Nem kell politikai vagy gazdasági elemzőnek lenni ahhoz, hogy átlássunk az amerikai béketeremtő szándék „szitáján.” Azt szokták mondani, hogy akkor lesz háború, amikor leginkább a békéről tárgyalnak. Donald Trump amerikai elnök nyilvánosságra kiszivárogtatott terve szerint a békét csak területcserével lehet elérni, amely mindkét félnek megfelel. Ez igen veszélyes játék, ugyanis precedenst teremthet Európában más, az első világháborút lezáró versailles-i, majd a második világháború után megkötött yaltai békeegyezmények által rendezetlenül hagyott területi viták újrakezdésére. Amelyek néha-néha fellángoltak kisebbségi követelésekként Katalóniában, Skóciában és más vidékeken. Továbbá ott van az izraeli-palesztin konfliktus, amely az angol mandátum megszüntetése, Izrael állam megalakulása óta izzik, és fel-fel lángol véres háborúkkal. Donald Trump vérbeli üzletemberként könnyen beszél területcserékről, hiszen ez az amerikai felfogásba történelmileg is beleivódott. Ne feledjük azt, hogy miként jött létre az Amerikai Egyesült Államok. Megjelenésüktől kezdődően a fehér telepesek felvásárolták a kontinensen a területeket, vagy erőszakkal elfoglalták ezeket, kiirtva, áttelepítve az őslakosokat. Mindezen túl Donald Trumpnak kizárólag üzleti érdeke az, hogy véget vessen a konfliktusnak, egyrészt, hogy végre szabadon üzletelhessen Oroszországgal, s ha netán elér némi területcserét, akkor ismét szóba jöhet Grönland, amelyre gátlástalanul kezet akar tenni. Vladimir Putyinnak, de főleg a háta mögött álló oligarcháknak is érdekük, hogy megszűnjenek a gazdasági szankciók. Az amerikaival merőben ellentétes az Európai Unió álláspontja, hiszen az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője (sz.m. az EU „külügyminisztere”), Kaja Kallas hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jogi helyzet egyértelmű: „minden ideiglenesen megszállt terület Ukrajnához tartozik”. A politikus arra is figyelmeztetett, hogy a tárgyalásos rendezés nem teremtheti meg a terepet a NATO, Európa vagy Ukrajna elleni további agresszióhoz. Volodimir Zelenszkij elnök ellentmondást nem tűrően elutasított minden olyan megállapodást Moszkvával, amely földterületek átengedésével járhatna, mivel az ukrán elnök alkotmányos kötelezettsége megvédeni országa területi egységét. A nagy világpolitikai egyezkedésben azonban a konfliktust kiváltó okot és annak esetleges kezelését hagyják figyelmen kívül. Nevezetesen azt, hogy Volodimir Zelenszkij, az ukrán állam nem tartotta be a kisebbségi jogokat mind az oroszok, mind más kisebbségek (kárpátaljai magyarok) által lakott területeken. És ez adott okot arra az orosz elnöknek, hogy bevonuljon a többségében oroszok által lakott területre. Ennek a konfliktusnak a fenntartásában közrejátszott az is, hogy nem tisztázták Ukrajna helyzetét Európával szemben. Mert valljuk be, hogy Romániának is bizonyos gazdasági, politikai és társadalmi feltételeket kellett teljesítenie ahhoz, hogy teljes jogú EU-tag legyen. Az ukrán helyzetet tekintve – a konfliktus kirobbanása előtt – északi szomszédjaink messze álltak ettől. Tudomásom szerint a NATO-tagságot is szigorú feltételekhez kötik, amelyekről még tárgyalásokat sem kezdeményeztek Ukrajnával. Akkor miért nem lehetett volna egy ütköző zónát (buffer zone) létrehozni az Unió és Oroszország között, mint ahogy annak idején a nagyhatalmak létrehozták Moldva és Havasalföld egyesítésével az Egyesült Főhercegséget, a későbbi Romániát? Az értelmetlen fegyverkezési hajsza senkinek sem kedvező. Nem igazán hiányzik senkinek, hogy a gazdasági válsággal küszködő Európában egyre több pénzt fordítsanak a nemzeti bruttó jövedelemből a fegyverkezésre, amikor nincs pénz egészségügyre, a szociális védelemre, és egyre kevesebb jut a kultúrára. Persze ez is óriási üzlet. Csak nem az átlagembereknek. És a konfliktusokban, a háborúkban mindig a kisemberek veszítenek a legtöbbet. Sajnos a jelenleg kialakult világpolitikai helyzet rémesen hasonlít a második világháborút megelőző időszakra, aminek következményeként 1938. szeptember 29-én megkötötték a müncheni egyezményt, amelynek létrehozásáért a szudétanémetek helyzetét használta fel ürügyként Hitler. Mint ismeretes, ennek következményeként szállták meg a területet a németek, s ezzel tulajdonképpen előkészítették Csehszlovákia feldarabolását. Emlékezetes az a jelenet is, amikor Chamberlain angol miniszterelnök hazatérésekor a hestoni repülőtéren lebegtette az egyezmény dokumentumát, és kijelentette, hogy „Németország és Anglia között nem kerülhet sor soha többé háborúra”. Tévedett.
Reméljük, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát.
