Szép Ernő gondolataival indulok a 2022. évnek. Százegy évvel ezelőtt, 1921-ben írta volt A hó című versét. Már a Nyugat költőjeként, bohém agglegényként jelentkezett önkéntesnek az első világháború idején, s megjárta az első világégés poklát. Aztán a Máramaros megyei Huszton született zsidó költőnek a szülőföld elvesztését is meg kellett élnie.
Derengtek muszka templomok
Viaszból sárgán bíboran
S kék pályaudvar, ott forog
Csudás vonat, de színarany!
Mily túl jó jóság szendereg,
Jaj andalító enyheség,
Jönnek hasas hóemberek
Kezdvén nevettető mesét.
Hipp hopp lett boldog alkonyat
Dalszó sóhajt és szenderül
Meleg hó érte arcomat
Farsang vihogva ment elül.
Farsang vihong, nem vidámít – komorul a kép.
Szép báli nép mazúrozott
Előre nem tudom hova
Süppedt búval húrozott
Bőgő s iszkolt velük tova.
Nézett egy rózsa lelkű mécs
A hóra messze bágyatag
Hullt rózsaszín semmittevés
Hívott ünnepre vágyakat.
Én ültem lágy szánon vele
Hölgyemmel, rám és rám omolt
Hév illattal lehelt tele
Ily kéj szívemben sohse volt.
Tucat sor ablak csupa tűz
Rubint tetőjü palota
Onnan langall epesztve szűz
Zenézés, szállj szán, szállj oda!
De hiába az önfeledtséget tettetés, látomás gyötri 1921-ben. S látomása is beigazolódik: 1944-ben épphogy megmenekül a barna sötétségtől.
Az időben eltévedt díszfa bontja virágait
De lett barnább barnább sötét
Láttam terjengni szaporán
Lehelletem gomoly ködét
Szívfájdalom szakadt le rám.
És ott vonultak száműzött
Foglyok, kiknek nincs nap se éj
Hajolva mély átkok között
Örökös árvaság felé.
Bukdácsoló banyák papok
Sintérek sánták púposok
Kapott mind hajba és kapott
Pofont s gödrökbe búdosott.
Hallottam sok farkas lohol
A hó bomolt, omolt, borult
Ordítva távol valahol
Hullt bánat, éj hullt, hullt a múlt.
Túlélte a II. világégés poklát is, s szegényen halt meg, gyomorrákban, 1953-ban.
És sírva mint a szél sovány
Halottak szöktek feketén
Pillantottam, hogy halovány
Képpel köztük sietek én.
Mint ájulat mely még feled
S mint révedt szó gégételen
Úgy hallatszott hogy: ég veled
S elmúlás hullott végtelen.
Kormos jaj jött, vak kocsisok
Hörögtek halvány módra: hó!
Rá csend lett, tébolyult titok
Mert mindent elnyomott a hó.
Vízkereszt után, január 7-én hőkölünk a véres farsang, az 1764-es – madéfalvi – veszedelem napjába.
Búvárkodjunk inkább kissé a természettudomány-történet lapjai között, ott remélve biztatást ez új esztendőre.
Kezdjük egy román fejedelmi családból származóval. Január 10-én lesz 529 éve, hogy Nagyszebenben megszületett a magyar főpap, humanista földrajzi író, Oláh Miklós (Pozsonyban érte a halál 1568. január 14-én). Mohács után Mária királynő kíséretével Németalföldre ment, és ott fejezte be legfőbb művét, a Hungaria et Attila című történeti-földrajzi írását, amely hű képet ad a középkor végi, Mohács előtti Magyarországról. Célja az volt, hogy mozgósítsa a keresztény Nyugatot a török ellen, az ország felszabadítása érdekében. Munkáját nagyrészt saját tapasztalatai alapján írta, de minden adatát, állítását gondosan ellenőrizte és ellenőriztette, még Rotterdami Erasmusszal is átnézette. Életében a mű kinyomtatására már nem került sor, kéziratban terjesztették, először Bél Mátyás jelentette meg 1736-ban. Hazatérése után esztergomi prímás volt. Ő tette át a prímási székhelyet – a török veszély miatt – Esztergomból Nagyszombatra, ahol a későbbi egyetem alapítását is előkészítette.
11-én, 1869 januárjában született Aujeszky Aladár mikrobiológus. A budapesti egyetemen 1892-ben orvosi oklevelet szerzett. 1900-tól az Állatorvosi Főiskola tanársegédje, majd 1907-től a bakteriológia tanára. A XIX. század második felének nagy bakteriológiai felfedezései Magyarországon élénk visszhangot keltettek. Igaz, erre szellemi örökségünk is kötelezett, hiszen innen indult Párist meghódítani Gruby Dávid, a bakteriológia előfutára, itt vívta tragikus harcát Semmelweis Ignác, de már 1771-ben itt oltott himlővel Raymann Ádám János és a marhavész szelídített vírusával 1862-ben Galambos Márton. Amikor 1886-ban Babeş Viktor tollából – íme, a Babeş-mítosz kezdete – az első önálló magyar nyelvű bakteriológiakönyv, A bakteriológia rövid tankönyve megjelent, az már a szerző saját munkáin kívül, számos magyar – Balogh Károly állatorvos, id. Bókai János (az országos központi védhimlőoltó igazgatója) és fiai, Bókay Árpád (belgyógyász, farmakológus) és ifj. Bókay János (gyermekorvos), Fodor József (nemzetközileg elismert higiénikus, a magyar közegészségügy első apostola), Hőgyes Endre (a kolozsvári egyetem orvosi előadótanára, az ő kezdeményezésére alakult meg a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Társulat, amely aztán az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel egyesülve működött tovább), Korányi Frigyes (a márciusi ifjak egyike híres belgyógyász volt), a Maroscsúcson született Lőte József (orvos, kórélettani kutató; a kolozsvári egyetem orvosi diplomása és tanársegédje, 1901–02-ben az egyetem rektora volt; a 20-as években részt vett a Szegedre száműzött egyetem újrafelállításában. Az antrax és a veszettség elleni védőoltásokkal kapcsolatosan végzett kutatásokat) és Rózsahegyi Aladár (a kolozsvári egyetem tanára, a közegészségtani intézet igazgatója) – munkáira hivatkozhatott. Igen-igen, ilyen magyar gyökerei vannak a mostani kolozsvári egyetem egyik névadója hírnevének. Mindezek után továbbra is egymást követték a bakteriológiai vizsgálódások, és egymás után jelentek meg a bakteriológiai szakkönyvek is: Hutÿra Ferenc állatorvos, orvos, patológus, Azary Ákos állatjárványtanász, Tangl Ferenc fiziológus, Pertik Ottó orvos patológus, Preisz Hugó – a korszerű magyarországi bakteriológiai kutatások alapjainak megteremtője – bakteriológiai művei tárgyalták a betegségokozó mikroorganizmusokat. Ilyen mélyenszántó, tartalmas mikrobiológiai munkásságot a magyaron kívül ebben a korban csak a franciák és a németek tudhattak magukénak. A következő könyv a szakembereken kívül már az érdeklődők tágabb körének szólt: 1912-ben jelent meg a Kir. Magyar Természettudományi Társulat kiadásában, 289 rajzzal és öt színes melléklettel A baktériumok természetrajza. A 920 oldalas hatalmas kötet szerzője volt Aujeszky Aladár. Ő vezette be Magyarországon a kutyák veszettség elleni kötelező oltását. Fő műve, az Általános bakteriológia már a csonka országban jelent meg 1924-ben.
Idei első természettudomány-történeti sétánkat a czegei Wass család egy kissé feledésbe merült tagja életútjának felvázolásával fejezzük be. 1814. január 13-án, 208 évvel ezelőtt született Kolozsváron Wass Sámuel földrajzi útleíró, közgazda. Líceumi tanulmányai után nagy utazásokat tett külföldön, amelyekről úti jegyzeteket írt. Útjának nagy részét gyalog tette meg. Tanulmányai befejeztével előbb az erdélyi kormányszéknél, később a marosvásárhelyi királyi táblánál működött mint joggyakornok. 1849-ben a magyar kormány megbízásából a magyar hadsereg számára fegyverek szerzése céljából Konstantinápolyba, onnan Párizson és Londonon keresztül Amerikába ment. A szabadságharc elbukásáról értesülve San Franciscóban két társsal nagyobb aranykohót létesített, ez az ’50-es évek végén megszűnt. Xantus János 1857-ben, mikor gróf Wassék gyártelepét meglátogatta, így szólt: „Senki a magyar névnek több becsületet nem szerzett Amerikában, mint gróf Wass és társai.” 1858-ban végleg hazatért. Élményeiről írt úti beszámolói – a Kilencz év egy száműzött életéből és a Szárazi és tengeri utazások nyugaton – a kor sikerkönyvei voltak. A halálát követő évben a Magyar Tudományos Akadémián 1880. január 26-án Deák Farkas tartott fölötte emlékbeszédet.
Január van, latyakos, hó nélküli. Csoóri Sándor Januárja más, keményebb telekre emlékezik.
Fázik a kéz, az arc is didereg,
csontom északi oldalát moha lepi.
Nyüszögve kullog velem január,
jeges úton kopognak körmei.
Senki, senki, csak a sirályok könnyedek,
a befagyott Duna táncpadlóján
csapongnak föl-le, föl-le,
mint Csokonai dámái a farsang napján.
Valami kóbor rokokó zene
röpdös köröttük: a hó, a hó
távoli zenészei húzzák. Hallani:
hűvös, kristályhúrokon pillangózik a vonó.
Január van. Hó nélküli, nyúlós ködök januárja. Szemvidítónak egy időben eltévedt díszfa bontja virágait. No meg vízkeresztig kitartó Luca-búza. A napról napra növekvő fénybe kapaszkodik a száznyi-ezernyi zöld kardocska. Mégis békét sugároz, békés tavaszt ígér.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
