A klímaválság katasztrofális következményeire figyelmeztet az Oxfam

A Föld népességének leggazdagabbjai több mint kétszer annyi klímakárosító szén-dioxidot bocsátanak a légkörbe, mint az emberiség szegényebb része – állapította meg az Oxfam nemzetközi civil szervezet jelentésében, melyet az ENSZ-közgyűlés 75. ülésszakának általános vitája előtt mutatott be.

Az Oxfam ezért követeli a jólétben élők szén-dioxid-kibocsátásának korlátozását. Emellett úgy vélik, többet kell befektetni az infrastruktúrába, és klímabarát módon kell átalakítani a gazdaságot. A jelentés a klímapolitikai szempontból fontos, 1990 és 2015 közötti évekre koncentrál, amikor az emisszió világszerte megduplázódott. A világ lakosságának leggazdagabb 10 százaléka (630 millió) számlájára írható ebben az időszakban a szén-dioxid-kibocsátás több mint fele (52%) az Oxfam adatai szerint. A leggazdagabb egy százalék (63 millió fő) pedig 15 százalékért felelős, miközben a világ lakosságának szegényebb fele csupán a károsanyag-kibocsátás 7 százalékáért.

A gazdag kisebbség fogyasztási lázának árát a legszegényebbek fizetik meg

Ellen Ehmke, az Oxfam Németország társadalmi egyenlőtlenségekkel foglalkozó szakértője szerint a klímaválság katasztrofális következményei már ma is több helyen érezhetők. 

„Ezért felelős az a politika is, amely a fogyasztási ingerekre alapoz, egyre nagyobb növekedést ígér, a világot pedig ökonómiai győztesekre és vesztesekre osztja” – mondta Ellen Ehmke. Ehmke szerint a klímakrízist és az egyenlőtlenség problémáját együtt kell megoldani. Véleménye szerint az első lépés a klímakárosító városi terepjárók és a gyakori repülés megadóztatása lehetne.

Bezöldül a sarkvidék a klímaváltozás miatt 

A globális felmelegedés miatt szinte teljesen átalakul az Északi-sarkvidék, a további olvadás pedig csak fokozza a globális felmelegedést. A növekvő hőmérséklet miatt olvad a permafroszt, így egyre több üvegházhatású gáz szabadul fel, amelyek miatt tovább melegszik a légkör. Ráadásul a jelenség miatt tömegével száradnak ki a tavak, és egyre több a lápos terület. 

A harmadik legmelegebb július volt az idei

Az egész világon a harmadik legforróbb júliuson vagyunk túl – csak 2016-ban és ‘19-ben volt melegebb –, a hőmérséklet 0,5 Celsius-fokkal magasabb az 1981 és 2010 közötti átlagnál. Európában kissé összetettebb a kép. A Copernicus Klímaváltozási Szolgálat adatai alapján Spanyolországban és Portugáliában melegebb volt a korábbi júliusi átlaghőmérsékletnél. Az Egyesült Államokban és a skandináv térségben viszont hűvösebb volt. Az Északi-sarkvidék területén, Szibéria északi partvonalán gyakorlatilag folyamatosan melegebb volt. A felmelegedést igazolja ugyanezen a térségen a tenger jégkoncentrációjáról készült térkép is. Szibéria északi részén jelentősen kisebb már a jégtakaró, mint amekkora júliusban várható lett volna. Itt már szinte csak nyílt vizet találni – a jég elolvadt. 

„A permafroszt már egy hónappal előbbre jár”

Az Euronews orosz tudósítója, Galina Polonskaya Nyugat-Szibériában keresett meg orosz tudósokat, hogy utánanézzen a helyzetnek. A Jamali Nyenyecföldön idén igencsak enyhe volt a tél, májusban ráadásul rekordméretű hőhullám is érkezett a régióba.

A Tomsk Állami Egyetem tudósa, Szergej Loiko azt kutatja, milyen mélyre kell ásni, hogy elérje a szilárd, fagyott talajt, azaz a permafroszt réteget: nos, a vártnál jóval mélyebbre. „A szokásos 40 centiméter helyett itt 55 centi mélyen van a fagyott talaj. Ez a mélység általában a nyár végére, de inkább szeptember közepére jellemző. Szóval a permafroszt egy hónappal előbbre jár, őszre pedig valószínűleg még mélyebbre süllyed” – mondta a kutató.

Ahogy a fagyott talajréteg olvad, szén és egyéb ásványi anyagok szabadulnak fel – ez pedig a tudósok szerint jelentős változásokat okoz Szibériában. Az orosz kutatók felmérései alapján egyértelműen melegszik az éghajlat. Szergej Loiko azt mondta: „az ökoszisztémák erre különféle módokon reagálnak. A talaj például egyre instabilabb, a tavak sorra száradnak ki, így pedig folyamatos a tőzegfelhalmozódás”. 

Folyamatosan száradnak ki a tavak

A Climate Now stábja a Tomsk egyetem tudósaival megközelítették a mocsaras vidéket. Szergej Loiko szerint a tavak azért tűnnek el, mert a szilárdra fagyott talajréteg, ami stabilizálta a földet évezredeken át, most szétesik, a víz pedig egyszerűen elfolyik. Az orosz kutató így magyarázta a folyamatot: „A telek egyre enyhébbek, ahogy melegszik az éghajlat. Így pedig több a hó. A hó alatti talajnak és a folyómedernek nincs ideje rendesen befagyni. Amikor felgyülemlik a nagy mennyiségű olvadó víz, és süllyed lefelé, akkor először is eltávolítja a havat, majd buldózerként tolja ki az olvadozó talajt is – a folyamat során így kitisztul a meder. Ahogy pedig megsemmisülnek a töltések is, a tó egyszerűen elkezd süllyedni, majd teljesen eltűnik”. 

Egyre északabbra terjeszkednek az erdők

Egy másik következménye a klímaváltozásnak, hogy növekszik az erdős terület észak felé, a lápos, mocsaras területeken. Ahogy ugyanis süllyed a permafroszt réteg, termékeny talajt hagy maga után. Szergej Loiko szerint az olvadó permafroszt tovább gyorsítja a globális felmelegedést is. Vagyis maga az olvadás generálja a további olvadást – hiszen ahogy a permafroszt megolvad, és olvadt földdé válik, elkezdi belélegezni és kibocsátani az üvegházhatású gázokat – így pedig ezek a gázok a légkörben is növelik az üvegházhatást. Az olvadás tehát fokozódik és gyorsul.