Csukás István Áprilisa mintha nem a mostani időjárásra íródott volna. Pedig az is április, meg a mostani is. Bolondok hónapja, hiába, maga is bolondos.
Április utolsó hete az ókori Rómában a vinalia urbana, azaz a borkóstoló ünnepnapjával köszöntött be 23-án. 25-e a Robigaliáé volt, amikor körmenetet tartottak, és állatáldozatot mutattak be Robig(o) istennőnek, hogy a vetést elkerülje a gabonarozsda (robigo jelentése: gabonaüszög, rozsda). A megelőzés sajátos módját gyakorolták a rómaiak. Az üszög ellen vörös rókákat hajtottak a gabonatáblákba. Érdekes, hogy a bibliai Sámson – noha bevallottan egészen más céllal – hasonlót cselekedett a filiszteusok gabonaföldjeivel. Összefogott 300 rókát, égő csóvát kötött a farkukra, és a vetésbe hajtotta őket. A filiszteusok gabonája megsemmisült, akárha üszög esett volna bele. (A mi üszög, üszök szavunk parazsat, pernyét is jelent.) Figyelemre méltó az is, hogy a néphit szerint az „üszögöt” asszony szüli („üszöggyerek”), s azért lesz „üszög” a magzatból, mert a viselős asszony a tűzhely parazsát vízzel öntötte le, s a szoknyája alá felcsapó gőz bejutott a méhébe. Az „üszöggyerek” – úgy tartják – szőrös állathoz hasonló. Mindez arra vezethető vissza, hogy a vörös rókát, úgy is mint napállatot, de főleg azért, mert a rágcsálók irtásával nagy hasznot hajt, egykor Eurázsia-szerte, mint Japánban még ma is, gabonaszellemként tisztelték.
Gondoljuk csak végig, ilyformán milyen mágiás ősiséget rejt Dragomán György Máglyájában a rókaszoknya.
Jut eszembe, az egykori rókatelep felett, a Kincses dombok felé, ott, ahol a jeddi patak belefut a Poklos-patakba, most – hóvirágok, kakasmandikók után, a becőke terméseit beérlelő odvas keltikék elvirágzása után, az első ibolyavirágzás után – tele van bogláros szellőrózsák bizakodó sárgájával, fogasírek fokhagymás illatával. Az első páfránylevelek pásztorbotja pörög zöld áhítatba. Tavaszodik. Mi több, lassan elvirágzanak a jeddi erdő madárcseresznyéi, rég elhullatták szirmukat a Kincses dombok alatti szilvafák is, s a szemközti oldalt, a Németkalap alatti rétet elfoglaló kertekben bomlik már az alma virága is. De a kosboros rét az egykori koronglövölde mellett már csak gyomnövényeket növeszt. S alább, az egykori erdészház hatalmas telkére beszuszakolt temetőből is már szinte kicsordulnak a sírhelyek – mi tagadás, megnőtt a Város, s nem előnyére.
Zöld izmot feszítve gurul sűrű nyárba a páfrány kipörgő levélcsodája
Április 23. a szerzői jogok napja. Katalán javaslatra 1995-ben az UNESCO a könyv napjává is nyilvánította.
E napon halt meg 1616-ban Miguel de Cervantes Saavedra, s ugyane napon, ugyanabban az évben William Shakespeare is, mi több, e napon is született, 1564-ben. Juhász Gyula Shakespeare című versében mintegy az élet e két végpontját köti össze:
A kandallóban égnek a hasábok,
Már itt az alkony. Isten véletek,
Napfényes erdők, tavaszi szelek,
Szép ifjúság, te rakoncátlan, álnok!
Már itt az este. A szőlőlevél is
Pirosra vált, az ég is rózsafényes,
– Az elmúlás ez, az emlékezés ez –
Már itt az este és már itt a tél is!
Motoszkál még fejében egy-egy ének,
Szelíd szonettek, mennydörgő szavak,
Melyekre taps reng és zeng száz ajak.
A kandalló kiégett. Itt az éjjel.
S a vak sötétben végsőnek világol
Két szép szem napja múltak tavaszából.
A katalánoknak a rákövetkező nap, 24-e egyben védőszentjük, sárkányölő Szent György napja is. Így ott ezen a napon emlékeznek meg a „rózsákról és a könyvekről”, mert a legenda szerint Szent György a IV. században az általa megölt sárkány véréből kinőtt rózsát a megmentett hercegnőnek ajándékozta.
A sárkányölő a légiónyi katonaszent legnevezetesebbje. Kultusza a IV. századból ered, a keresztény légionáriusok révén terjedt el a birodalomban, előbb a görög részeken; nyugati tisztelete csak a XIII. században vált általánossá. Konstantinápoly védőszentje volt, s az Athosz-hegyi Festőkönyv előírása szerint képének minden templomban ott a helye. A cári birodalom, Bizánc szellemi örököse Györgyöt a címerébe emelte, s később a legmagasabb katonai rendjelt, a Szent György-keresztet róla nevezte el. Oroszlánszívű Richárd saját védőszentjének választotta, 1222-től pedig Anglia hivatalos patrónusa lett. Jelvényét – fehér, illetve ezüst alapon vörös kereszt – a legelőkelőbb angol rend, a térdszalagrend viseli, melynek alapítását 1345-re teszik.
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
– tartja a régi mondóka. Most éppen jégeső vert végig a tájon. Vajon idén beválik-e a paraszti regula?
Nem feledkezve a Kolozsvári testvérek szobráról, s számos Szentgyörgy utótagú erdélyi helységnévről sem, én ide egy szerény tavaszi virágos növénykét hozok, az odvas keltikét, melyet némely helyeken Szent György-búzának tisztelnek.
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.
– így a másik mondóka.
Tavasz vége – nyár eleje. A nagy nyár eleji esőzések előtti szárazabb időszak nagyobb hegyi túrákra ösztökéli a természetjárót.
A hegymászás történetének első – európai – írásos emlékei a XIV. századból származnak. A krónikák szerint Aragóniai Péter király fővadásza kíséretében megmászta a Pireneusokban emelkedő Mont Canigou nevű csúcsot. Francesco Petrarca 1336. április 24-én jutott fel a Dolomitokban emelkedő 1912 m magas Monte Ventoux-ra, mint feljegyezte, „csakis azért, hogy gyönyörködjem onnan a táj szépségében…”
1388-ban mászta meg Bonifazio Rotario a Gráji-Alpok Rocciamelone nevű, 3537 m magas csúcsát, az első alpesi ormot, amelyet gleccserjég borít. Hasonlóan hiteles feljegyzés tanúskodik arról, hogy Leonardo da Vinci fiatalkorában előszeretettel járta a toscanai hegyeket. Dante Alighieri szintén szerelmese volt a hegyeknek, leginkább a Dolomitokban túrázott, és művei alapján biztosak lehetünk benne, hogy jól ismerte a környéket. Ezek az emlékek már arról tanúskodnak, hogy ebben a korszakban már voltak olyanok, akik a hegyek és a táj szépségének élvezetéért hajlandók voltak komoly erőfeszítésekre, veszélyek leküzdésére, bemerészkedve a magashegyek zord világába.
Április vége van megint. Hányadszor már, ki tudja?
– veszem kölcsön a kérdést Faludy Györgytől: Április végén.
Gőzölögnek a pocsolyák, csupa csillám az utca.
Ezer mérföld sugárban zöld a tájék; nemsokára
kinő a búza gyermeteg, arkháikus szakálla.
Fehér kakas nézi magát a tóban s kukorékol.
Lenn kis halak folyton fújják a szappanbuborékot.
A patakban kerek kövek: mind egyszerre beszélnek;
köztük a moha foltjai, megzöldült rézfillérek.
A hegytetőn galagonya áll tárt karokkal: várja
a felhőket, hogy karmait langyos véknyukba vájja.
Köröskörül a szerelem eperszaga. Megállok,
Li Ho, a volt császári ház egy sarja, most napszámos,
s a gyönyörtől megremegek,
ahogy a mindenség előtt
porig hajtom le fejemet.
Április. Vége van megint. A hónap utolsó ünnepe, a 28-ától május 3-ig tartó Floralia Flora virágistennőt tiszteli meg. Ő vezeti be a májust. Jövő héten már vele indulunk heti sétánkra.
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2021-ben, Szent György napja előtt egy földfordulatnyival
Bogláros szellőrózsák bizakodó sárgája Szent György-búzák lila tengerében
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
