– Tél végén, 1844 februárjában Debrecenben írta e sorokat Petőfi Sándor –
Elzárkoztában a kihalt kebelnek
Engem virág, dal, méh nem érdekel...
Ohajtásim mégis mivégre kelnek?
Hogy menjen a tél, menjen gyorsan el.
Én a tavaszt csak annyiból kivánom,
Mert melegebbek lesznek a napok,
S mint mostan, akkor hűlt rideg tanyámon
Kopott ruhámban fázni nem fogok.
Szeszélyes februárban indulok heti barangolásomra, szeszélyes az én utam is e hét természettudomány-történeti tájain. Ha időd engedi, tarts velem, kedves Olvasóm!
E héten két marosvásárhelyi apa-fiú történettel kopogtatok be hozzád. Az első két orvosról, a második két matematikusról szól.
1893. február 7-én született Marosvásárhelyen ifj. Farkaslaki Hints Elek orvos, orvostörténész. Miután szülővárosában érettségizett, a kolozsvári egyetem orvostudományi karán, később Bázelben tanult. A felmenő ági rokonsága több világhírességet adott, közülük kiemelkedik a két Bolyai. Édesapja, id. Hints Elek, szintén orvos: 1902-től haláláig a marosvásárhelyi kórház sebész és szemész főorvosa, 1913-tól igazgatója volt. A fiú 1914 és 1918 között harctéri szolgálatot teljesített. Az orosz fronton gránátsebet szerzett, Budapesten épült fel. Így maradt aztán a csonka országban, és vált a két világháború közötti korszak nagyhírű szülész-nőgyógyászává. Szakirodalmi tevékenysége a szülészetre és az orvostörténetre terjedt ki. A Bolyaiak betegségeit és a középkor orvosi ismereteit kutatta.
1775. február 9-én született Bólyán Bolyai Farkas. 1795-ben Kemény Simonnal külföldi tanulmányútra indult. Bécs és Jéna után Göttingen volt a végállomás. Az itt töltött három év tette matematikussá, s itt kötött barátságot Gauss-szal is. Bár főműve a Tentamen, mégis talán legjelentősebb matematikusi tevékenysége János fiának céltudatos, gondos, tehetségét korán felismerő nevelése. Az apját az Appendixszel felülmúló fiú, János és Nyikolaj Ivanovics Lobacsevszkij orosz matematikus egy időben – de egymástól függetlenül – teremtették meg a nemeuklideszi geometriát.
Folytassuk tovább egy másik orosz tudós emlékének felelevenítésével. 1960. február 7-én halt meg Igor Vasziljevics Kurcsatov atomfizikus. A leningrádi Műszaki Fizikai Intézetben kezdett a mesterséges radioaktivitással és az uránhasadással behatóbban foglalkozni. 1940 elején már közleményei jelentek meg a nyugati szaklapokban az uránhasadásról. 1946. december 24-én gyújtotta be az első szovjet atomreaktort. Nevét a 104-es rendszámú transzurán elem őrzi, a kurcsatovium.
1893. február 9-én született Nagyszalontán Bittera Gyula, az illóolajgyártás és gyógynövénytermesztés külföldön is elismert szakembere. Egyetemi éveiben az Ornitológiai Központban Herman Ottó irányítása alatt több szakcikket is írt madártani és barlangászati szakfolyóiratokba. Mégis nevéhez elsősorban a híres tihanyi levendulás létesítése fűződik. Már az 1930-as évek elején felismerte a paprikamalmokban keletkező, addig értéktelennek tartott őrlési hulladékok gyógyszerészeti jelentőségét. Paprikakivonata keresett cikk volt, és még ma is eredményesen használják reumás bántalmak enyhítésére.
Február eleji mandulafasóhaj – Én a tavaszt csak annyiból kivánom,/ Mert melegebbek lesznek a napok
1764. február 11-én született Erfurtban Haberle Károly Konstantin Keresztély botanikus, a magyar növénytan rendszerének új alapokra helyezője. A napóleoni háborúk elől 1812-ben Brünnbe, 1813-ban Bécsbe, majd Budára menekült. 1817-ben a pesti egyetemen a növénytan tanára lett, s Kitaibel Pál halála után átvette az Egyetemi Füvészkert irányítását. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatai, külföldi tanulmány- és gyűjtőútjai eredményeként rövid idő alatt európai hírűvé fejlesztette a közel tízezer fajt bemutató kertet. Szakított Linné Károly mesterséges rendszerével, helyette már De Candolle természetes rendszerét tanította. Munkássága kiterjedt ásványtani, földrajzi, csillagászati, meteorológiai megfigyelésekre és a magyar növénytan történetének kutatására is.
Az első világégés előtt, 1914. február 12-én született Fogarason Egyed László geofizikus, a magyar űrkutatási és földmág- nesességi vizsgálatok kezdeményezője és irányítója. Tanulmányaiban 1953-tól elsősorban a Föld tágulására vonatkozó elméletét ismertette. Korszerű szeizmológiai obszervatóriumok hálózatát hozta létre, és megindította a magyar paleomágneses kutatásokat, továbbá a gravitációs állandó újabb meghatározására irányuló vizsgálatokat. A Nemzetközi Űrkutatási Bizottság (COSPAR) elnökségi tagja és a Magyar Geofizikusok Egyesületének egyik alapítója és társelnöke volt.
220 éve, 1800. február 13-án született Torockón az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel. Unitárius lelkész apja felügyeletével, az önképzés módszerével tanult gyermekkorában; csak 13 éves korában került nyilvános iskolába. 1837-ben a kolozsvári unitárius kollégium filozófiatanára lett. Az 1848–49-es forradalom leverése után egy ideig bujdosnia kellett – juhásznak állt. 1860-ban az Erdélyi Múzeum Egylet igazgatója, 1872-ben az akkor alapított kolozsvári tudományegyetem elemi mathesis tanszékének vezető tanára lett. Művelte a botanikát, a mennyiségtant, a nyelvtudományt – még szanszkrit nyelvet is tanított –, logikát, közgazdaságtant és pedagógiát.
1890. február 12-én látta meg a napvilágot minden idők legnagyobb biológusa, Charles Robert Darwin.
1842. február 13-án született Pozsonyban Ponori Thewrewk Aurél orvos, antropológus. 1869-től a kolozsvári orvossebészeti akadémián az elméleti orvostan tanára, majd annak egyetemmé alakulása után, ugyanott 1872–81 között az élettan egyetemi tanára volt. Ő alapította a budapesti Embertani Intézet és Múzeumot. A darwinizmus korai híve volt. Az általa szerkesztett koponyamérő (craniometer) tette világhírűvé. Embertani méréseket végzett tudományos működésének időszakában kihantolt magyar történelmi személyek (II. Rákóczi Ferenc, Thököly Imre, III. Béla) csontvázán, s a honfoglaló magyarság első antropometriai kutatója is ő volt.
126 éve, 1894. február 13-án szabadalmaztatta Auguste és Louis a kinematográfot. A készülék (a görög kinéma = mozgás és grafein = írni szavak összevonásával alkotott kifejezés) először és utoljára háromféle művelet elvégzésére is képes volt: mozgó fényképfelvételeket készíteni, azokat kivetíteni, a negatívról pozitívot másolni.
Erdélyiek, magyarok, más nációbéliek – tudósok, kutatók. Akik egy-egy szalmaszálat, avagy gerendát tettek hozzá a természettudományok építményéhez. Békés kutatók.
Azt mondja a fáma Brassai pontosságszeretetéről, hogy az ő zsebórája mindig a helyi időt mutatta. Ehhez szükségszerűen az kellett, hogy a Nap állása szerint igazítsa óráját. Mikor csak tehette, ezt a műveletet Kolozsvár főterén ejtette meg.
Bájos történet. Bárha ma is figyelnének az emberek a tudomány méltóságát magukon viselőkre.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
