Radnóti Miklós Istenhegyi kertjét 1936 nyarának végén írta. Sejdítette tán, hogy három évre rá, 1939-ben, 80 éve, kirobban a második világégés?
Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem újra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.
Gróf Mikó Imre szobrának leleplezési ünnepélye Kolozsvárt Veress Ferencz pillanatnyi fényképe után
Most is kánikula van, augusztus végi kutya meleg. Vajon milyen lehetett az 1574-es esztendő nyara? 445 évvel ezelőtt, augusztus 30-án született Szencen Molnár Albert. Nagyapja Mátyás király katonája volt, a Székelyföldről került Pozsony vármegyébe. 1626-tól haláláig Kolozsvárt élt. Latin szótárával megnyitotta a magyar értelmiség előtt az utat az európai tudományosság felé. Latin nyelvű magyar nyelvtanával Sylvester János után elsőnek ismertette meg Európával a magyar nyelv sajátosságait. Barátait idézve, egyik levelében ezt írta Georg Rem nürnbergi jogász barátjának 1610 szeptemberében:
Azt mondják ugyanis mind és erősítik, hogy egyetlen szótár kibocsátásával, amit a deákság egész Magyarországon szomjúhozik, többet csinálhatok mind az egész hazának, mintha egyik helységében több évig tanítom az ifjúságot avagy az egyházközséget.
S mai napig a református énekeskönyv az ő zsoltárfordításaival kezdődik. Ezt írta volt a LXXIV. zsoltárban:
Te nagy isteni bölcseségeddel
Bizonyos határt vetettél az földnek,
És külömbségét az nyártúl az télnek
Elosztád hévséggel és hideggel.
Mikó Imre szobra ma
Az idei nyár elosztott hévségét csak néha enyhíti egy-egy zápor, s aztán megint ez az éjszakai csillagbolondító nyár. Idézzük fel néhány állócsillag fényét természettudomány-történetünkből!
Inkey Béla geológus. Pozsonyban született, Szombathelyen halt meg 1921. augusztus utolsó napján. A Balkán-félsziget földtani felépítésének kutatása mellett nevéhez fűződik az Erdélyi-érchegység nagyági érclelőhelyének és környékének geológiai feltérképezése. Nagyágról írták le a nagyágit ásványt: arany-, ólom-, antimon- és tellúrtartalmú szulfid. Ez az az ásvány, amelyben fölfedezték a tellúr kémiai elemet.
A Szombathely melletti Tanán halt meg Ambrózy-Migazzi István botanikus 1933. augusztus 31-én. A Nizzában született gróf hosszú utazásai során a mediterrán flórát tanulmányozta, elsősorban kertészeti szempontból. Birtokán, a felvidéki Malonyán még az első világégés előtt a Kárpát-medence egyik legérdekesebb gyűjteményét létesítette örökzöld fás növényekből. Amikor el kellett hagyja Felvidéket, egész gyűjteményét Jelihálásra költöztette. Életcélja az „örökké zöldellő kertek”-nek a hazai természeti adottságaink közötti megvalósítása volt. Így jött létre a Jeli Arborétum, a rododendronok csodás birodalma.
Tele a hombár,
tele a raktár,
tele a kaptár,
tele a csűr.
Rászáll a nyár a
legelső sárga
levélre, s elrepül.
S íme, már Szeptemberben járunk,
Kányádi Sándor elröppenő zizzenetével.
A régi római naptár márciustól számított 7. fantáziátlan sorszámnevét őrzi máig. Bőkezű szeptember. Középkori jelképe nevető ifjú bíborruhában, fején köleskoszorúval. Jobbjában mérleggel, a hónap jelével, baljában szőlővel és más gyümölccsel teli bőségszaruval.
A szobormű azon a dombon emelkedik, melynek régen rózsadomb volt a neve, s hol a nemes főúr délutánonkint virágok közt pihente ki napi fáradalmait. Innen néz le arra a városra, melyet az, a kit jelképez, oly nagyon szeretett. A hazában készült, haza földjéből tört kőből alkotott talapzaton álló művet a ma már szintén elköltözött művész, ifj. br. Vay Miklós mintázta, utolsó alkotásaként. Magát a talapzat tervezetét a müvészszel egyetértőleg gr. Khuen Antal készíté, s Gáli B. János mérnök vezetése alatt Zorzini kőfaragó faragta és csiszolta kis-bányai zöldes trachytból. A mellszobrot a budapesti Schlick-féle öntöde állította elő. Elő- és hátlapján a szoborműnek kettős, magyar és latin felírás magyarázza az emlék rendeltetését és jelentését – olvasom a Vasárnapi Újság 1889. június 23-án kelt számában. A fénykép aláírása szerint gróf Mikó Imre szobrának leleplezési ünnepélye Kolozsvárt Veress Ferencz pillanatnyi fényképe után készült.
Veress Ferenc, a fénykép szerzője Kolozsvárt született 1832. szeptember első napján. 1881-től a kolozsvári tudományegyetemen a fényképészet előadótanára volt. Ő vetette fel először a fényképek múzeumi elhelyezésének gondolatát is az 1862-es Ország Tükre című lap hasábjain. A színes fényképezés egyik úttörője volt. 1860-ban kezdte el foglalkoztatni a színes kép elkészítésének technikája. 1881-ben kezdett próbálkozni színes fényképek előállításával. 1882-ben ő indította meg Kolozsvárott a Fényképészeti Lapok című periodikát. 1889-ben megoldotta a színek rögzítését is, amit – nagy sikert aratva – az 1889-es párizsi világkiállításon bemutatott. De találmányait soha nem szabadalmaztatta...
175 évvel ezelőtt, 1844. szeptember 2-án halt meg Lőcsén Genersich Sámuel orvos-botanikus. 1798-ban adta ki A cipszer flóra jegyzéke avagy a cipszer vármegyében és a szomszédos Kárpátokban szabadon előforduló növények felsorolása című munkáját, mintegy 900 növényt, s azok gyógyhatásait is tárgyalva. Erre a műre Kitaibel Pál is, s Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály szerzőpáros is hivatkozott későbbi műveikben.
170 évvel ezelőtt, 1849. szeptember 2-án halt meg a bánsági Kricsón Hanák János zoológus. Már breznóbányai tanár korában Linné rendszere szerint tanított. Rendszeres növény- és állatgyűjtővé 1837-től vált Nyitrán. 1840-től Máramarosszigeten, 1844-ben Vácott, 1845-ben Pesten tanár. 1848-ban a pesti Egyetemi Könyvtár segédőre (igazgatóhelyettese). Az 1848-as forradalomban közhonvédként harcolt. A forradalom bukása után, hosszú bujdosást követően, Hanga János néven nevelői állást vállalt Kricsón. Ott halt meg kolerában. Tudományos munkásságában Cuvier híve volt. A magyar természettudományos szaknyelv kidolgozását szorgalmazó szakcikkei a Természetbarátban jelentek meg.
Szeptember kezdete – Somlyó Zoltán gondolataival búcsúzom hétnyire Tőled, kedves olvasóm:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
