A szerződéskötés visszhangja a korabeli sajtóban

– 120 éves a marosludasi telepek örök adásvevési szerződése –

A 19. század végén, a 20. század elején a magyar királyi államkincstár telepítési célokra földbirtokokat vásárolt. Ilyen szerzemény többek között az ifj. gróf Andrássy Gyula képviselőtől megvásárolt birtok, a Marosludas és Marosbogát határában lévő 3722 katasztrális hold 1444 négyszögöl terület. Emellett a kincstár tulajdonába került Albisi Eczken Sándor földbirtokos 1408 kat. hold 1046 négyszögöl birtoka a Fundatura dűlőben, illetve Mezőszengyel irányában a Tagok dűlőben. A birtokot Eczken adományként ajánlotta fel. A tárgyalások és egyeztetések, illetve a képviselőház jóváhagyását követően a földművelésügyi minisztérium megkötötte az eladókkal az örök adásvevési szerződéseket.

 Az ifj. gróf Andrássy Gyulával kötött szerződést Budapesten, 1901. február 20-án írták alá Darányi Ignác m. kir. földművelésügyi miniszter mint vevő és gr. Andrássy Gyula mint eladó. A szerződéskötés tanúi Lovas Sándor és Győry Loránd voltak. 1901. február 23-án, Marosludason került aláírásra az Eczken Sándorral kötött szerződés Lovas Sándor minisztériumi osztálytanácsos és az eladó között. Lovas Sándor a m. kir. államkincstár képviseletében érkezett Marosludasra Darányi Béla miniszteri tanácsos és dr. Lamos Kálmán kincstári ügyész kíséretében.

A korabeli sajtó képe a két földbirtokosról

 A telepítési ügy nemcsak a hivatalos gazdaságpolitikai közegekben volt felkapott téma, hanem közérdeklődés tárgyát is képezte. A 19. század végi sajtó több ízben is kitér az akció bemutatására, ismertetésére, az éppen aktuális előrelépések, esetleges nehézségek ecsetelésére, de a költségek, új beszerzések is téma volt. Politikai irányultságtól függetlenül, a lapok igyekeztek az első oldalon közölni az országgyűlési beszámolókat, a miniszterek beszédeit. A helyzet a 20. század elején sem mutat változást.

 Albisi Eczken Sándor ajánlatával nemcsak az országgyűlés képviselőinek tiszteletét nyerte el, de a korabeli sajtó figyelmét, kíváncsiságát is felkeltette. Neve többször előfordult a szerződés aláírását megelőző és az azt követő időszakban egyaránt, míg ifj. gróf Andrássy Gyula nevét alig néhányszor említik a marosludasi birtokok vásárlása ügyében. A szerződéskötés hírét megelőzően, de azt követően is főleg Eczken személyére fókuszál a közvélemény, hiszen adományozása hazafias megnyilvánulásként volt elkönyvelve.

 Albisi Eczken Sándor imázsa

Az Eczken Sándor személye és cselekedete köré épülő diskurzus vizsgálatakor áttekintettem az 1901-es esztendő sajtóanyagát, mely 17 különböző napi- és hetilapot tesz ki. Ebben az évben összesen 44-szer olvashatjuk Eczken Sándor nevét a magyar sajtóközleményekben, ebből 29 alkalommal a magyar állami kincstárnak tett ajánlatáról van szó. Mind a 29 újságcikk az év első felében íródott. 

 Az általam áttekintett időintervallumból csak azokat a cikkeket emeltem ki, amelyek név szerint is megemlítik a földbirtokost és adományát. Azt vizsgáltam, hogy milyen kontextusban került említésre a neve, milyen képet alakítottak ki róla, mi az, amit fontosnak tartottak elmondani, kihangsúlyozni.

 A 44 Eczken Sándorról szóló cikk három nagy kategóriába sorolható témáját illetően: 1. a birtokadományozás híre; 2. Eczken jótékonysági megnyilvánulásai; 3. a róla elnevezett telepekhez fűződő információk, tudnivalók. Jelenleg az első kategória anyagát vizsgálom, tudniillik a másik kettő túlmutat a megadott perióduson, illetve hosszabb analízist feltételez.

A birtokadományozás híre a korabeli sajtóban

1901. február 11-én a 657. országgyűlésen Darányi Ignác földművelésügyi miniszter beszámol a telepítések addigi eredményeiről, ugyanakkor a közgyűlés elé terjeszti az ifj. gróf Andrássy Gyula képviselővel folyó tárgyalásaira vonatkozó fejleményeket. Beszéde további részében a telepítés fontosságát ecseteli, majd amikor az akcióba vetett bizalmáról beszél, két példával igyekszik alátámasztani állítását: 1. a csanádi káptalan 20 esztendőre a miniszter kezelésére bízta a Dezső Áron magántulajdonát. 2. Egy erdélyi birtokos levélben megkereste és felajánlotta 1400 kat. hold földjét. Ez a személy nem más, mint Eczken Sándor. A jelenlévők éljenzéssel fogadták a hírt.

 Az országgyűlésen elhangzottak futótűzként terjedtek a fővárosi és vidéki sajtóban. A kutatás során arra voltam kíváncsi, hogy milyen mértékben foglalkozik a sajtó egyik, illetve másik földbirtokos személyével. Az eredmény magáért beszél. Az áttanulmányozott újságcikkekben hatszor említik gróf Andrássy Gyula nevét a marosludasi telepítés, földvásárlás kapcsán, illetve 29 alkalommal Eczken Sándor adományát. Gróf Andrássy Gyula neve mindig az Eczken Sándoré mellett szerepel, egyetlen, a témában írt cikk sem szól csak az ő személyéről. A Magyarországban megjelent második Eczken-cikk kapcsán jelenti ki a szerző, hogy „Szerencsés elhatározás tehát, hogy a földmivelési miniszter megvásárolja az Andrássy Gyula gróf ludasi birtokát. Itt is el lehet helyezni száz-ötven telepes családot. A két telep ezerkétszáz magyar lélekkel szaporíthatja Ludas magyarságát. A többit elvégzi az egyház, az iskola, az élet.” (Magyarország, 8. évf. 38. szám, 1901. február 13.)

A sajtóanyagban megjelenő hír mennyiségi mutatói

 17, politikai, gazdasági, társadalmi, vegyes tartalmú, független, közérdekű vagy akár élclap vállalja fel Eczken Sándor adományának híresztelését. Három hét leforgása alatt 29 alkalommal írnak róla. Egyetlen lap, a zalaegerszegi Magyar Paizs késik meg a hírrel, és csak április 11-i számában említi meg Különfélék című rovatában Eczkennek „a pusztuló magyarnak felségélésére” áldozó cselekedetét. A hír rövid és lényegretörő.

 Az országgyűlést követő napon, 1901. február 12-én négy fővárosi lap és a kolozsvári Magyar Polgár számol be Darányi Ignác miniszter beszédéről. A következő napokban másik hét lap hozza le a hírt. Második héten kissé megcsappan az érdeklődés, hat sajtóközlemény olvasható a témában. A harmadik héten újra fellángol a kíváncsiság, hiszen már mindkét birtokossal megkötötték a szerződéseket, illetve minden figyelem az Eczken Sándor tiszteletére megszervezett ünneplésre koncentrál. A marosvásárhelyi Székely Lapok saját küldöttje is részt vesz a február 21-i ünnepélyes díszebéden. A február 24-i számban részletesen beszámol mind a minisztériumi küldöttség programjáról, mind az ünnepélyről, továbbá a telepítésről is hasznos tudnivalókat közöl. A fővárosi lapoknak dr. Vajda Dániel marosludasi orvos küldi meg az eseményről szóló értesítést. Az Alkotmány, a Budapesti Hírlap és a Pesti Napló február 24-én közli is a Hírek rovatban. A következő két napban öt másik lap is beszámol Eczken Sándor ünnepléséről.

 A megjelenített kvalitások 

 Az Eczken Sándorról szóló cikkek fele, az országgyűlési beszámolókat és miniszteri beszédeket tartalmazókat leszámítva, az adományozás híre mellett egyfajta jellemzést is tartalmaz a földbirtokos személyéről. A jellemzések során leggyakrabban használt jelzők a következők: nemeslelkű adományozó, nemes érzésű hazafi, a kis emberek pártfogója, híres mintagazda, a jótékonyság apostola stb. A cselekedetét pedig fejedelmi, hazafias, nagylelkű adománynak írják le. A cikkek nagyrészt emelkedett, magasztos, már-már szenvedélyes hangvételűek. A lapok szerkesztői mellett helyi tudósítók (lásd dr. Vajda Dániel írásai) is szolgáltatnak híreket.

Következtetések

 A hazafiasnak minősített cselekedet messze felülmúlta az eladás útján megszerzett birtok eszmei értékét, emiatt is került a médiafigyelem középpontjába. Amíg kezdetben csak pár mondatos híradások jelentek meg az eseményről, addig második vagy harmadik alkalommal kimerítőbb cikket közöltek róla. Ahogy telt az idő, úgy nőtt a közlések hossza, természetesen azokban a lapokban, amelyek egynél többször leadták a hírt.

Az elemzés során bemutatott tényezők alapján azt mondhatjuk, hogy egy hőskreálási folyamat veszi kezdetét. Albisi Eczken Sándort nemcsak a marosludasi lokális közösség érdekeit képviselő emberként nevezhetjük meg, hanem magasabb szinten az ország, a magyar nemzet érdekeit szem előtt tartó nagy emberként méltányolható, hiszen birtokajándékozási cselekedetével a nemzet gyarapodását, az állam telepítési tevékenységét igyekezett előremozdítani, segíteni. Olyan hőssé válik, aki közössége, nemzete számára hasznos tettet vitt végbe, és ezért elismerésben részesült.

Érvényes továbbá Eczken Sándor alakjára az a hős születésére vonatkozó szakirodalmi megállapítás, mely szerint emlékezetét a jövő felé irányítják, követendő példának tartják. Beilleszkedik tehát a 19. század végi, a századforduló hősei közé (lásd Bernády György marosvásárhelyi polgármester esetét), akik tetteikkel kivívják a fiatal generáció nagyrabecsülését, és követendő példaként funkcionálnak. A sajtó szerepe ebben töretlenül megmutatkozik, ugyanis hatalmánál fogva olyan erényeket közvetít, amelyek dicsőséget szereznek a hősként ünnepelt egyén számára. 

Mindezek fényében tehát Albisi Eczken Sándor kora nemzeti hősévé válik, aki nemzetmegmentő adományának köszönhetően nemcsak környezete, de országos elismerésben is részesült, ez pedig megfelelő alapnak szolgálhatott volna a személyi kultusz kialakulásához. Ezzel szemben, habár a gróf Andrássy Gyuláról szóló diskurzus nem ilyen intenzív, napjainkban sokkal több figyelem összpontosul Marosludason az ő személye köré; a marosludasi római katolikus egyház egyik melléképületét ifj. gróf Andrássy Gyula-háznak nevezték el, Andrássytelepen pedig mellszobrot állítottak tiszteletére a Boldog Gizella római katolikus templom kertjébe. Ebből fakadóan illendő lenne az adományozó Albisi Eczken Sándor földbirtokos számára is méltó emléket – kopjafát – állítani a róla elnevezett Eczkentelepen. Kedvező alkalom erre halálának 114. évfordulója.

Írta és előadta: 

Tóth Mária Orsolya néprajzkutató

Forrás: 

1. Lovas Sándor: A legujabb állami telepitések Magyarországon, Darányi Ignácz M. Kir. Földmivelésügyi Miniszter megbizásából. A m. kir. földmivelésügyi miniszter kiadványa, Budapest, Pallas Részvénytársaság Nyomdája, 1908, 237–238, 401–412.

2. 1901-es sajtóközlemények és országgyűlési jegyzőkönyvek

Kivonat a 120 éves az Örök adás-vevési szerződés témájú megemlékezésen február 21-én, Andrássytelepen elhangzott előadásból.