Komoly turbulenciát idézett elő a kormányzati légtérben az elnök közelmúltbeli japán útja, amelyet nem kis pénzért egy privát repülőgép fedélzetén tett meg az ország első embere. A valamikor a kormányfői széket is koptató gerendás szállítási miniszternek ennek kapcsán eszébe jutott, hogy a hazának vennie kéne egy hasonló repülőgépet az államfő és a kormány számára, és az ötletet pártelnöke is támogatta.
Az elnök külföldi útjai felett sokat nem érdemes vitázni, mert munkaköri feladata az ország képviselete a világban, de emellett a gépvásárlás ötletét felvető politikusok érvei szerint az ország „megérdemelné” a lélekszáma és a NATO-ban betöltött pozíciója folytán, hogy legyen egy kormánygépe a hivatalos küldöttségek utaztatására. Csakhogy amikor a haza többet költ hitelkamatokra, mint oktatásra, akkor érdemileg nézve a küldöttségek fapados utaztatása is több mint luxus.
Ha már a kormánygép indokoltsága felmerült a szállítási tárca vezetőjében, arról sem ártott volna szólnia, hogy miként került az ország abba a helyzetbe, hogy bérelt gépeken legyen kénytelen reptetni a küldöttségeit, miközben van neki saját légitársasága is, éppen kettő. Egy régi állami csődtömeg, amely évente százmilliós veszteségeket termelt a repülési szektor legjobb éveiben is, és emellé egy pár éve adott kormányhitel folytán az ölükben landolt még egy csődtömeg, amelynek a tartozásai mellett gépei is vannak. És volt még egy, a védelmi minisztérium alárendeltségében levő légitársaság is, amely 2010-ig reptette az ország elöljáróit, nyilván ez is csődben végezte, mint annyi más állami cég e szép hazában. És azok, akik így gazdálkodnak az állami vagyonnal, most vennének egy kormánygépet. Például az a repülő, amely a felkelő nap országába reptette az elnököt, egy népszerű keskenytörzsű gépmadár lakályosan, 19 utasra berendezett verziója. Ennek az ára százmillió dollárig terjed, kétségünk ne legyen afelől, hogy a gerendás kartárs, meg pártfőnöke sem fapadosan felszereltet kérne belőle. Ha igaz, hogy potom százezer dollárban állt a mostani japán út költsége, akkor is egy ilyen gépnek az árából éppen száz ilyen utazás ára telne ki. És az árcédula mellé még hozzáadódik, hogy az ilyen speciális gépekhez hasonszőrű karbantartás és személyzet is tartozik, tehát a száz mellé még oda lehet tenni pár milliót az éves költségekre. Nem véletlen, hogy sok, okosabban gazdálkodó elöljárókkal megáldott ország képviselői kimondottan ilyen szolgáltatásokra szakosodott cégektől bérelt gépekkel bonyolítják le külföldi útjaikat. Mások, akiknek vannak állami légitársaságaik, azok gépeit használják ilyen utakra. Egy ideig az előző elnök idejében nálunk is ez ment, de a mostani ugye a jól végzett munka híve, megadja a módját az utazásnak is. Bár, ha az okos gazdálkodás felől közelítünk az érdemekhez, akkor különgép helyett a turistaosztályos repjegy árát is saját zsebből kellene kifizettetni vele meg a kormánybeli kartársaival is mindaddig, amíg az országnak az adósság a leggyorsabban növekvő aktívuma.
