A lájkvadászat és a „látszatbarátok” korában

Dr. Tari Annamária Marosvásárhelyen

Bizonyára sokan választották már a chat lehetőségét egy személyes beszélgetés helyett, sokan láttak már vendéglőben, evés közben telefonról mesét néző kisgyereket vagy kamasztársaságot, amint egymás mellett ülve a telefonjaikat bújják. És bizonyára sokan posztoltak már valamit a közösségi oldalon, majd izgatottan várták, hogy hány lájk érkezik. Manapság a digitális korban nagyon nehéz megtartani egy egészséges határt az online és offline világ között – véli dr. Tari Annamária magyarországi pszichológus, aki a Piros.Produkció meghívására erdélyi előadás-sorozata első állomásaként Marosvásárhelyen beszélt arról, mennyire teret nyert az online világ az életünkben. 

Dr. Tari Annamária pszichológus évek óta foglalkozik a fogyasztói társadalom hatásaival, a média és az emberi tényezők összefüggéseivel, a társadalmi változások egyénre gyakorolt hatásaival. Véleménye szerint nagyon nehéz megtartani a határt az „online” és „offline” világ között, és a 21. századra jellemző digitalizáció nagymértékben befolyásolja a kapcsolatainkat, a személyiségünk fejlődését, megváltoz- tathatja érzelmeink átélésének intenzitását.

– Hogy mennyire előretört ez az egész, csak egy számot említek: 2019-ben az Instagramon naponta 4,2 milliárd lájk van – világított rá a megdöbbentő adatra a pszichológus. Mint mondta, a kamaszok, kiskamaszok életére, érzelmeire való tekintettel a kutatók nagyon komolyan figyelmeztetnek, hogy mire kell odafigyelni, mennyire kell szűkíteni a képernyő előtt töltött időt, hogyan kell megőrizni az offline életünket ahhoz, hogy az érzelmeink „normálisak” maradjanak. 

A pszichológus szerint a baby boomerek és az X-ek, azaz a mai nagyszülők és az idősebb szülők korosztálya eléggé offline generációnak számít, miközben az 1982 után született, úgynevezett Y, valamint az 1995 után született Z generáció természetes közege az online tér. Az Y nemzedék – amelynek tagjai mára a harmincas éveik második felében járnak – volt az első „hibrid generáció”, mivel ők az elsők, akik még a könyvespolcok alatt születtek, de már a web2 világában nőttek fel. Az Y generáció tagjai 15 évesen kezdtek el először az online térben beszélgetni. 

Minden ember exhibicionista

– Mark Zuckerberg, a Facebook atyja nagyon jól tudta, hogy minden ember exhibicionista, mindenki imád kukkolni, nézni a másik profilját, és mindenki szeret megosztani magáról apró kis semmiségeket, a csütörtöki kajafotójától kezdve az isteni élmények pillanatáig... Zucherberg végül is nagyon jól ráérzett arra, hogy az emberek valójában unják a saját életüket, és jobb benézni a másikéba. Magyarországon néha kisvárosokban szoktam diákoknak előadásokat tartani. Szemben álltam több száz 11-12. osztályos fiatallal, és megkérdeztem, hány Facebook-ismerősük van. Naivan 500-ra gondoltam, de elég furán néztek rám, végül felmentünk ötezerig. Az a menő, ha valakinek ötezer ismerőse van, ami egy kisebb stadionnyi ember. És nyilván, amit megoszt valaki az oldalán, az ennek a közönségnek a kiszolgálását célozza – mutatott rá a pszichológus, aki szerint, amikor posztolunk, valójában két parancsnak engedelmeskedünk: az egyik a szociális megfelelés, tehát mindenikünk okosabbnak, szebbnek próbálja mutatni magát, mint amilyen. A másik, hogy mindenki olyasmit is kitesz – pláné ha 25 év alatti –, amiről tudattalan motivációja van arra nézve, hogy a többieket érdekelni fogja. – Mert ugye az ismerősi létszámot meg kell tartani, illetve növelni kell – tette hozzá. Miközben posztolnak, várják a lájkok és szívecskék százait, ugyanazt a dopaminlöketet várják, amit a szenvedélybetegeknél a szerhasználat okoz. Ugyanakkor kialakul egyfajta kívül hordott önértékelés is a fiataloknál, azaz lehet, hogy a tinédzserlány egy pulóver megvásárlása előtt is először kikéri a barátnője véleményét. Ilyen körülmények között nehéz lesz majd saját döntést hozni az élet fontos kérdéseiben. 

Az információs kor anyái:  telefon a kezükben

Dr. Tari Annamária szerint a mai Y generáció tagjai igen erős érzelmi viszonyban állnak az okostelefonukkal, köztük azok a nők is, akik most indulnak el a gyereknevelés útján. Mint mondta, nemrég egy gyermekorvos-kongresszuson hangzott el, hogy a mai harmincas anyák az etetés idejének a hatvan százalékában Google-keresést indítanak, vagy nézik a Facebookjukat. 

– Ha van pici baba a környéken, egy fontos dolgot sose felejtsenek el: egy kisbaba központi idegrendszere és érzelmi apparátusa egy tükörneuron-rendszeren keresztül fejlődik, és ahhoz, hogy ez jól működjön, egy dologra van szüksége, az anyukája tekintetére. Ha egy csecsemőt jól akarnak elindítani érzelmileg, akkor folyton a tekintetét kell keresni... Éppen ezért elég nagy baj, hogy az információs kor anyái telefonnal a kezükben nevelnek gyereket, holott egy csecsemőnek osztatlan anyai figyelemre van szüksége – hangsúlyozta a szakember. 

Pszichoanalitikusként tapasztalja, hogy a szorongásos, narcisztikus vagy agresszivitással kap- csolatos problémák zöme a korai anya-csecsemő kapcsolat zavaraira vezethető vissza. 

– Nem kell tragédia, elég a megosztott vagy nem elegendő anyai figyelem, mert az a nem szeretéssel egyenértékű. Nem arról van szó, mint régen, hogy egy anya kissé unatkozik, fél kézzel tologatja a babakocsit, a másik kezében pedig van egy izgalmas magazin, amit lapozgat, mivel ez egy offline dolog. Az okostelefon által kínált online tér egy élettér, tele kapcsolattal, érdekességgel. Ha oda beugrunk, akkor ott az online személyiségünkkel veszünk részt. Ez nem valami szkizofrén tudathasadás, hanem egy másik munkamódja a normális személyiségünknek, ami nagyjából annyit jelent, hogy kicsit gátlástalanabb, kissé jobban leveti az összes szorongásos fékjét, nagyjából öt perc alatt oldódik az önkontrollja – világított rá a szakember. Hozzátette, amikor a rendelőben felhívja a fiatal anyukák figyelmét erre a tényre, többen teszik szóvá, hogy megőrülnek, ha nem telefonozhatnak. 

– Ebből is látszik, hogy a mai harmincévesek is milyen komoly érzelmi viszonyban állnak az okostelefonnal, akkor mit szóljunk a tizen- és huszonévesekről? Korábban egy másik eszközzel, például a televízióval nem állt fenn ez a viszony. Az ember nyugodtan kibírt fél, sőt egy egész napot is a tévéje nélkül, vagy elment kirándulni nélküle. Nem alakult ki olyan méretű addikció, mint az okostelefonnal – tette szóvá. 

Az internet hozta szent amatőrök kultusza

A magyarországi pszichológus úgy véli, az is igen aggasztó, hogy egy felmérés szerint az Y és Z generáció tagjai fontosabbnak tartják a paraszociális kapcsolataikat, azaz azt az influencert, vloggert, akit nap mint nap követnek, mint a saját barátaikat. Régen a híres színészek, művészek, akikre felnéztünk, elérhetetlenek voltak, most az influencerek, vloggerek olyanok, mintha közel lennének hozzánk, pedig ebből semmi sem igaz, az egész egy vetített kép, ami a látszólagos barátságot imitálja. 

– Az interneten eltűnnek a státuszkülönbségek, mindenki tegeződik, mindenki jó fej lesz. Ezzel nem az a baj, hogy valaki lekerül erre a szintre, hanem az, hogy sok másik felkerül arra a szintre, ahol egyébként nem kellene legyen. Andrew Keen szerint eljött a szent amatőrök kultusza, ma boldog-boldogtalan indít tanácsadó oldalt, blogot. Ez főként egészségügyi téren nagyon kellemetlen, nyilván a szent amatőr mesterien bánik a copy-paste-tel, nagyot tud alkotni a saját oldalán, viszont ha egy ilyen oldalt megnézünk, akkor a felső légúti betegségeknél kb. a negyedik tünet a tüdőtumor, hadd pusztuljon el a szorongástól mindenki, aki olvassa. Egy igazi orvos sosem mondja valakinek, aki egyszerűen köhög, hogy tüdőrákja van – világított rá dr. Tari Annamária. 

12 éves korig nem kellene telefonozzon a gyerek

Miért gondoljuk, hogy egy kiskamasznak normálisan kellene viselkedni, amikor a felnőttek is teljesen össze vannak zavarodva? Hogyan várjuk el, hogy a gyerekek személyisége normálisan alakuljon, amikor azt látják a felnőttektől, amit nem kellene? – vetette fel a pszichológus. Mint mondta, a szilíciumvölgyi szülők a gyerek 14 éves korában adnak először a kezébe okoseszközt, szemben a világstatisztikával, ahol a tizenöt-húsz hónapos kisbabák már hozzáférnek a tablethez. 

– Igazából 12 éves korig, de kisgyerekkorban semmiképpen nem kellene mutatni nekik működő okoseszközt. A két hónaposnak ha megmutatunk egyet, nem a csörgője után fog kapni, hanem az érintőképernyő felé, mert amit ott lát, az valami varázslatnak tűnik. Tulajdonképpen, ha majd kamaszkorban egy olyan teret kapnak, ahol elkezdik láttatni magukat, és főleg utánozni másokat, akkor ez olyan, mintha az ő régi terük kitágult volna. Csak ezzel egy probléma van, hogy tinédzserkor előtt kellene fejlődjön az ember intimitástere. Manapság azt látjuk, hogy az intimitás határai szétnyíltak, sok intim dolog meg van osztva az interneten. De van egy érdekes paradoxon: miközben sokan sok mindent megosztanak, a valós társas érintkezésben az emberek arcán kevésbé látható érzelem, az úgynevezett pókerarc lett a mai trend.  Miközben itt mindent megmutatok, a valóságban nem mutatok meg semmit – hangzott el.

A legfiatalabb anorexiás 9 éves!

Dr. Tari Annamária szerint az online térben mindig a másikhoz mérjük magunkat, próbálunk nála jobbak lenni, túlszárnyalni. Ugyanez a rivalizáció, összemérés jellemző a tizenévesekre. – A tiné-dzser korosztálynak teljesen mással kellene foglalkozni, ahelyett hogy egész nap egymást nézik. Ma egy tinédzserlány készít negyven szelfit, ha nem is mindennap, de egy héten legalább háromszor, abból kiválasztja azt a kettőt, amit érdemes megszerkeszteni, filterezni, majd valamelyik kikerül. Nem az a baj, hogy órákig dolgozik vele, az sem, hogy lassan már a saját nagyanyánk is be tud állni a csücsörítő pózba, ami még vicces is lehetne, hanem az a baj, amikor ezt valaki komolyan veszi. Ha egy negyven pluszos nő nem elégedett magával, fogyókúrázzon, ha a harmincas elégedetlen, menjen sportolni, de a huszonéves korosztály miért kerül oda, hogy nézi magát a tükörben, és megállapítja, hogy Úristen, de ronda vagyok! Hogyan jutunk el odáig, hogy egy 12 éves lányt kiröhögnek az osztályban és zsírdisznónak hívják? Ez egyáltalán nincs rendben. Mint ahogyan az sem, hogy a legfiatalabb anorexiás kilenc-éves. A pszichiátriai tankönyvekben az anorexiáról egykor a 15-16-17 évesek kapcsán beszéltek. Ma a kilencéves áll a tükör előtt, és úgy érzi, hogy egy zsírdisznó, úgy is hívja magát, és az osztálytársai is őt. Ez a bullying, amiről nem szoktunk tudni. A szülők sem. Tízből kilenc szülő nem tud róla, mert a tinédzserek 80 százaléka nem szól senkinek. Ez igaz, hogy UNICEF-adat, igaz, hogy magyar adat, de nem hinném, hogy máshol másként lenne. Nem azt akarom mondani, hogy minden tinédzserlány boldogtalan, de azt igen, hogy legalább hetven százalékkal megugrott a depressziós tinédzserek száma, hol-ott ez kellene legyen az életük legszebb időszaka...

Egy kis digitális detox

– A mai gyerekek nem a szabadban fociznak, miért mennének ki, ha bent is jó játékaik vannak?! Zuzmóéletet élnek, egy széken ülve... De a szülőnek mindenképpen érdeklődni kell, hogy vannak-e barátai, hány barátja van, s ha nincs, rá kell kérdezni, miért nincs. Ha látszólag úgy tűnik, nagyon rendes gyerek, nem csavarog, éjjel-nappal ül a szobájában, ki nem mozdul onnan, csak enni, akkor kell észbe kapni, hogy nagy baj van, mert a gyerek izolálódik – hívta fel a figyelmet a szakember. Úgy véli, a tizenévesekre kellene nagyon odafigyelni, napi egy óránál többet ne töltsenek a közösségi média használatával. De szülőnek és gyereknek egyaránt jót tesz egy kis digitális detox, legalább nyáron két-három hétre menjen el együtt a család úgy, hogy kilépnek az online világból, és rájöhetnek, hogy ma is érdekes lehet egy társasjáték vagy a személyes beszélgetés.