2024. november 25., Monday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Hatalmas életművét, a 11.000-nél is több növényakvarellt 60 év során alkotta meg. Munkáját Jávorka Sándor botanikus mellett kezdte; ők alkották meg az Iconographia florae partis austro-orientalis Europae centralis albumot, azaz Nagy-Magyarország edényesflóra-atlaszát. A legnagyobb magyar növényrajzoló 1890. március 29-én született Budapesten.

Március vége. Utoljára állítjuk át az órát a nyári időszámítás szerint március utolsó szombatjáról vasárnapra virradó éjszaka: 3 órakor 4-re. Az először Amerikában, 1916-ban bevezetett nyári időszámítás praktikusnak tetsző ötlete mára kifulladt, s évszázadnyi idő múlva – remélem, végleg – visszatérünk a természeteshez.

Az alkonyi fényben úszó óriásplatán alatt Andersennel találkozom


Március az idén az aranyvessző virágzásával adja át a tavaszodás stafétabotját áprilisnak:


Sziromrügye kénsárga csőrét

naponta tolta mind előrébb,

kérge alól repesve tolta

– ki! ki! – a forzícia bokra:


Az 1900-ban, március utolsó napján, született Szabó Lőrinc kezdi így A forzícia énekét –


ki akart repülni magából,

inni a kéken át a távol

Nap tündér csókját, mosolyogva

nézni kis öccsére, a somra,

s a barna kertre

s körül az alig-zöld hegyekre

és föl a parázsló egekre,

ahogy ő tud, lánggal, virággal,

mely, néma bár, mint eszeveszett madárdal

csattogva-ragyogva úgy üt be

a szürke

koratavaszba, hogy a föld alatt

bizsereg tőle és kigyúl a mag.

Ma aztán szinte sistergett, ahogy

száz bimbaja egyszerre kicsapott:

tűzkolibrik, fénytrillák, szikralepkék

ülték körül az ágait, belepték,

s mézükkel, selymeikkel úgy lobogtak,

lakk-tündöklésükben úgy szónokoltak,

hogy utcahosszat

visszakapta látó szemét

a gyászos tél után a nép:

eleinte még

csak a szomszédság, a Pasarét,

aztán az egész ámuló vidék

őt nézte, őt hallgatta, föld meg ég,

a forzícia arany énekét.

Sziromrügye kénsárga csőrét naponta tolta mind előrébb



Nagyobb testvérei, a fák is bontják zöld bársonyukat, s virágba lobbantak már a mandulafák is. A tavalyi év magyarországi fája versenyen győztes pécsi havihegyi mandulafa lett a 2019. év európai fája – tudatta brüsszeli közleményében a verseny szervezéséért felelős cseh Ökotárs Alapítvány. A Brüsszelben kihirdetett eredmény szerint 45.132 szavazatot kapott. A csavarodott törzsű, több mint 135 éves fa, az örök megújulás magyar szimbóluma, a pécsi Havas Boldogasszony-templomnál fogadja az érkezőket. Magyarország immáron negyedszerre nyerte el valamely különleges történetű fájával a kilencedik alkalommal meghirdetett Európai Év Fája kitüntető címet. Az idén a romániai toronymagas platán Câmpeni-ből 13.040 szavazattal a 13. lett. 2010-ben az első versenyt a csíkszentléleki 500 éves hárs nyerte, 2011-ben az Év Fája Romániában a köpeci szil volt, s indult az európai megmérettetésen. Azóta…

Tartozásomat is törlesztem, kedves Olvasóm. A 2019. év gyógynövénye Magyarországon a Kárpát-medencében őshonos, élénksárga virágú közönséges orbáncfű (Hypecicum perforatum) lett. Az orbáncfű már az ókorban is kedvelt gyógynövény volt. Szakszerűen alkalmazva, a modern gyógynövénykincs egyik legértékesebbje. A gyógyszerként engedélyezett orbáncfűkészítmények az enyhe fokú depresszió kezelésében használatosak. Az orbáncfű virágából készült teát a gyógyászatban epehólyag-bántalmakban és gyomorfekélyes betegek kezelésében is alkalmazzák. Az orbáncfű alkoholos kivonata nyugtató hatású. Azonban óvatosságra int az a tény, hogy bizonyos gyógyszerek (például fogamzásgátló vagy véralvadásgátló tabletták) hatóanyagának lebontását fokozhatja, és ezáltal hatékonyságukat csökkentheti. Népi megnevezése: lyukaslevelű fű; leveleit a fény felé tartva sok áttetsző, lyukra emlékeztető pontot láthatunk, ezek az illóolajtartók, szélükön fekete mirigypontokkal. Innen ered a latin perforatum megnevezés. A közönséges orbáncfű virágos-leveles hajtását gyűjtik júniustól szeptemberig. Illóolajat, hipericinszármazékokat (hipericin, hiperforin), flavonoidokat, tannint tartalmaz. Ismertetőjegye a vörös nedv, amit – ha levelét-virágát megdörzsöljük – a mirigypontokban felhalmozódó hipericin nevű festékanyagnak köszönhet. A virágzás kezdete körülbelül egybeesik a nyári napfordulóval, emiatt már a pogány korban is varázserőt tulajdonítottak e növénynek.

Április. A hagyomány szerint e hónapnak is Romulus adott nevet, isteni anyja, Venus etruszk neve után (Apru, azaz Aphrodité). Terentius Varro római tudós a név eredetét népies etimologizálással az aperire „kinyílni, feltörni” igére vezeti vissza, mondván, most nyiladozik a természet, most töri fel az eke a talajt. A hónap római ünnepei a növényzet sarjadzását, az állatok szaporodását, általában a termékenységet voltak hivatottak elősegíteni.


Víg óráim, mind a vizek,

Lefolyának sebëssen, 

Nincs szűvemnek reménsége, 

Hogy több jót ës érhessën.


Víg óráim, mind a vizek… Igen, ez is április, a hirtelen jött vadvizek hónapja. Kriza János Vadrózsákjában olvashatunk ily keserveseket:


Bódog üdők, hova létëk, 

Amikor ölelhettem 

A rózsámot, s kebelibe 

Nyugodalmat lëlhettem!


No de vidulásra is okot találunk a március végi legfrissebb hírek között. Az idén első alkalommal megnyitja kapuit az erdélyi települések előtt is az idén 26 alkalommal kiírt Virágos Magyarország környezetszépítő verseny, amelyre május 1-jéig várják a települések jelentkezését. Változik az eddigi értékelés módja is: a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetnek a fenntarthatóságra, a környezettudatos nevelésre, és regionális szinten is díjazzák majd a településeket. A települési önkormányzatok a www.viragosmagyarorszag.hu oldalon jelentkezhetnek a versenyre, a részvétel díjtalan. A fődíj Magyarország képviselete a 2020-as európai virágos városok és falvak versenyén (Entente Florale Europe). A szakmai zsűri az idén is kiemelt figyelmet fordít a települések tisztaságára, gondozottságára, a zöldfelületek, közterületek, közintézmények állapotára, és értékelik azt is, hogy milyen programokat szerveznek a közösség zöldügyekben való mozgósítására. Az európai versenyen az idén Nagykőrös és Csemő falu képviseli Magyarországot.

1967 óta április 2-án tartják világszerte a gyermekkönyvek nemzetközi napját Hans Christian Andersen születésnapján. Andersen mindenekelőtt meseíró volt. 70 évre terjedő élete folyamán 156 mesét írt. Némelyiket annyiszor mesélték újra, hogy már népmesének tűnnek. A kis hableány, A rendíthetetlen ólomkatona, A hókirálynő, A rút kiskacsa, A fülemüle, A király új ruhája, A csalogány, A kis gyufaáruslány. Lassan legkisebb unokámnak, Iringónak olvasom őket. Zarándokút ez a nagy mesemondóhoz. Akár Dsida Jenő Zarándokútjában:


Menni terv nélkül és gondolat nélkül.

Ruhámon lassan átmelegszik a nap,

a szél körülsusogja fülemet

s eszembe juttatja, hogy élek.


A fák incselkedőn az útra hajolnak

s kövek görögnek lábam elé.

Kezemben régi hangszeremet keresem,

mely összetörött, elveszett.


(…) Az alkonyi fény kering, forog,

örvénylő habja elragad.

Andersennel találkozom

s álmodom ezeregyéjszakát.


Köszöntsük mi is áprilist a természet minden zizzenését értő Fekete István Áprilisának néhány sorával:


A tavasz eleje jól kezdődött. Sok esővel. Megmozdult a vetések és rétek világa, zsendültek a füvek és fák, sárgult a gólyahír, és a békanemzetség zenekara már összetanult muzsikával köszöntötte Szent György havát, mely tudvalevőleg egyúttal a Bika hónapja is.

Szomszédunkba megjöttek a gólyák. Hárman. A harmadik lehet idegen is, lehet, hogy a tavalyi fiakból való, de a fészek békéjét alaposan megzavarta. Csak azért is odaszállt a régi pár mellé, alig tudták kiebrudalni. Állandóan a kémény körül keringett, és látható irigységgel szemlélte a másik kettőt, akik hangos kelepeléssel és összebújással igyekeztek bizonyítani, hogy a házibarát intézményét nem hajlandók gólyailag tisztességes állapotnak minősíteni. Ez azonban nem zavarta a házibarátjelöltet. Leszállt a szomszéd kéményre, és várt. Rosszul tette. Mert a pár erre olyan szerelmes jelenetet rögtönzött, hogy a harmadiknak a könnye csoroghatott belé. El is szállt undorral. Ezt már nem bírta ki. Azóta nem láttam.

A régi pár pedig, miután a kisgólyák alapját lerakta, tatarozni kezdte a fészkét…

Gólyaváró tavaszban járunk, talán gyarapodóban.


Ennek reményében, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt 2019-ben, 129 évvel Csapody Vera születése után

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató