtt, és ha a helyzet nem enyhül, akkor még rosszabb adatokra kell felkészülni, még akkor is, ha például a metrószerelvényeken kizárólag nőknek fenntartott vagonok is futnak, hogy védettségüket növeljék. Az a megfigyelés ugyanis, hogy a férfiak „lazábbak” a maszkviselés dolgában, és a csúcsforgalmi időszakokban az ő utaslétszámuk is jóval magasabb, mivel többnyire ők járnak munkába.

Szégyen, lenézés és áldozathibáztatás

Az uralkodó társadalmi és családi szokások eleve a nőkre terhelik a háztartás és gyermeknevelés szinte minden feladatát, amiket most tetéz a Coviddal kapcsolatos temérdek új elvárás. A japán nők szégyenként élik meg, ha a családban fertőződés fordul elő, főként ha az az idősebb családtagokat vagy a gyerekeket érinti, és ezért őket teszik felelőssé. Ez az érzet sokszorozódik, amikor őket magukat éri vírustámadás.

Micsiko Ueda öngyilkosság-kutató szerint a megugrott önpusztítások hatalmas része nem is a betegségre vagy az elszegényedésre adott válasz, hanem a társadalmi megítélés, a szégyenérzet és az áldozathibáztatás következménye. „Általában nem támogatjuk azt, aki nem közülünk való. De ha ráadásul lelkileg zavart is, akkor nem is lehet közülünk egy” – magyarázza a kutató.

Ebben a helyzetben állandó teher hárul az állami és a társadalmi segélyszervezetekre, ahová az öngyilkosságot fontolgató nők kétségbeesett hívásai befutnak.

Segít-e az olimpia?

Japán a Covid-fertőzések harmadik hullámánál tart, és a kormány meghosszabbította a rendkívüli állapotot. Az ország határozottan kezeli a válságot, a lakosság hatósági szigor nélkül is tudatosan betartja a vírusvédelem alapfeltételeit. Gyorsteszteket már köztéri automatákból is lehet vásárolni, ami csökkenti az egészségügyi rendszerre rótt terhelést, és javítja a távolságtartás feltételeit a rendelőkben. Az elővigyázat továbbra is első számú követelmény, mivel a szigetországban új mutáns bukkant fel február közepén.

A kórházak továbbra is extrém terhelés alatt állnak. Ezek nagy részben kis kapacitású magánvállalkozások, ezért őket jelentős veszteségek vagy akár csőd is fenyegeti a Covid-betegek ellátásával.

A gazdaságot viszont nem érte végzetes csapás, bár az exportbevételek kellemetlen 17%-kal csökkentek az utolsó negyedévben.

A gazdasági stabilitás fennmaradásához reménysugár lehet a tavalyról elhalasztott olimpia megrendezése, aminek előkészületei a vírusválság közepette is zajlanak. Ez talán enyhülést hoz a munkaerőpiacon a nők számára is. Bizarr egybeesés, hogy a szervezőbizottság korábbi elnöke, Josiro Mori többedik szexista kijelentése átlépte a tűréshatárt, ezért távozásra kényszerült.

Utóda a játékokért felelős miniszter, az 56 éves Hasimoto Szeiko asszony lett, egy gyorskorcsolyázó és teremkerékpáros hétszeres olimpiai veterán. Hasimoto szerint a játékokat mindenképpen megrendezik, bárhogy is áll a vírushelyzet. A miniszter asszony amúgy a közönség előtt megrendezett világjáték elkötelezett híve.

Az olimpiai lángnak szimbolikus jelentősége lehetne

A visszafordíthatatlan határidő közeli, amikor Fukushima tartományból útjára indul az olimpiai fáklya. Ennek fokozott szimbolikus jelentősége lenne, mert a láng nemcsak az olimpiai eszmét, de egyben a válságból való kilábalást is jelképezné.

Ma még azért beszélnek feltételes módban, mert egy februári felmérés szerint a megkérdezett 11.000 japán vállalat több mint fele az esemény elhalasztását vagy törlését pártolja. A cégek 20%-a szerint a nézők számát korlátozni kellene, 17%-uk pedig teljesen kizárná a közönség jelenlétét.

A vállalatok több mint kétharmada úgy számol, hogy az olimpia elmaradása vagy halasztása nem gyakorolna jelentős hatást a bevételeikre. A támogatási adatok hasonlók a lakosság körében végzett felmérésekben is.

Harc az öngyilkosságok szítói ellen

Az olimpiától nem teljesen függetlenül a kormány folytatja az úgynevezett „öngyilkosoldalak” elleni hajszát. Azokról a felületekről van szó, ahol a kétségbeesett fiataloknak „tanácsokat és ötleteket” adnak az öngyilkosságok különféle módozataihoz. Ezek a weboldalak sajnos világszerte léteznek, és köztük több japán is akad.

Nem új figyelmeztetés, de egyelőre hatástalan, hogy fiatalok virtuálisan összeverődött csoportjai úgynevezett öngyilkossági megállapodásokat kötnek, vállalva, hogy egyszerre végeznek magukkal. Az önpusztításba menekült japán fiatalok 22%-a weboldalakról, „öngyilkoskluboktól” vagy a közösségi médiából kapta meg a döntő lökést végzetes tettéhez.

Takahiro Sirahasi, a Twitter-gyilkos

Az már ritkább, hogy a csoport szervezője maga gyilkolja meg a jelentkezőket, viszont saját magát megkíméli. 2015 októberében Tokió külvárosában kilenc főiskolás holttestét találták hűtőládákba és kartondobozokba rejtve.

Kiderült, hogy egy bizonyos Takahiro Sirahasi (a „Twitter-gyilkos”) beszélte rá a csoportot a kollektív öngyilkosságra. Saját kezével végzett velük, és ő darabolta fel a tetemeket is. Tettéért tavaly halálra ítélték, és eddig nem kért kegyelmet. Kilenc áldozata közül nyolc tinilány volt. (Forrás: Euronews)