Az osztrák Georg Trakl ősze zenél több mint egy évszázad távolából. Mienk is ez a Magános ősz, Radnóti Miklós érző átültetésében. Melankolikus őszköszöntő áhítatos rácsodálkozása apró örömökre. Beérett gyümölcsök puffannak puhán. A must hordókban mocorog, hogy illatos borrá nemesedjen. Minden csendesen él. A tiszta kék ég kánikulát füllent, de fátyolos már a melengető napsütés. A hajnali harmat az avart élénk színekbe csipkedi. Könnyed elmúlás lopakodik a tájon.
Amott a puszta dombon egy kereszt ül;
rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül;
a földműves pihenni tér be éppen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsúptetőn s az árokszélen.
Most csillag fészkel már az álmos pillán;
hűvös szobákban csöndes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.
És zúg a nád; kísértet hangja sír rám,
csupasz fűzekről, hallom, hull a harmat.
Szeptember 24-ével a szűz havát a mérleg hava követi. A hónap ura, a Mérleg jegy már régen nem fedi a hasonnevű csillagképet, mindazonáltal ez utóbbi ma is az őszi nap-éj egyenlőséget követő hónapot szolgálja jelképeivel. A szóban forgó csillagkép, a Libra, halovány, jelentéktelen négyszög, viszonylag későn, Kr. előtti századokban lett önálló csillagzatként az állatöv része. A görögök korábban a Skorpió csápjainak nevezték. A Mérleg képe az őszi nap-éj egyenlőséget, a világosság és a sötétség egyensúlyát jelképezi. Előszeretettel ábrázolták a szomszédos Szűz kezében a kozmikus rend, igazságszolgáltatás szimbólumaként. A mérleget tartó kezet a rómaiak a naptárújító Julius Caesar alakjával társították, a hízelgő Vergilius viszont a rendteremtő Augustus égi képmásának tette meg a Mérleg tartóját, a császár ugyanis épp szeptember 23-án született.
Szeptember 25-én, 1791-ben született Lőcsén id. Markó Károly, a magyar tájképfestészet megteremtője. Mitológiai, bibliai, máskor mindennapokat ábrázoló képei a tájképi idill nagymesterévé avatták.
Ugyane napon született 1838-ban Tóth Mike Mihály természettudós, az első magyar fényképezésről szóló könyv – az 1875-ben Szatmáron megjelent A fényképészet titkai szerzője. Tanárként a kalocsai jezsuita gimnáziumban a Kárpát-medence szinte teljes ásványkincsét bemutató, nemzetközi viszonylatban is párját ritkító iskolai ásványgyűjteményt hozott létre saját és diákjaival közös gyűjtés eredményeként. 1882-ben jelent meg Magyarország ásványai című könyve, de ezen a területen legátfogóbb műve: Az összes ásványok jegyzéke és rövid jellemzése kéziratban maradt. Igazi (késő) reneszánsz ember volt. Könyvet írt a mikroszkópról, a közép-európai és a spanyolországi építészeti alkotásokról, de szépprózát és vallási műveket is írt. Kalocsán meteorológiai állomást s diáktűzoltóságot szervezett. Foglalkozott az aszállyal és az Alföld fásításának kérdéseivel. 64 évi szolgálat után, 92 évesen vonult nyugalomba.
Szeptember 26-án emlékezünk meg Hantken Miksa paleontológusról, éppen két évszázaddal ezelőtt született. Selmecbányán végzett, 1858-ban Pesten telepedett le; őslénytani kutatásokat végzett. 1866-tól az MNM ásvány- és őslénytárának őre. 1869-ben megszervezte a Földtani Intézetet, amelyet 1870-től mint igazgató vezetett. 1882-ben a budapesti Tudományegyetem újonnan alapított paleontológiai tanszékének első professzora. A nummuliteszek nemzetközileg elismert kutatója volt. Páratlanul gazdag nummulina-gyűjteménye a budapesti egyetem Őslénytani Intézetének Múzeumában van.
Id. Markó Károly: Tájkép Tivoli mellett, 1846
Szeptember 27-én, 1841-ben született Nagyváradon Mocsáry Sándor zoológus. 1870-től a Magyar Nemzeti Múzeum állattáránál dolgozott, 1901-ben lett igazgatója. Különösen Bihar vármegye faunájával foglalkozott. Elsősorban entomológus volt, főleg a hártyásszárnyúakkal foglalkozott. Tanulmányaiban számos új fajt írt le. A Magyar Birodalom állatvilága című átfogó mű társszerzőjeként a magyar rovartani szakkifejezések egyik alkotóját süvegeljük személyében.
Ugyane nap, 1865-ben született Kámonban Saághy István. 1887-ben szerzett jogi doktorátust Budapesten. Saághy önképzéssel vált világhírű dendrológussá. Kámoni birtokán 1891-ben kezdte el arborétumának telepítését, és Trianon előtt, 1920-ban már 244 fenyőféle és 310 lombos fa és cserje élt kertjében. Főleg a fenyőfélék honosítása területén ért el sikereket. Nemesítési tevékenységének csúcsteljesítménye az 1929-ben Saághy-luc névvel leírt új fenyőhibrid, mely a japán ajani luc és az észak-amerikai szürke luc keresztezésének eredménye. 1945-ben a háború elől menekült Ausztriába; itt érte a halál, ugyanabban az évben. A Szombathely északi részén található Kámoni Arborétum – a közeli Jeli Arborétummal egyetemben – főként a késő tavasszal virágzó rododendronairól ismert. Különleges látnivalója a növényeken kívül a különböző színű növényfoltokból összeállított úgynevezett dendrocolor sziklakert.
100 éve, 1921. szeptember 29-én halt meg a ruszkabányai születésű Maderspach Livius bányamérnök. A Rozsnyó-vidéki vasércbányászatról, a szepességi antimon- és a Garam-völgyi cinkérc-előfordulásokról, a dinamit felhasználásáról írt dolgozatokat a Bányászati és Kohászati Lapokba, a Természettudományi Közlönybe és a Földtani Közlönybe.
1936. szeptember 30-án halt meg a dési születésű Ilosvay Lajos vegyész. Than Károly, Bunsen, majd Berthelot mellett dolgozott. A Természettudományi Társulat titkára, majd elnöke volt. Ő szerkesztette a Magyar Chemiai Folyóiratot, később a Természettudományi Közlönyt. Tudományos munkájában elsősorban analitikai kémiával és szervetlen kémiával foglalkozott.
Olyan tudósok, képzőművészek voltak ők, akiknek életútját, ragaszkodását a magyar hazához hűen jellemezhetnénk az 1859 szeptemberének utolsó napján született Benedek Elek Az én pacsirtám című versének alapgondolatával: az anyaföld iránti hűséggel.
A föld felett, hol én szántok-vetek
minden tavasszal ott lebeg
egy szürke tollú kedves kis madár,
dalától zeng a baczoni határ.
Az én pacsirtám! Így nevezem én,
enyém a föld, hát ő is az enyém.
Nekem dalol csak, egyedül nekem,
míg én a magot a földbe vetem.
Száll évre év, nem pártol tőlem el,
szíve megérzi, hogy dalt érdemel,
ki látni nem vágy más országokat,
tavasszal, ősszel itthon szántogat.
Száll évre év, ki tudja hányadik
pacsirta zengi nékem dalait;
de szívem érzi, hogy ez a család:
apától fiú átveszi dalát.
Miként e szép föld ezer éve már
apáról fira öröklődve száll,
úgy öröklődött pacsirtám dala:
nem változott el, mindig egy vala.
Ember s madár e földön hű maradt,
mindkettő szíve a földhöz tapadt.
Az egyik szánt, a másik énekel,
imájuk együtt száll az égbe fel.
Az én pacsirtám! Hogy dalol nekem,
az ősök földjét amíg bévetem!
Hogy bíztat engem, vén szántóvetőt,
lankadt testembe hogy ad új erőt!
Áldott madár te, hűséges madár,
kit még nem látott idegen határ;
ki egy vagy hűségben énvelem,
szeretlek téged véges-végtelen!
E gondolat jegyében búcsúzom egy hétig, kedves Olvasóm, s maradok kiváló tisztelettel minden hűséges iránt.
Kelt 2021-ben, Szent Gellért napján, mikor a Nap a mérleg havába lépett
Enyedi borospince – a csönd pincék homályán megdermedve áll
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
