– Ősz végi melankólia. Kérdést kötöz reá Dsida Jenő. A sötétség verse így folytatódik –
...Mondd, kissé mártottál-e már
hófehér cukrot barna lébe,
egy feketekávés pohár
keserű, nyirkos éjjelébe?
S figyelted-e: a sűrű lé
mily biztosan, mily sunyi-resten
szivárog, kúszik fölfelé
a kristálytiszta kockatestben?
Így szívódik az éjszaka
beléd is, fölfelé eredve,
az éjszaka, a sír szaga
minden rostodba és eredbe,
mígnem egy lucskos, barna esten
az olvadásig itat át,
hogy édesítsd valamely isten
sötét keserű italát.
Csipkebogyó-tüzek pirosa
Korán sötétedik. Az abszurd és idióta óraátállítás után még korábban.
(Az idiosz az ógörögöknél még magának való embert jelentett. A rómaiak a tudatlant, a kontár embert értették alatta. A ma Homo sapiense is bele akar kontárkodni az óraátállítással a természet rendjébe. Évszázadnyi idő kellett hozzá, hogy ráébredjen kísérletezgetése sikertelenségére.)
Felnézek az égre. Fölöttem már, kissé dél felé a zenittől, ott fityegnek a Halak. A mitikus két hal. A tavaszi nap-éj egyenlőség idején tartózkodik itt a Nap: itt keresztezi egymást az égi Egyenlítő és az ekliptika. A precesszió miatt a tavaszpont 6000 év múlva innen lép át a Vízöntőbe. Az ógörögök Aphroditét és Éroszt képzelték bele ebbe a csillagsokadalomba. A mítosz szerint kettejüket a szörnyeteg Tüphon támadta meg. Ők a tenger vízén keresztül menekültek, hallá változva. Hogy el ne sodródjanak egymástól, egy szalagot kötöttek egymás lábára. Ez pislákol fölöttem most a tiszta égbolton megtört vonalával. A Pegazus négyszögétől D-DK-re jól kivehető az egyik hal – Érosz – hét csillagból álló gyűrűje.
A halaktól délre Cet, innen kelet felé haladva az Eridánuszt az Orion követi. Fölötte a Bika, a Kos és az Androméda vezet vissza a Pegazushoz. A Pegazus fejétől nyugatra a Csikó, a Delfin és a Róka. A Rókától észak felé a Hattyú, a Lant a Céfeusz és a Sárkány fénylik. A Sárkány farka a Kis Göncöl és a Nagy Göncöl közé ékelődik. Innen K-nek fordulva a Hiúz és a Zsiráf között elhaladva a Szekeres vezet vissza az Orionba. Ez utóbbi és az Ikrek között, ami szinte rátapad a K-ÉK-i horizontra, a Hold üdvözöl. Három napja volt telehold.
146 évvel ezelőtt, 1873. november 17-én született Aradon Pekár Dezső fizikus. 1895-től kapcsolódott be a híres Eötvös-inga-mérésekbe. Gravitációs és mágneses méréseket végzett a Fruska Gorán, a Balaton jegén, Tirolban, az Erdélyi-medencében. 1906-ban a göttingai egyetem filozófiai fakultásának pályázatán az Eötvös Loránd – Pekár Dezső – Fekete Jenő szerzőhármas nyerte el az első díjat: a Newton-féle törvény rendkívül messzemenő érvényességi tartományát mutatták ki. Eötvös Loránd halála után – a Természet Világa novemberi száma Eötvös Loránd munkásságát idézi meg –, 1919. november 18-án (éppen egy évszázada) hozták létre a világ első, alkalmazott geofizikával foglalkozó intézetét, az Eötvös Loránd Geofizikai Intézetet, az ELGI-t. Első vezetője Pekár volt. A torziós inga használata a kőolajkutatás területén a ’20-as és ’30-as években vált elterjedtté, ez tette világhírűvé halála után Eötvös Loránd nevét.
November 18-án emlékezünk meg Jendrassik Jenő fiziológusról, a magyar orvosi fizika megteremtőjéről. Kapnikbányán született 1824-ben e napon. 1853-ban orvosi oklevelet szerzett Bécsben. Két év múlva Erdély koleraorvosa. 1857-ben Kolozsvárott, az orvos-sebészi tanintézetben az elméleti orvostan tanára. 1860-tól haláláig a pesti egyetemen dolgozott. A bordaközi izmok működését és a szemmozgásokat tanulmányozva, az izomműködést elektromos és mágneses folyamatokra vezette vissza.
November 18-án, 1663-ban született Erdély kiemelkedő polihisztor tudósa, a messze földön híres bányászati szakértő és orvosdoktor, Köleséri Sámuel is. 40 műve jelent meg nyomtatásban latin, német s magyar nyelven. Tárgyuk széles kört ölel fel: foglalkozott a filozófia, teológia, fizika, orvostudomány, történelem, jog, nyelvészet és bányászat kérdéseivel. Pápai Páriz Ferenc mellett kora legnagyobb orvosának tartották. Bod Péter Magyar Athenasában írta volt róla: „… Erdélybe jövén tsak hamar elhíresedett, mint-hogy minden-féle tudományokban nagy böltsessége volt; az orvoslás mesterségében pedig nagy földön mássa nem volt, aki olly jól a nyavalyák okait észrevehette volna, s olly fundamentomosan orvosolhatta volna. Nem tartottak az ő idejében a két Hazában hozzá hasonló tudósembert”.
Simon Tibor emlékezik botanikus barátjára 2015 júniusában
November 19-én, 1900-ban született Boros Ádám is. 1922–1957 között az 1915-ben létrehozott Gyógynövénykutató Intézetben dolgozott, 1945–54 között igazgatóként. Nevéhez fűződik a gyógynövénykutatás és -termesztés háború utáni újjászervezése. De legkedveltebb szakterülete a mohászat volt. A Magyarország mohái (1953), majd a külföldön is nagy elismerést szerzett Magyarország mohaföldrajza és mohaflórája (1968) máig alapműveknek számítanak. Egyetemistaként 1972 májusában Csűrös István, kedves botanikaprofesszorom társaságában a Tordai-hasadékban találkozhattunk vele: éppen májmohákat gyűjtött. Néhány hónapra rá örök májmohacsodái közé költözött. Egész Európára vonatkozó mohaspóraatlasz elkészítését tervezte, ennek a Kárpát-medencére vonatkozó része készült el, de már csak halála után jelent meg 1975-ben, társszerzője Járainé Komlódi Magda volt.
A Gyógynövénykutató Intézet megalakulásának 100. évfordulóján, 2015 júniusában Simon Tibor emlékezett meg botanikus barátjáról, Boros Ádámról, a sírja előtt.
Novemberi ködbe merülten az egy éve végső megfigyelőállomására költözött Ambrus Antal István egykori marosvásárhelyi biológus, tanár, ornitológus barátomra is emlékezem. Talán még vannak a Mezőbánd környéki falvakban vagy szülővárosában, akik szívvel emlékeznek reá.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
