A lakók védelme érdekében

Beköltözött az idősotthon személyzete

Az egészségügyi személyzet, a gyógyszerészek, a postások, a bolti eladók mellett az idősotthonokban dolgozókat is komoly megpróbáltatások elé állítja a járványhelyzet. Ők sem maradhatnak otthon, mi több, sokan arra kényszerültek, hogy családjukat otthon hagyva, beköltözzenek a munkahelyükre, hogy a koronavírus-járvány idején védjék a bent lakó időseket. 

Nagyszombaton a személyzet fele két hétre beköltözött a Gyulafehérvári Caritas által működtetett búzásbesenyői öregotthonba. Az ott dolgozók példaértékű hozzáállásról tesznek tanúbizonyságot ebben a nehéz helyzetben, van köztük édesanya, aki három gyerekét hagyta otthon azért, hogy az otthonban élő tizenhét embert ne tegyék ki a fertőzésveszélynek.

A búzásbesenyői Gondviselés Háza idősotthon vezetője, McAlister Magdolna is bevonult az otthonba, kollégáinak egy részével együtt, otthon hagyva kislányát és beteg férjét. Vállalta ezt azért a közösségért, amely a második családot jelenti számára. Mint mondta, első lépésben felfüggesztették a látogatást az otthonban, viszont, ahogy teltek a napok, egyre inkább körvonalazódott, hogy komoly veszélyhelyzettel állunk szemben, napvilágot látott a katonai rendelet, amely előírta, hogy fokozottabb védelmi intézkedésekre van szükség, a személyzetnek bent kell maradnia, hogy csökkenjen a fertőzésveszély. Kétfelé osztották az idősotthon tizenhét fős, búzásbesenyőiekből álló személyzetét, az egyik csoport nagyszombaton költözött be, őket április 25-étől a jelenleg otthon lévő kollégáik váltják. Nyolcan gondoskodnak a bentlakókról, az intézmény vezetője mellett egy asszisztens, egy szakács és öt gondozó. Az élelmet az adminisztrátor szerzi be. A csapat összetétele igen szerencsés, ugyanis a gondozók közül többen szakácsképesítéssel is rendelkeznek, így néha fel tudják váltani a szakácsnőt. Ugyanakkor, hogy kissé tehermentesítsék azt, aki mindennap 25 személy étkeztetéséről gondoskodik, úgy döntöttek, hetente egyszer rendelik a napi menüt.

Az intézményvezető elismerte, a munkatársaknak nem volt könnyű a beköltözés, hiszen mindenikük családját, gyerekeit kellett otthon hagyja. Van köztük olyan édesanya, akinek három kisgyereke maradt otthon. 

– Nem könnyű, de talán erőt ad nekik, hogy látják, én is itt vagyok velük, ugyanakkor mindennap van szabad program, interneten tartják a kapcsolatot a családdal, és próbálunk egy-egy „lelki pirulát” is biztosítani a csapatnak, esténként egy-egy Caritas-vezető virtuálisan beköszön hozzánk, a szervezet lelki gondozója is rendszeresen feltarisznyál bátorító gondolatokkal. A lányok ráhangolódtak a helyzetre, rendkívül hálás vagyok minden egyes munkatársamért – szólt elismerően a csapatáról az idősotthon vezetője.

Mint mondta, a nehéz idő ellenére igyekeznek apró örömöket becsempészni a mindennapokba, húsvétkor virtuális locsolást tartottak, de a valós élmény sem maradt el, az öt férfi bentlakó közül az egyik, Pista bácsi ugyanis gondoskodott arról, hogy ne hervadjanak el az otthonban dolgozó hölgyek. A napokban ugyanakkor nemcsak a húsvétot, hanem két 93 éves bentlakó születésnapját is megünnepelték, még mielőtt az első csapat beköltözött volna az otthonba.

A faluközösség támogatását mindennap megtapasztalják

Az intézmény vezetője hálával szólt azokról a támogatásokról, amelyekkel Simon István, a község vezetője, a helyi egyházközség, valamint a faluközösség próbálja segíteni és szebbé tenni az otthon dolgozóinak a mindennapjait. Többen érdeklődtek, hogy miben segíthetnének, a helyi református egyházközség felajánlott két gyülekezeti szobát, ahol az öregotthon dolgozói alszanak, ugyanakkor a falubeliek szinte naponta meglepik őket egy kis élelemmel, virággal. Egy helybéli hölgy süteménnyel kedveskedett nekik, volt aki fagylaltot hagyott a kapu előtt, de gyümölccsel, zöldséggel, sőt tavaszi virágokkal is meglepték őket a búzásbesenyőiek, mintegy jelzésképpen, hogy ha mi, emberek, arra is kényszerültünk, hogy leálljunk a vírus terjedése miatt, a természet nem vesztegel. Az intézményvezető megjegyezte, nagyon jólesnek a munkatársaknak ezek a kis figyelmességek, lelki feltöltődést jelentenek számukra. – Nem könnyű távol lenni a családtól, de a 93 éves néni mosolya, vezetőink bátorító szava éppen olyan lelki erőforrás számomra, mint a lányom mosolya, virtuális nevetése – tette hozzá McAlister Magdolna.

A virtuális térben találkoznak a családok

Az intézményvezető elmondta, március 11-től a járvány miatt nem fogadhatnak látogatókat a bentlakók, ezért a virtuális térben biztosítanak lehetőséget számukra, hogy találkozzanak a családjukkal. Akiknek az állapota nem engedi meg, hogy online beszélgessenek szeretteikkel, azokról az intézményvezető rövid videofilmet készített, és elküldte a családnak, majd a család által küldött kisfilmet levetítik az idősnek, hogy legalább így láthassák egymást.

Emellett a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociális munkás szakának a hallgatói is igen érdekes kezdeményezéssel rukkoltak elő, online beszélgetnek a bentlakókkal.