Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Március – barkák nyurgulása üzen tavaszt.
Március elseje. A természetvédelem jelentős napja, immár 147 éve. 1872-ben ezen a napon alapították a világ első nemzeti parkját, a Yellowstone Nemzeti Parkot az USA Wyoming, Montana és Idaho szövetségi államainak területén, a Sziklás-hegységben.
Kiterjedése 8980 km2. Egy fennsíkon fekszik, amely átlag 2400 m magasságban terül szét, és szinte minden oldalon a Középső-Sziklás-hegység hegyei szegélyezik 3000 m fölé nyúló csúcsaikkal. Itt az utóbbi 2,1 millió évben három nagy szuper vulkáni kitörés volt, az utolsó 640.000 éve; ezen időszakon belül ezek voltak a Föld legnagyobb kitörései. Klímaváltozást idéztek elő. A fennsíkká feltöltődött hatalmas kráterben a folyók azóta két mély kanyont vágtak a vulkanikus tufába; a jelentősebb a yellowstone-i Grand Canyon az észak felé tartó Yellowstone folyó völgyében.
A térség névadó folyójának francia prémvadászok által adott korábbi nevét – Roche Jaune – a később ideérkező angolok fordították „Yellow stone”-ra.
Itt található a világ egyik legnagyobb – vulkáni hamuval betemetett – megkövesedett erdeje. Látványos itt a vulkáni utóműködés – a lassan hűlő hatalmas magmakamra gejzírek sokaságát, mofetták, szolfatarák sokaságát működteti, kénes kigőzölgései hatalmas sziklafalakat festenek kénsárgára. A völgy és talán a világ leghíresebb gejzírje az Öreg Hűséges, de itt működik a világ legnagyobb gejzírje, a Gőzhajó, is. A vizek könnyen törnek maguknak utat a lávafolyások és laza üledékek egymásra rétegződő káoszában, s kioldva a lazább szerkezetű rétegeket, útjuk során 290 jelentős vízesést mélyítenek a tufába. A legnagyobbak a Yellowstone folyó 94 méter magas alsó vízesései.
A park a Nagy Yellowstone-ökorendszer központi része, bolygónk utolsó nagy, érintetlen ökoszisztémáinak egyike. A parkterület 80%-át erdő fedi, a maradék jó része préri. A parkban 1700 őshonos növény- és zuzmófaj él. A nyolc itt élő fenyőfaj közül a csavart tűjű fenyő (Pinus contorta) alkotja az erdőterület négyötödét. Mintegy 600 grizzly él itt, s nagyszámú fekete medve, hiúz, puma, öszvérszarvas, bölény, kanadai vadjuh, havasi kecske, fehérfejű rétisas, vándorsólyom, trombitás hattyú – csak a legfontosabbakat említve. A múlt század utolsó évtizedében a farkas visszatelepítésével újra teljessé vált a park egykori állatfajlistája is.
Fehér ember 1807-ben látta először a geotermális terület gejzírjeit, amit „pokolbéli kénköves” helyként írt le. Senki nem hitte el a Colter nevű vadon csavargó vélt meséit, ahogy 1856-ban Jim Bridger elbeszélését sem a magasba lövellő gejzírforrásokról, fortyogó kénköves tavakról, üveghegyekről és sárga sziklákról. Nem csoda, hisz utóbbi a Vadnyugat afféle háryjánosának címét is birtokolta. A terület tudományos feltárására csak 1869-ben került sor. De az 1871-es expedíció után az amerikai kongresszus, akár a mai rohanó világ eseményeihez mérten is, fantasztikus gyorsasággal, 1872. március 1-jén kivonta a régiót az elárverezendő területek közül, és az elnök, Ulysses S. Grant aláírta a világ első nemzeti parkját, a Yellowstone Nemzeti Parkot létrehozó törvényt.
1883-ban már ötezren látogatták meg Yellowstone-t – akkor még csak lovon vagy négylovas kocsin. 1915-ben már majdnem ezer gépkocsival léptek be a park területére. 1976-ban az UNESCO nemzetközi bioszféra-rezervátumnak nyilvánította, 1978-ban pedig a világörökség része lett. Ma? Évente néhány milliónyi látogatója van.
Sikertörténet. S követendő példa. És memento mori.
„Én a kinyilatkoztatott igazságok elsőbbségét nem vonom kétségbe. De vannak kérdések, amelyekben nem történt kinyilatkoztatás. Isten csak az erkölcs és a szeretet kérdéseiben tartotta fontosnak, hogy mintegy személyesen szóljon” – adja Galileo Galilei szájába e szavakat a 44 évvel ezelőtt, 1975. március 3-án végső nyughelyére elköltözött Németh László a nagy természettudósról szóló drámája I. felvonásában –, „az olyan kérdéseket, mint a természet szerkezete, tévelygő eszünk tornájául hagyta.”
A március eleji természet varázsa. Mennyi a földi csoda, s mennyi a mennyei varázs benne? Megértéséhez hívom segítségül egy másik márciusban születettet, egy szobrász-festő-lírikust:
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.
Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok szint, ahogy te akarod.
Az én szemeimet az 1475. március 6-án született Michelangelo Buonarroti írta. Rónay György fordította.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szítja;
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
Tudás és hit. Iránytűt a szinte háromnegyed évezrede, 772 éve, 1247. március 7-én elhunyt Aquinói Szent Tamás teológus, skolasztikus filozófus, egyháztanító adna. Induljunk ki híres mondatából: Őrizkedj attól, akinek csak egy könyve van.
Az alkímiával és asztrológiával is foglalkozó filozófus sokat merített Arisztotelész tanaiból, az iszlám misztikából, Hippói Szent Ágoston gondolataiból. Mindezeket egységbe foglalta, ez az úgynevezett tomizmus. Az arisztotelészi filozófia őáltala válik a természetes értelem tudományává. Tamás szerint a tudás egyedül az értelem képessége, a hit viszont az értelemé és az akaraté. Tudás csupán belátható alaptételekre és következtetésekre vonatkozhat, a hit igazságait megérteni csak úgy tudjuk, ha a bizonyosság hiányát a hívő akarata pótolni tudja.
Hit és tudás. Egy 90 évvel ezelőtt született gondolkodó hite és tudása. A bölcs mosoly Varázstükörében, az 1976-ban írt Március című versében:
Az ízek és szagok
Magokban és rügyekben
Várják a hónapot,
Amelyben megszülettem.
Ez az én hónapom –
Erről se jót, se rosszat!
Legjobban én tudom,
Mi jót, mi rosszat hozhat.
Jó: a kölyökcsapat,
A barkászó gyereknép.
Nem jó: ha még kitart
Fagy és halottmerevség.
Nem jó: ha megmarad
A réten a fagyott hó.
Viszont hogy fent halad
A nap, az már nagyon jó.
Nagyon jó még a szél,
Amint nevetve hussan.
Nem jó: születni és
Meghalni márciusban.
90 éve, 1929. március 7-én született Tordán Székely János.
Költő, író, műfordító. Csupán? Arcélét filozófiai műveltsége, sajátos bölcselete rajzolja elénk. Polgári humanista értékrend és a szenvedélyes igazságkeresés. Filozófiai szinten tesz a legnagyobb kérdésekkel szembesítő állításokat az élet minden nagy kérdéséről. És ehhez nemcsak kiváló intellektus, hanem emberi merészség is kellett. Vásárhely felsővárosában, a volt Werbőczy – még régebb Gatyaszár – utcai lakóházának falán a fia által készített emlékplakett jelöli, hogy abban a házban élt és alkotott Székely János költő és felesége, Varró Ilona írónő.
Tavaszodik. Visszavonhatatlanul.
Ahogy a napsugár bevonul a tájra,
kisöpri grádicsát a város peremén.
Remeteszeg felett kárminpiros dalra
fakad lilalehű pázsitja az égnek.
Ahogy az ághegyen kövéredő ködből
harmattá merevült szutykot vet magáról
zöld rügy, vetkőzteti házak falát a fény.
Felsejlik smaragdja a zúzmarának is.
Fényt kortyint a fecske a Jókai utca
macskaköveiről. Kékörömű kertet
álmodik az Ebhát: fény gördül rajta át.
Kistemplom gombjába belecsimpaszkodik
a Koronka felől érkező Nap. Poklos
patak martja zizzent aranyló mezőket.
Üvegház hajdani bús-békés villogása
bolgárkertek békéjét emlékezi.
Ahogy az óváros szíve belekondul
a Kincses-dombokról idetavaszodó
kósza napsugárba, lendülök én neki
újra és újra ízlelni ezt a várost.
Megismerni? Sohasem lehet teljesen.
De! Tudni a kezdődő tavaszban, hogy ide tartozom. Hinni, hogy valóban így van. Hogy ne csupán memento mori legyen ittlétünk.
S megtartani lélekbeli nemzeti parknak. Hogy névadóinak nyelvén maradjon meg a Somostető, Remeteszeg, a Gyatyaszár és az Ebhát, a Kistemplom tér, a Poklos-patak, a Kincses-dombok. Hogy jó legyen újjászületni az élő természettel márciusban.
Vállalva azt, hogy a természet megismerése tévelygő eszünk tornájának mezeje.
Értve azt, hogy bár csak visszatükrözött fényei vagyunk a Mindenségnek, de fel-felcsillanunk, mint a bolygóknak nevezett porszemek.
Ennek reményében és merészségével maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2019-ben, március elsején