Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2019-09-19 13:25:16
Zászlót az év már mélybe fordít,
de magasan lobog a nap,
nincs édesebb s szívighatóbb, mint
őszben e nyári pillanat:
mikor már minden fázni készül
s a lélek téli vackot ás –
e váratlan meglepetésül
felszikrázó hő ragyogás.
A dombon még zöldet lebegtet
gyémántporán a könnyű köd,
(…) elválnak szemközt a hegyek,
s hátára kapja az egészet
valami forró lehelet.
Ha szemed lehunyva, csak érzed,
hogy zuhog az arany sugár,
el tudod hinni: nincs enyészet,
csak nyár lesz, nyár van újra, nyár.
Somlyó György Szeptemberi dél a Duna-parton álmodik ily melankolikus csodát. De történhetne ez bárhol, akárhol. Valahol a Kárpát-medencében. Valamikor. Az 1920-as évek második felében akár, Trianon után. Mint a nyárbúcsú a majdnem elfeledett Nagy István Két fa képén. Első találkozásom zordon világával még a hatvanas évek derekán a marosvásárhelyi – mai nevén – modern magyar művészeti képtárban volt. Idén augusztusban az 1873-ban Csíkmindszenten született festőművész életművét ismertető monográfiát mutatott be Budapesten Kieselbach Tamás. Ezzel párhuzamosan ez idáig legnagyobb kiállítása nyílt galériájában: több mint másfél száz Nagy István-festmény. A képek jelentős része most először került nagyközönség elé. A konok székely egyaránt megörökítette a zord csíki havasokat, az ezer színben játszó balatoni naplementét és az alföldi táj fülledt, szikrázó fehérségét.
Nagy István: Két fa (1920-as évek második fele)
Előbbi költő költő apjának, Somlyó Zoltánnak Nyugodj meg, hogyha tudsz… verse az idő tájt született, amikor Nagy István Két fája. Mintha csak róluk írta volna:
Ez már: az első őszi szín… ez! –
A nyárvég halk sárgával színez
virágot, levelet.
Ez már az első őszi illat!…
Az igazi nyár már elillant
a háztetők felett…
Megint lehűl felpezsdült véred;
a körte már kásásra érett –
s túlérett vagy te is…
(…) Még harsognak a színes selymek,
unszolnak még: a vággyal telj meg!
Tépj selymet s szirmokat!…
(…) Minden: a múlt… S ez fáj ám… fáj ám…
Új szag szivárg a szőlők táján –
s te menekülve futsz;
Évá-t sóhajtsz s fordítva „ávé”-t.
Pezsgőt innál s öntik a kávét –
Nyugodj meg, hogyha tudsz!
Szeptember 20. a takarítás világnapja. 27 éve, 1992-ben az ENSZ környezetvédelmi programja szeptember 20-ra hirdette meg e napot, melynek célja az évenkénti világméretű nagytakarítás. Jelszava: „Gondolkodj világméretekben és cselekedj otthon!”
22-én a Nap az Oroszlánból a Szűzbe lép: keresztezi az égi egyenlítőt, és átkerül a déli éggömbre. Aequinoctium – a csillagászati ősz kezdete.
23-án lesz 173 éve, hogy felfedezték a Neptunuszt: 1846 szeptemberében. A bolygót először két német csillagász, Galle és d’Arrest regisztrálta. A francia tudós, Le Verrier útmutatását követték, aki az Uránusz keringési rendellenességeiből pontosan meghatározta a zavar okaként feltételezett bolygó helyét. Ez volt az első bolygó, amelyet elméleti úton fedeztek fel. Ez a matematikai alapú égi mechanika egyik legnagyobb sikere mindmáig. Az eredmény hallatán hozták nyilvánosságra angol csillagászok, hogy Adams angol matematikus már egy évvel azelőtt, 1845 szeptemberében megadta a Neptunusz égi helyét. Le Verrier kénytelen volt lemondani a felfedezés elsőbbségéről. Le Verrier a Merkúr-pálya perihélium-változásait is egy újabb bolygó létével vélte megmagyarázhatónak. A jelenséget végül az általános relativitáselmélet tette értelmezhetővé. Kutatta a Föld pályaelem-változásait is. 1855-ben Párizsban megalapította az első, nemzetközi hálózaton alapuló meteorológiai intézetet, 1864-ben pedig a francia természettudományi társulatot. S 1877-ben éppen e nap halt meg minden idők egyik legnagyobb csillagásza.
Ezen a napon, 1938-ban, a New York-i világkiállításon időkapszulát ástak el, amelyet 6938-ban, ötezer év múlva nyitnak majd fel.
90 éve ezen a napon halt meg Göttingenben Zsigmondy Richárd Nobel-díjas kémikus. Kolloidoldatokkal kapcsolatos vizsgálataiért és az ultramikroszkóp felfedezéséért 1926-ban kapott kémiai Nobel-díjat. A Holdon egy kráter viseli nevét.
24-én lesz 195 éve, hogy Romhányban megszületett Bereczki Máté pomológus. Eredetileg jogot tanult Budapesten. Egyike volt a márciusi ifjaknak, a Kossuth-féle szabadcsapatban tiszti rangot érdemelt ki. A szabadságharc bukása után sokáig bujdosott, 1857-ben részesült ő is közkegyelemben. Magántanítóként kezdett dolgozni, és az őt alkalmazó család lepusztult kertjének köszönheti, hogy a gyümölcsfákkal kezdett foglalkozni. Minden fellelhető szakkönyvből képezte magát, vásárolt egy kertet, és külföldről származó gyümölcsfákból kialakította az akkori Magyarország egyetlen hiteles fajtagyűjteményét. Munkássága során 472 körte-, 423 alma-, 136 szilva-, 27 cseresznye- és 17 meggyfajtát különböztetett meg, az ő nevéhez fűződik a jonatán első hazai ismertetése is.
130 éve, 1889. szeptember 24-én Párizsban a Nemzetközi Méterbizottság kiosztotta az új platina-irídium méterrudakat és a kilogrammetalonokat a méterrendszert bevezető államoknak. Ezeket 1891-ben nyilvánították törvényes alapmértékké hazánkban. A métert a Francia Tudományos Akadémia 1792-ben tette meg hosszmértékegységnek, és az a Föld délkörének negyvenmilliomod részét jelentette. A méter előtt a hosszúságot az emberi testrészekhez kapcsolódó fogalmakkal (lépés, láb, arasz, könyök, hüvelyk) határozták meg. Az 1875-ben Párizsban kötött első méteregyezményt 18 ország írta alá – köztük Magyarország is –, és vállalta a méterrendszer bevezetését. Az Egyesült Államok és Anglia nem csatlakozott az egyezményhez.
34 éve, 1985. szeptember 26-án Abbáziából indult kétéves útjára a Szent Jupát, az első magyar vitorláshajó, amely megkerülte a Földet, fedélzetén Fa Nándorral és Gál Józseffel. Hajójukat a Közlekedési Múzeumban Farkas Bertalan űrkabinja mellett állították ki.
Szeszélyes nyárutó, évek, évtizedek, évszázadok szeptember végi hangulata. Ahol már nem is nagyon tudjuk a szél összesöpörte levelek mikéntjét. Csak hullásuk van, s neszük a lassan hidegülő tájban: Illyés Gyula Nyárutójában.
Ránk tör észrevétlen újra egy ősz, nézzed,
bomlik a fák kontya, zokognak a bokrok,
a sárga szőllőhegy illata leömlik
a völgybe s emeli, hajtja újra szívünk!
Töröld le kedvesem szótlan apánk fényes
homlokát s hozz széket a tornác ritkuló
vadszőleje mögé, ülj közénk – e csöndben,
miként házunk elől: lelkünkről is hullong
nyílik a nyers fátyol! társaink a fényes
órák elszaladtak és talán örökre –
mint komor hódítók, fönt a hegy taréján
feltűnnek a sápadt, véres őszi napok.
Akik megmaradtunk, láthatjuk most tisztult
arcunkat, a mosoly kiapadt ágyait,
mint halál után... Az erdőből fölcsapó
madár sivítása nyomán vad tölcsérben
megindul az ősz! már zúgnak a zord tölgyek,
hajlik a szederfa, a temetőhegyen
zörög bátyánk sírján a bádog-koszorú
az utcai kapu sikolt s kicsapódik –
Csereg az éles por az ablak üvegén,
hunyjad be szemedet, rejtsd mellembe arcod –
Töltsön Édesapám! ha száll már, dalosan
sodródjon az idő-kavarta levéllel,
porral és szeméttel repülő jövendőnk!
Jövendőnkre optimizmussal tekintve, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, 500 évvel Magellán világ körüli útra indulása után
Szeptemberi derű jonatánalma-keretben