2024. november 24., Sunday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely


Angyal zenéje, gyertyafény – 

kincses kezem hogy lett szegény?


Nem adhattam ma semmi mást,

csak jó, meleg simogatást…


Ma, Ádám és Éva napján, Áprily Lajos simogatásával hagyom kalauzolgatni gondolataimat a Karácsony-est felé.

December 25. Jézus Krisztus születésének emléknapja i. sz. 350 óta. Magyarországon ez volt az év kezdőnapja a második évezred első századaiban.


Angyal zenéje, gyertyafény



1835. december 26. Megszületett Herman Ottó. Sok tudósemberre aggatták az utolsó magyar polihisztor gúnyáját, többek közt mentorára, Brassai Sámuelre is. Madarász, fotográfus, természetvédő, ichtiológus, néprajzos, régész, nyelvész, tudományszervező, politikus – mindez egy személyben. Kolozsváron, ahol az Erdélyi Múzeum Egylet preparátora volt, megteremtette a pókokkal foglalkozó tudományágat, az arachnológiát. Itt jelentek meg első tudományos írásai. Az ornitológusok II. nemzetközi találkozójának megszervezője. A Magyar Ornithológiai Központ (a mai Madártani Intézet) alapítója. 1906-ban indítványára emelték törvényerőre „a madarak és fák napja” rendszeres, évenkénti megtartását – az első ilyen nap a természettudományok történetében! Mentorának halálakor egy csokor havasi gyopárral búcsúzott az utolsó erdélyi polihisztortól.

150 évre rá, 1985-ben gorillaorvvadászok Ruandában megölték Dian Fossey-t, az emberszabású majmok viselkedésének tanulmányozóját, védelmük kezdeményezőjét.

December 27-én, 450 évvel ezelőtt, 1571-ben született Johannes Kepler csillagász-matematikus. Négyszáz évvel ezelőtt (1609–1619 között) fogalmazta meg a tudományos gondolkodást forradalmasító természeti törvényeit, a bolygótörvényeket:

A bolygók pályái olyan ellipszisek, melynek egyik gyújtópontjában a Nap áll.

A Napot a bolygóval összekötő vektor által bejárt terület arányos az idővel.

A bolygók keringési idejének a négyzete arányos pályájuk nagytengelyének köbével.

December 28-án, 1912-ben alakult meg a Magyar Cserkész Szövetség. A cserkészet, mintegy 40 millió tagjával, a világ legnagyobb ifjúsági nevelőmozgalma. Első unokám már a II. cserkészpróbát is letette, szépen halad a természet megismerése terén is. Igaz, még messze van attól a kívánalomtól, amit Nyárády Erasmus Gyula így fogalmazott meg még 1914-ben, a Marosvásárhely és környékén élő tavaszi és nyáreleji növények meghatározó könyvében:

A növényvilág megismerésének és megszeretésének első főkelléke bizonyos számú fajnak megismerése, ami aztán oly nagy szeretetet ébreszthet a virágok csodálatos világa iránt és oly nagy ismeretanyaggal vértez fel, hogy a növényvilág folyamatos tanulmányozása könnyű és óhajtott foglalatosság lesz számunkra.

December 29-én emlékezünk arra, hogy 1760-ban megszületett Diószegi Sámuel református lelkész. Sógorával, Fazekas Mihállyal, a Lúdas Matyi szerzőjével közösen adta közre 1807-ben, Linné Károly rendszerére építve, a Magyar Fűvész Könyvet. Alapjául Földi János 1793-ban Bécsben kiadott Rövid kritikai rajzolat a magyar füvésztudományról című műve szolgált. Az alkotómunkába Csokonai Vitéz Mihály is bekapcsolódott. A szerzők a középajtai református lelkész, Benkő József elképzeléseit fejlesztették tovább. Priszter Szaniszló botanikatörténész szerint művük a „tudatos magyar terminológia és nómenklatúra mérföldkövét” jelenti.

Számításaim szerint – írja Molnár V. Attila botanikus – több mint hatvan növénynemzetség magyar megnevezésére ma a Diószegi és Fazekas által alkotott nevet vagy annak alakváltozatát használjuk… Olyan nevekről van szó, mint bokrétafa, daravirág, ökörszem, csibehúr, csillagvirág, vérfű stb.

De ők alkották az egy- és kétnyári növény, egy- és kétlaki növény, levélfonák, szárnyalt levél, pelyva, kocsány, szirom, bibe, fészek, torzsa, tüsző, zuzmó elnevezéseket is.


Nem adhattam ma semmi mást



Diószegi 1813-ban kiadta Orvosi Füvész Könyvét is, ami egyfajta tanácsadó volt.

A házi orvosságoknak tartása és az azokhoz való folyamodás a nép közt elkerülhetetlenül szükséges – vallotta.

A botanikus Diószegi nem tagadta meg természetjáró magát versszerzőként sem. A református énekeskönyv Dicsőült helyeken kezdetű, 278. dicséretének szövegét 1806-ban dolgozta át:


Nap, hold, csillagos ég! Ti az Urat dicséritek,

Jóságát, hatalmát, bölcsességét hirdetitek;

Mert amely rendet ő tinéktek

Kiszabott, az a ti törvénytek

És ti annak híven engedtek.


Felhők, égi vizek, harmat, hó, jég és záporok!

Villám, égi tüzek, dörgések és csattogások!

Szélvész és csendes fuvallások!

Színekkel ékes szivárványok!

Mind az Úrnak szolgái vagytok.


A földet kinyitó kies tavasz vidámsága,

A mindent érlelő nyári idő forrósága,

A gyümölcsös ősz gazdagsága,

Sőt még a tél is bizonysága:

Hogy nagy a teremtő jósága!


Tenger, föld, szigetek s a hegyek pompás szépsége,

Erdők és ligetek, folyóvizek kiessége,

Sík mezők, rétek ékessége,

Vetések kellemetessége:

Mind a teremtő dicsősége!


Fák, bokrok, csemeték, gyümölcsöket hozó kertek,

Pompás liliomok s minden virági szépségek,

Színekkel kihímezett rétek,

Apróbb és nagyobb növevények:

A gondviselést hirdessétek.

E földön lakozó minden állat boldogsága,

A szárnyon repdeső madaraknak vidámsága,

A halak s férgek sokasága,

Egyszóval az élők világa

Mondja: mily nagy az Úr jósága!


Ugyancsak december 29-én, 91 évvel ezelőtt, 1930-ban halt meg Madarász Gyula madarász, a Magyar Nemzeti Múzeum Állattárának igazgatója. Ornitológusként Indiában, Ceylon szigetén, Egyiptomban, Szudánban kutatott, megjárta Amerikát is. 1884-től a 

Zeitschrift für die gesamte Ornithologie kiadója és szerkesztője volt, 1899–1903 között elkészítette nagy monográfiáját Magyarország madarai címmel. A két Új-Guinea-kutató, nagyenyedi Fenichel Sámuel és a tasnádi Bíró Lajos gyűjtéseit, kutatásait is ő rendezte sajtó alá.

E nap ugyanakkor a biodiverzitás védelmének világnapja. A biológiai sokféleség teszi lehetővé a természetes kiválogatódás útján a megváltozott környezethez való alkalmazkodást, ezáltal magának az evolúciónak a kiindulási alapja, ami egyben az élő rendszerek viszonylagos stabilitását eredményezi. A mezei gazdálkodás feltalálása óta, több mint tízezer éven át, az emberiség létszáma körülbelül másfél ezer évenként duplázódott meg. 1650–1850 között már csak 200 évre volt erre szükség. A Homo sapiens létszámának 1 milliárdra való emelkedésétől, 1850-től számítjuk a fajok kihalásának rohamos növekedését. A következő duplázódásra már csak 80 évet kellett várni. 1930-tól a következő duplázódás mindössze 45 év alatt következett be, s 1975-ben úgy gondoltuk még az akkor 4 milliárdnyiról, hogy ennyi embert még éppen képes eltartani Földünk.

Ma? Mire e sorok megjelennek, 2021 karácsonyára, 7,888 milliárdnyian leszünk a Földön. A 8 milliárdot becslések szerint 2024-ben érjük el…

Az élővilág sokféleségének csökkenése az egyik ára ennek a túlnépesedésnek. Becslések szerint körülbelül 140 növény- és állatfaj pusztul ki naponta.

Természetesen jogunkban áll úgy felosztani az életet ezen a bolygón, ahogy nekünk tetszik. Miért állnánk meg… legfeljebb beszántunk további néhány száz hektár erdőt – és kit érdekel, hogy ennek következtében még egy tucat faj eltűnik? – olvasom Daniel Quinn amerikai író 1992-ben megjelent regényében, az Izmaelben.

A könyv egy tanár és tanítványa párbeszéde. A tanítvány egy középkorú, enyhén megkeseredett férfi, a tanár – Izmael – pedig egy féltonnás… gorilla. Kettejük találkozásának az előzménye egy Izmael által feladott újsághirdetés:

TANÁR tanítványt keres. Határozott vágy a világ megmentésére elengedhetetlen. Jelentkezni személyesen.

Izmael a mindenki által ismert biológiai, ökológiai, történelmi, sőt bibliai tényeket új, szokatlan elrendezésben gondoltatja újra. Rámutat arra, hogy mi minden rossz van a világban, s feltárja, hogy a hiba gyökere az ember világhoz való hozzáállásában rejlik.

Az emberiség egy része – mondja Izmael – tízezer évvel ezelőtt felszállt az „Elvevő Villámcsapás” nevű gépre, és élvezi a repülés szabadságát. De a tízezer éve megépített és a mélybe vetett civilizációs szerkezet nem repül, hanem zuhan, mert a konstrukció eleve hibás: nincs összhangban a természeti törvényekkel.

Hogyan is szól az emberről a Diószegi-vers 7. szakasza?


Bölcs Isten remeki! Kik az ő képei vagytok

És őtőle lehelt emberi lélekkel bírtok,

Az örökkévalót lássátok

Munkáiban és imádjátok;

Egy szívvel és szájjal mondjátok:


Dicséret, dicsőség, tisztesség és hála-adás…


Jó lenne komolyan venni emberi mivoltunk kötelezettségeit így, Krisztus születése után 2021 évvel.

Áldott karácsonyt kívánva, maradok kiváló tisztelettel.

Kelt Kr. u. 2021-ben, szenteste napján

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató