November 8-án, vasárnap szépszámú közönség jelenlétében Jung Ildikó nyugalmazott ügyvéd festményeiből nyílt tárlat a Bolyai téri unitárius egyházközség Dersi János termében, ahol köteteit is meg lehetett vásárolni. A Maros Megyei Képzőművészek Egyesülete nevében Czirjék Lajos mutatta be, értékelte Jung Ildikó munkásságát. A továbbiakban a képzőművészeket gyakran vendégül látó Baricz Lajos plébános olvasta fel a Jung Ildikó kiállítására írt verseit, majd Moldovan Irén nyugalmazott magyartanárnő értékelése hangzott el. Ebből következik egy részlet.
„…Jó, hogy kiállítások, könyvbemutatók vannak, ahol megállunk egy-egy pillanatra az alkotás előtt, próbáljuk megérteni, pedig van úgy, hogy nem is ismerjük a szerzőjét, de tetszik. Aztán megismerjük az embert, az pedig a műveivel együtt teljes.
Valahogy így voltam én is Jung Ildikóval. Olvastam a könyveit. Megfogtak. Megcsodáltam festményeit. Tetszettek. Aztán megismertem az embert, a népszerű ügyvédet, a gyermekét féltő édesanyát, a szorgos háziasszonyt, az önzetlen barátot, a segítőkész és példamutató embert, a gondoskodó feleséget, azt, akit nem a nyelv, nem a pénz, nem a vallás, nem a határok, hanem az emberi értékek érdekelnek. Hiszen számára az írás, festés nem az anyagi jövedelemről szól, hanem a lélekről. Alkotásaival ő lelkeket épít, gyógyít, hiszen tudja, hogy az irodalom, a festészet olyan, mint egy szanatórium, ahol a fáradt, beteg lelkek gyógyírt találnak. Alkotásai erőt adnak, felemelnek, összekötnek. Festészetének, írásainak lényege a lélek és az alkotó szoros kapcsolata, a művész és a gyökerek kapcsolata.
Gyökerei kedves és szeretett városának földjébe kapaszkodnak. Marosvásárhely számára a bölcső, a temetőben egy sírhely, a közismert épületek, egy-egy utca, a Sáros utca, a kertekben, ablakokban virító virágok, a sétányok fái, a család és a barátok, szomszédok, ismerősök. Szereti ezt a helyet, csodálja, de félti is. Sohasem vágyódott el innen. Itt találta meg s őrzi szent kegyelettel az ősök szellemiségét, a múlt nyomait, itt fedezte fel a szépet, az élményt, az ihletet, az alkotás felemelő érzését. Tudja, hogy itt, ezen a Maros menti vidéken van az ő szülőföldje, háza és hazája. Itt van neki nemes küldetése, feladata. Ez pedig a szent csodák egy másik szép példája. Hát ezért kell tisztelettel, csodálattal és hálával adóznunk Jung Ildikónak. A mai jelenlétünk azt bizonyítja, hogy alkotásait egyfajta izgalommal várjuk, szeretjük, becsüljük, értékeljük.”
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
