A jó élet – július közepén, amikor embernek, állatnak, városnak, falunak jó a nyár melege. A fővárosba szakadt Kosztolányi Dezső így dicséri a nyár közepét.
(…) Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
elszívni a dívánon egy szivart.
Ó július, aranyos a ködöd,
torzult ajakkal tüzet gügyögök.
A vörös nyár zúgása bátorít,
én, élet atlétája, állok itt.
Szaladni tudnék, nem tudom hová,
szeretnék élni, végtelen soká.
Száz évig, míg a testem megtörik,
szeretnék élni, élni örökig.
(…) Jó emberek, ezt kéri társatok,
csak talpalatnyi földet adjatok.
A végtelenben egy kicsi helyet,
hol meghúzódhatom és élhetek.
Ahogy Kosztolányi, úgy a 483 évvel ezelőtt, 1536. július 12-én meghalt Rotterdami Erasmus is minden idejét az irodalomnak szentelte. Az észak-európai humanizmus legjelentősebb képviselője a tiszta latin nyelvet mindenek fölé helyezte, akár Kosztolányi a miénket. Az 1509-ben kiadott A balgaság dicsérete az egyetemes gondolkodás máig ható műve.
Ugyancsak július 12-én, 115 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot Pablo Neruda. A vasutas apától származó irodalmi Nobel-díjas chilei költő már 15 éves korában díjat nyert verseivel. Egyetemista korában vette fel Neftalí Ricardo Reyes Basoalto költői nevét a cseh író, Jan Neruda tiszteletére.
Úgy jársz a hegyeken, akár a könnyű szellő,
vagy a gyors zuhatag, mely a hóból szakad le,
s repdeső fürtöd olyan, mint a napfényt
csipkéző lombok dísze a magasban.
A Kaukázus minden fénye testedre ömlik,
mint egy pici edénybe, amely sosem telik meg,
s melyben dallá s ruhává változik át a víz, a
folyó minden cseppnyi rezdületére.
Fönt mégy a hegygerincen, az ősi hadiúton,
lent háborogva csillog, mint kivont kard,
nagy sziklák ásvány-keze közt a tajték,
míg a sűrű bozótból váratlanul belédszúr
egy-egy kék virág villáma vagy ága,
s mint rezge nyíl, egy vad erdei illat.
Fecsketárnics – váratlanul belédszúr egy kék virág villáma
Az élő természetben élő ember szemével látja a világot, az egész földet. (Gyönyörű poémát írt Budapesthez valamikor az 1950-es évek derekán.) A Száz szerelmes szonett 18. darabja is ennek bizonyítéka. Francia szakon végzett, diplomataként utazta be a kerek világot, de kérésére szülőháza kertjében pihent meg végleg 1973-ban.
Július 14. A franciák legnagyobb nemzeti ünnepe. 230 éve, 1789-ben e napon rombolták le a Bastille-t.
Július 15-én, 1751-ben született Kolozsváron Gyarmathi Sámuel orvos, műszaki alkotó és nyelvész. Kolozsvárott, Nagyenyeden és Bécsben tanult, 1782-ben avatták orvosdoktorrá. Egész életében a magyar nyelvészet, a természettudományok és azok gyakorlati alkalmazása álltak érdeklődése középpontjában. Az első magyar hírlap, a Rát Mátyás által 1780-ban Pozsonyban megindított Magyar Hírmondó állandó munkatársa volt. 1784-ben – alig fél évvel a Montgolfier fivérek léggömbkísérlete után – Gyarmathi Pozsonyban léggömböt készített és bocsátott fel. Sikeres kísérletét hamarosan megismételte. Jeles minerológus volt; a nagyenyedi főiskola számára 425 darabos kőzetgyűjteményt vásárolt – ennek jegyzéke máig fennmaradt. Az Okoskodva tanító magyar nyelvmester című munkáját az erdélyi országgyűlés javaslatára adták ki. Göttingában írta főművét, az Affinitast; ebben a modern összehasonlító nyelvtudomány alapelveit fektette le. Kéziratban maradt naplójegyzeteiben így értékeli saját működését:
„Göttingából én hoztam Erdélybe legelébb a sárga krumplit, az úgynevezett Zucker krumplit, mely mind a Luftbalonnál, mind az első magyar tragoediánál becsesebb tárgy előttem.”
176 éve, 1843. július 16-án született Fodor József, a higiénia egyik ismert magyar művelője, a közegészségtan első hazai egyetemi előadója. A pesti tudományegyetemen szerzett orvos-, majd sebészdoktori oklevelet. Tanársegédként államorvostant, a mai igazságügyi orvostannak megfelelő tárgyat oktatott az egyetemen. Németország, Hollandia, Franciaország és Anglia közegészségügyi viszonyait tanulmányozta, s hasonlította össze az ottani körülményeket a hazai helyzettel, és javaslatokat tett a magyar közegészségügy javítására. 1872-ben Kolozsvárott lett az államorvostan tanára, majd 1874-ben Budapesten ő szervezte meg a közegészségtani tanszéket, s készítette el az oktatási programot. Elsőként bizonyította a víz tífuszt terjesztő szerepét, s indította meg hazánkban a bakteriológiai kutatásokat. Kezdeményezője volt az iskolaorvosi hálózat megteremtésének, az egészségügyi ismeretek széles körű terjesztésének. Javaslatot dolgozott ki vízvezeték- és csatornahálózat kiépítésére. Széles körű oktató-, kutató- és szervezőmunkája közben, ereje teljében, 58 évesen halt meg.
Hófehér ingben állok a nyár közepén.
Illatos földeken súlyos a kéve.
Dicsérni termést magasról zuhan a fény,
zümmög a táj és az idő zenéje.
Ó, gyönyörűen húzza az ős zenekar,
dallammá vált most az idő futása.
Két fülem sírást hallani sose akar,
csak azt, ha ezüstben zokog a nyárfa.
Illat és fény és éltető nagy muzsika!
Mindennél mohóbban issza az ember.
Így lesz részeg e küszködő bolygó fia,
s gyönyöre kurta, de fölsírni nem mer.
Így vagyok én, a gondjaim fénysebesen
beértek, köröttem kórusba állnak.
Orkánt legyőző húrokon szólnak nekem,
s tüneményt vesztve a szív belesápad.
– írja Nagy László a Rapszódiában. 94 éve, 1925. július 17-én született a költő.
(…) Vágyak térképét olvasom – ez a parancs.
S szívem a holnapok dalát megsejti.
Vágy-tagadónak átok és szégyen-agancs
vastagszik fejére, el sose ejti.
Visznek a percek, zablátlan, erős fogat.
Nekem a jelenkor nem puha fészek.
Más lesz az élet, fejünkbe új titkokat
súgnak a sejtek, tengerek, ércek.
Gondok kórusát nem lehet leinteni.
Zúgjon, csak búgjon, az erők vajúdnak.
Nehezül szívem, vaksors már nem viheti,
mint a madárpelyhet orrán a dúvad…
Érzem, ott fenn a férfikor napja delel.
Elpereg számból az ifjúság méze.
Mégis a drága szerelem nem hamvad el,
csupán komorabb lesz új csillagképe. (…)
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, július második dekádjába lépve, dagadó holdkor
Dicsérni termést magasról zuhan a fény, zümmög a táj és az idő zenéje
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
