A pasztorálpszichológia és a türelem lehetőségei

„...türelmes vallás helyett a türelem vallása”

A vallásszabadságról és a türelemről – a pasztorálpszichológia mezsgyéjén című írásunk után több kérdés fogalmazódik meg bennünk. Múlt heti számunkban az 1568-as tordai országgyűlési határozatról olvashattunk, az év egyben a Magyar Unitárius Egyház megalakulásának az időpontja is. A határozatról nem történelmi, hanem elsősorban, amint a címben is utalás volt erre, pasztorálpszichológiai szempontok szerint értekeztünk. Ekképpen, a hit és a lelkiismereti szabadság, a türelem, a vallás, a vallási határozat mellett a lelki nyomorúságról, az istenarcúságról, a vallás és türelem lehetséges veszélyeiről is olvashattunk. Most próbáljuk meg értelmezni és közelebb hozni a korábban leírtakat. A fentiek értelmében dr. Sándor Szilárd lelkészt kérdeztük.

– Tiszteletes úr, vallás és határozat, avagy vallásos határozat... Mit kell ezek alatt érteni? 

– A vallással kapcsolatosan – mindenekelőtt – tegyük fel a kérdést önmagunknak ennek „értelmezésekor”. Miért fontos számunkra a vallás, és miért lehet fontos ennek az ún. értelmezése? Ne feledjük: a vallás megélése és a vallás értelmezése két külön dolog. A vallás megélésekor – vagyis ennek gyakorlása során – a halandó ember és az örökkévaló istenség kapcsolata alakul, melyen a szent iratok újraolvasása is segít. A vallás értelmezése, akár a vallás megértése vagy a vallásról való gondolkodás, továbbá a vallásnak mint társadalmi, lélektani, néprajzi, politikai és megannyi jelenségnek, fogalomnak (és itt még csak e két megnyilvánulási formát említem!) az „értését” közelíti meg abból az irányból, ahonnan éppen ezt vizsgáljuk. 

Amíg a vallás megélésének, a vallás gyakorlásának az egyik lelki feltétele maga a hit, addig a vallás értésének a feltételéhez nem minden esetben tartozik hozzá a vallás gyakorlata és a vallásos hit. 

Lehetséges ugyanakkor az is, hogy a vallás „értése” alárendelődik annak, hogy milyen irányból vizsgáljuk ezt a jelenséget vagy fogalmat. 

Az ember lelke nem lehet eszköz semmiképpen egyetlen értelmezési kutatás számára sem, a pasztorálpszichológiai segítségnyújtás során sem. Tehát a kérdésre vissza kell kérdeznünk a további párbeszéd érdekében. Mit értünk azon, hogy a vallást meg akarjuk érteni, vagy inkább az érdekelhet bennünket, hogy mi történik, milyen a vallás, hogyan lehetséges ez egyáltalán? 

Ami a határozatok „értését” illeti, ennek a kutatása során is különböző tudományterületekről, segítő szakmák irányából indulhatunk el. 

Természetesen nem vesszük sorra ezeket, de a számos lehetséges kérdésből emeljünk ki egypárat, melyek a „határozatainkra” vonatkoznak. Ismerjük-e önmagunkat annyira, hogy felismerjük magunkban: mire vonatkoznak a hirtelen és azonnal meghozott döntéseink, miért, mikor és hogyan hozzuk meg ezeket? Azon határozatainknál pedig, ahol hosszabb időt mérlegelünk, mi az, ami a sokszori döntésképtelenségeinken átsegít? Vajon hogyan vagyunk ezzel? Milyen eredménnyel vagyunk megelégedve a határozataink során és után? Mi történik velünk a határozataink előtt, közben és utána?

Ennyi kérdés után talán vegyük sorra azt, ami a vallásos határozatra vonatkozhat. A vallásos határozataink belső mozgatója vallásos indíttatású. Vagyis ekkor a határozatainkat meghatározzák azok a belső indítékok, törekvések, mozzanatok, amiképpen és ahogyan megéljük a vallásosságunkat. 

Ezek a határozatok egyaránt vonatkozhatnak az egyéni és közösségi életünkre. Igen kimeríthetetlen ez a téma is, hiszen életünkben több irányba kapcsolódunk, és többirányú elkötelezettségeink is vannak. Ha a vallásos határozatainkat úgy tudjuk meghozni és közölni a körülöttünk lévőkkel, hogy határozatainkban otthont találjanak többen is, illetve, mások is magukénak érezzék ezen határozatokat, akkor vallásos lelki vezetők vagyunk, anélkül hogy erre különösebben felkent vagy felszentelt volna bennünket valaki, mert magától az Istentől kaptuk erre a megbízatást, illetve a hallásból való hitnek az ajándékát. Ezen vallásos határozatok ismérve lehet az a türelem is, amivel önmagunk, társaink és a környezetünk felé kapcsolódunk akképpen, hogy ne okozzunk kárt senkinek sem. Ez nyilvánvalóvá válik minden határozatunkban, mert amikor valami vagy valaki ellen határozunk, akkor ezzel egy időben valami más és valaki más mellett határozunk. 

– Kérdés az is, hogy miként jön ide a türelem?

– Az előző kérdés végén utaltam erre. A határozatok meghozatalánál ha nem vesszük figyelembe csak saját magunkat, azaz saját meggyőződésünket, érdekeinket, sok más minden mellett az „igazunkat”, de ha másokat teljesen figyelmen kívül hagyunk, akkor másokkal szemben türelmetlenek vagyunk, és számukra kárt okozunk ezzel. 

A vallásos határozat meghozatala tehát a türelem gyakorlása nélkül nem lehetséges. Mondhatjuk azt is – akár belső vallásos meggyőződésből is –, hogy türelmetlenek vagyunk és kell lennünk minden olyan mással szemben, ami a saját „igazunkat” nem ismeri el, veszélyezteti, és hogy csak kizárólag „a mi igazunk menti meg a világot a pusztulástól”. Viszont az ebből a vallásos meggyőződésű alapállásból adódó határozat éppen azt a „pusztulást” eredményezheti, ahol megszűnik a párbeszéd lehetősége azokkal, akiknek szintén a maguk szempontjai szerint „igazuk” van. Egyre gyakrabban elfeledkezünk arról, hogy csak „rész szerint van bennünk az ismeret” – amint Pál apostol írja ezt a szeretet himnuszában –, következtetésképpen: nem lehetünk a kizárólagos igazságok birtokában.

A türelem gyakorlása során elengedhetetlen az önazonosságunk felismerése, azazhogy maradjunk hűségesek önmagunkhoz, hitünkhöz, nemzetünkhöz, Istenünkhöz és minden olyan értékeinkhez, amelyeket a türelem nehézségeivel kapcsolatosan nem adhatunk fel. Tisztázzuk tehát önmagunk számára a megtartó erőforrásainkat. 

A türelem kockázati tényezőivel is számolnunk kell: ezek az áldozatok, azok a lemondások, amelyekkel a türelem gyakorlása során találkozunk. Tudjuk-e, hogy mit és miért áldozunk fel, és tudjuk-e, hogy hogyan és hol találjuk meg a belső lelki erőforrásainkat – akár vallásos határozataink meghozatalaiban is? Várunk-e valamit az „áldozataink” után?

– Hogyan található meg az emberben a vallás, a türelem és a határozat is? Mikor és hogyan? 

– Az ember életében számos példája van a türelem, a határozat és a vallás kapcsolatának. Gondolhatunk itt munkaközösségekre, iskolákra, élethelyzetekre, ahol jelen van e három egymáshoz való viszonya. A vallásos elhatározások kiterjedhetnek egy cégen belüli jó együttműködésre is, amikor az adott cég jól működik, mert azon vallásos értékek alapján történnek a döntések, ahol a türelem gyakorlása magától értetődő, és megvannak erre az erőforrások, illetve az egymásra figyelő segítség is, amikor erre szükség van. 

A türelemnek ugyanakkor számos megnyilvánulási formája van, amelyek az egyén belső és külső kapcsolatai rendjén és a társas kapcsolatokban is tetten érhetőek. A közösség számos esetben visszaélhet az egyén türelmével, és ezáltal veszélyes lehet ez az egyén számára, akivel szemben embertelen elvárásokat támaszt, anélkül hogy észrevenné, vagy ezt belátnák a közösségnek (főleg vezetőinek!) a tagjai. 

Amilyen a közösség türelemértékelése, felfogása, a vallásos élete és ezekhez való viszonyulása, olyan a közösség türelmi gyakorlata is. A tolerancia a türelemnek az egyik megnyilvánulási formájaként az emberek közötti viszonyra utal. A paciencia – mint a türelem másik megnyilvánulási formája – a belső lelki erőre vonatkozik, ami a szenvedéshez való viszonyulás során nyilvánul meg. 

– Mi a türelem, és hogyan kell elképzelni ennek lehetőségeit?

– Erre a kérdésre szintén messziről indulhatnánk, hiszen a „türelem” a „képzelet”, illetve maga a türelem jelensége, fogalma, majd gyakorlata, illetve a türelem dologi természete, lehetőségei és más formái kimeríthetetlennek. Most ezek természetére nem térnék ki, mert bízom abban, hogy a későbbiekben majd konkrét dolgokat is említhetek e kérdés kapcsán.

– Vallásos vagy vallási türelem, a türelem vallása vagy vallásossága – hogyan is vannak ezek pontosan?

– Vallásos türelem: ennek az alapja a már említett belső meggyőződés és lelki béke. Vallási türelem: a különböző vallások közötti türelem gyakorlása egymás értékeink kölcsönös elismerésével és támogatásával. A türelem vallása: teológiailag, tudomásom szerint, ez még kidolgozatlan fogalom, aminek a filozófiában megvannak az előzményei, de a jelenben jó, ha mind többet és többet beszélünk, olvasunk erről, és főleg éljük, gyakoroljuk. Meglátásom, sőt meggyőződésem szerint is jó és hasznos lenne a türelem teológiai kérdését is tudományos kutatómunka és párbeszéd témájává tenni. A türelem vallásossága: amikor a vallásosságot a türelem jelzőjeként használjuk. 

Voltaire az 1600-as évek végén és az 1700-as évek elején már felvetette ezt a kérdést, vagyis azt, hogy a „...türelmes vallás helyett a türelem vallása...” az, amiről inkább beszélünk. Erről az érdekes kérdésfelvetésről Rainer Forst, az 1964-ben Weisbadenben született német filozófus Toleration in Conflict című munkájában is olvashatunk, aki idézi a francia filozófust. 

Rainer Forst neve mellett számos nevet említhetnénk, akik a világ különböző egyetemein napjainkban is a türelmet, vagyis a tolerancia fogalmát, jelenségeit, módozatait, gyakorlatát oktatják. 

A türelemről tehát tankönyveket írtak, elemi és középiskolai tananyag részét is képezi, egyetemi kurzusokat, szemináriumokat is tartanak a különböző egyetemeken az ez iránt érdeklődő hallgatóknak. Természetesen a különböző fogalmi értelmezések alapján eltérő tanításokat közvetítve. Viszont a türelemről (mint elsősorban a toleranciáról) és a vallás fogalmairól való párbeszéd közelebb visz a valláshoz is. 

– Tehát a vallás következménye is lehet a türelem? Ugyanakkor a türelem is meghatározza a vallást magát? 

– Igen. A belső hiteles vallásos meggyőződés türelemhez vezet, amikor nem akarom a másikat meggyőzni saját vallásos igazságomról. Ha belső vágyat, akár kényszert is érezhetnék a hit terjesztésére, számára, mégsem alkalmazok semmiféle lelki vagy akár fizikai erőszakot annak érdekében, hogy elfogadja azt a hitet, amit én vallok. Igen, a türelem is meghatározza a vallást: hitem szerint ugyanis Isten türelmes hozzám is. Bár az isteni türelmet nem tudom sem önmagomtól, sem másoktól elvárni, de elképzelni sem, viszont paradox módon ennek áldásait nap mint nap megtapasztalom. A kérdés lényegét számomra a pasztorálpszichológia tanulása és gyakorlata hozza közelebb. 

– Voltaképp mi is, és mivel foglalkozik a pasztorálpszichológia? Hogyan van jelen a türelem és a pasztorálpszichológia az Ön életében, és miként lehet jelen esetleg mások életében is?

– A múlt évben megjelent Hézser Gábor és Bakk-Miklósi Kinga Pásztorálpszichológia című nagyszerű könyve. Erre a kérdésre – az én értelmezésemben – a szerzőpáros a következő választ adja: a pasztorálpszichológia az életet teszi elviselhetőbbé a nehézségek idején, és az emberi életet teljesíti annak lehetőségei és szükségletei függvényében. A pasztorálpszichológia jelentéséről beszélve különböző irányok, értelmezési módok, gyakorlatok felől indulhatunk el, kutatva ennek a jelentését, vagy a kérdésre pontosabban válaszolva. Ez a segítő tudomány a pszichológia és a vallás, a teológia felségvizein evez, amint erre a megnevezése is utal. 

A pasztorálpszichológián én a kontextuális lelkigondozás és a türelem fogalmi értelmezése lehetőségeinek és ennek módozatainak a vizsgálatát értem, illetve igyekszem gyakorolni. 

Ez – egészen röviden és konkrétan – két dolgot jelent számomra. Az első: a lelkészi munkám alapállása ez a pasztorálpszichológiai szemlélet, ugyanakkor ezt a lelkigondozói munkát igyekszem alkalmazni (több-kevesebb sikerrel) egyházi keretek között, ezáltal létfenntartásomról és családomról gondoskodom, mint mindenki más munkája során. 

A második: a tavaly megalakult Vis Vitalis (Életerő) Egyesületen belül önkéntes havonkénti lelkigondozói szolgálatot végzek a Marossárpataki Idősek és Gondozottak Otthonában. Az otthonban történő havonkénti lelkigondozói szolgálatokkal szeretném kiszélesíteni, valamint fejleszteni ezt a segítő tevékenységet más otthonok lakói számára is. 

Ezt a szolgálatot más önkéntesek bevonásával remélem, hiszen sok a tennivaló. Ugyanakkor remélem az egyesület anyagi megerősödését is a szolgálatok után – ami eleddig csak személyek támogató adományaiból állt –, hiszen sok olyan segítő szakember van, aki nem tudja tudását érvényesíteni munkahelyi keretek közt, és nem marad számukra más lehetőség (egyelőre a lelkigondozói szolgálatuk végzéséhez), mint az önkéntes munka, vagy azon egyesületek, alapítványok, amelyek megfelelő anyagi kerettel rendelkeznek, segíthetik e szolgálat végzésében. 

A Vis Vitalis Egyesület célkitűzései közt van – az idősotthonokban való lelkigondozás mellett – a fogdákban lévő magyar anyanyelvű elítéltek lelkigondozói szolgálatának segítése és kiteljesítése. Még a terveknél maradva, amit még nem sikerült elkezdeni: a korábban más helyen is már említett türelemszemináriumok, pasztorálpszichológiai ismeretterjesztő kurzusok, előadások felajánlása középiskolákban és egyetemeken, valamint más helyszíneken az érdeklődők számára. Még a kezdet kezdetén vagyunk ugyanakkor a következő terv elindulásával, de ennek folytatásában és kiteljesedésében is nagyon bízom. Ide tartozik a segítő szakemberek segítő csoportjában való közös munka, a különböző segítő szakmákból érkező pszichológusok, pszichiáterek, pedagógusok, lelkigondozásban érdekelt művészek, terapeuták, lelkészek szakcsoportjának a közös munkája, amelynek célja a segítő szakmák közötti párbeszéd során az önsegítő csoportok és az öngondoskodás megtanulása és gyakorlata révén is a rászoruló emberek szolgálata, segítése. 

A pasztorálpszichológia, amennyiben ez terápia (is) lenne, semmiképp nem kíván senkinek a „versenytársa” lenni – de nem is lehet! –, hanem társ segítőként igyekszik jelen lenni, más tudományokkal együtt. 

Ez a pasztorálpszichológia, négyes szemléletű kapcsolati forma: azokra a tényekre mint biológiai és más adottságokra tekint, amelyeket – az ezekhez való kapcsolatokat, a pszichológia adta lehetőségeket szem előtt tartva – abba a rendszerszemléletbe helyez, ami a szaknyelven tranzakciók során meglátható, illetve megélhető a közösségben élő egyén számára. Majd a méltányosság kérdéseivel kérdez rá arra az erkölcsi rendre, ahol az adás, az elfogadás és a kapás állandó egyensúlyban van. 

Aki többet szeretne tudni a leírtakról, illetve részt vállalni az említett idősotthonokban való lelkigondozás szolgálatából és a többi egyesületi tervekről, az már kérdéseivel is ezt a szeretetszolgálatot támogatja. Szeretettel várom a kérdéseket az egyesület e-mail-címére: visvitalis2023@gmail.com. Bővebb tájékoztatók a Vis Vitalis Facebook-oldalán is olvashatók.