Isten elébe letenni a vers címe, amit a bukolikus szabadvers nagy mágusa, Bartalis János írt 1935-ben – nem kosályi remeteként, hanem mint pilisvörösvári tanító…
A zord árkokból dűl a szent tavasz-szag –
Ó, hogy akarnék
én is, én is
valami új lenni,
újjá válni, megszületni.
Ha jönnek napvilágos ébredések.
Reggel ágyamból kikelek,
ragyog a kert.
A lég tiszta azúr.
A fénylő fán kis madárka szól
s kalóz tavaszi szél suhint frissen, csípve
a fák közt és új lázakat szór –
Ó, hogy akarnék én is akkor
valami szép, ifjú, tiszta lázban égni,
föltámadni, felfrissülni,
megízlelni és megmutatni,
megteremteni és megalkotni,
a legigazabbat, a legelőbbet,
a legnagyobbat, a legeslegszebbet.
És isten elébe letenni,
és világ elébe letenni,
és szívem elébe letenni,
és térdepelni és imádkozni,
és imádkozni és leborulni.
Hóvirág. Ma láttam az elsőt virágozni, Angyalföldön, az Illovszky Rudolf Stadion környékén. Hogy ki hozta be a városba, talány. De hogy virít is, maga a csoda. A készülő tavasz csodája.
Február 5. Szent Ágota napja. A legenda szerint a szicíliai előkelő görög család lányába a római helytartó beleszeretett, de mivel a lány ellenállt, bordélyba csukatta. A keresztény szűz rendíthetetlen maradt, ezért bíróság elé állíttatta. A kínvallatás során hóhérai összeroncsolták, majd levágták a melleit. A rákövetkező éjjelen azonban megjelent Szent Péter a börtöncellájában, és begyógyította a sebeit. A kínzásokba később mégis belehalt. Halálát földrengés kísérte. Kultusza egy halála utáni csodával kezdődik. Egy évre a történtek után kitört az Etna, s csak a szent sírjáról levett fátyollal sikerült megállítani a lávafolyamot. Azóta is földrengések, vulkánkitörések, tüzek ellen hívják segítségül, s az ércöntők, bányászok egyik védőszentjeként tisztelik. Ágota levágott és Szent Pétertől visszakapott keble kultuszának másik ki nem apadó forrása. A középkorban a mellbetegek fordultak hozzá, de ő volt a szoptatódajkák s az anyatej védőszentje is. Kezében tállal, azon két levágott mellével jelenítették meg mindaddig, amíg a tridenti zsinat (1545–1563) be nem tiltotta a szentek illetlen ábrázolását. Ágota tisztelete a középkor óta virágzik. Neve már a Pray-kódexben előfordul. A Királyföldön, a Hortobágy völgyében fekvő Szentágota 1280 óta viseli nevét.
Tél és tavasz határán
E napon született, 1889-ben Szatala Ödön botanikus, a zuzmók kiemelkedő szakembere. 1952-től haláláig a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárában Magyarország és a Balkán zuzmóflórájának feldolgozása terén végzett jelentős munkát. Mintegy száz új zuzmófajt írt le. A Nemzeti Múzeum zuzmógyűjteménye mellett több külföldi múzeum gyűjteményét is feldolgozta. Verseghy Klára, Szatala tanítványaként, 1958-tól került a zuzmógyűjteményhez, közel 35 éves munkássága eredményeként készítette el a 714 zuzmófajt tárgyaló Ma-gyarország zuzmóflórájának kézikönyvét.
Hatodika Dorottya napja. A négy „fő szűz” (virgines capitales) egyike volt, akit társnőivel együtt a II. vatikáni zsinat 1968-ban mint költött személyt törölt a szentek sorából és a római naptárból. Legendája nem túl eredeti: naptári szomszédaitól kölcsönzött elemekből rakosgatták össze. Kappadókiában a helyi uralkodó beleszeretett, s mikor a leány – mint Szent Ágota – ellenállt, mondván, hogy ő Krisztus jegyese, forró ónnal teli kádba vettette, de Dorottya sértetlen maradt. Kilenc napot börtönben senyvedt. Ott angyalok táplálták, amitől szebb lett, mint valaha. Miután továbbra sem engedett hitéből, sőt azt állította, hogy Krisztus kertjében szokott rózsát és almát szedni, kínzói vasgerebennel szaggatták húsát, mint Szent Balázsét, mellét fáklyákkal égették, mint Ágotáét. Mielőtt lefejezték, bírája gúnyosan azt kérte tőle, hogy égi jegyesétől küldessen néki azokból a rózsákból, almákból. A kivégzés után egy égi gyermekküldönc meg is jelent a bírónál egy virágokkal és gyümölcsökkel teli kosárral. Az megtért a csoda láttán, dicsérve Dorottya istenét, hogy februárban rózsát és almát küldhet neki. Dorottya, a „tavaszi rózsa” – így hívták segítségül a hozzá imádkozók – e csoda révén lett a kertészek és virágárusok védőszentje.
Attribútuma a virágos, gyümölcsös kosár volt, s neve napján virágot és almát szenteltek a templomokban (Balázs-napi szokás köl-csönzése ez is.) A februári rózsacsoda csak a mi Kárpát-medencei szemünket kápráztatja el. Szűkebb pátriájának kies tengerpartjain a februári rózsanyílás aligha mehet ritkaságszámba. Közel járunk az igazsághoz, ha a tavaszi rózsának becézett „istennői ajándékban” – ezt jelenti a szent neve – a régi rómaiak tavaszistennőjét, Florát véljük felismerni. (Rómában február 10. volt a tavasz első napja!)
E napon, 1799-ben született Frivaldszky Imre biológus. Még 1814-ben kísérte volt Kitaibel Pált, majd Sadler Józsefet gyűjtőkirándulásaikon. Fiatalabb éveiben a botanika, később főleg az entomológia és a malakológia érdekelte. 1841-ben a Természettudományi Társulat egyik megalapítja volt.
Február 9-én, 1775-ben Bólyán született Bolyai Farkas. Egyedi történet az övé: egy polihisztoré, akinek sokoldalúságával csak fia, Bolyai János tudott versenyre kelni. Sorsuk tragikuma az elszigeteltség volt. Ma mégis a fiú a legtöbbet hivatkozott magyar tudós, s a Tentamen és az Appendix megkerülhetetlen a világ tudományossága számára. A Tentamen egy példányát kapta jutalomként iskolájától a 85 éve, 1936. január 16-án született Weszely Tibor matematikus, tudománytörténész, a-mikor maturandusként, 1954-ben harmadik lett az országos mate-matikaolimpián. A könyvet osztályfőnöke, édesapám, Kiss Zoltán javaslatára Farczády Elek történész-könyvtáros segítségével tudták az iskolai könyvtári állományból ajándékozni a későbbi nagy Bolyai-kutatónak. Ezt – a két említett aláírásával bíró – példányt ajándékozta a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumnak közel egy évtizede egykori tulajdonosa, büszke vagyok erre.
Tudománytörténeti kiruccanásunkból megérkezve, ma a 2021. év madarának bemutatásával zárom mai sétánkat.
Az év madara, megelőzve a kis őrgébicset és a sordélyt, a könyörtelenül fogyatkozó cigány csaláncsúcs (Saxicola rubicola). A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szerint a Kárpát-medencei állománya egy évtized során körülbelül 50%-kal csökkent. A verébalakúak rendjébe, ezen belül a légykapófélék családjába tartozó faj a mezei verébnél kicsit kisebb. A nászruhás hím feje, torka és háta fekete, begye és melle rozsdavörös, széles nyakfoltja, keskeny szárnycsíkja és farkcsíkja fehér. Apró rovarokból, pókokból, hernyókból álló táp-lálékát a növényzet csúcsáról lerepülve többnyire a talajon fogja meg. A sík-, domb- és hegyvidékek nyílt, gazos-bokros területek jellegzetes madara. A zárt erdőkből és a monokultúrás agrártájból hiányzik. Száraz növényi szálakból álló fészkét a tojó a talajra, fűcsomó tövébe építi. Évente kétszer is költ, fészekalja alkalmanként 4-7 tojásból áll, ezeken csakis a tojó kotlik. A tojások halványkékek, rozsdabarna foltokkal. A fiókákat mindkét szülő eteti. A fiatal madarak 14-16 nap múlva repülnek ki. Rövid távú vonuló, a telet az európai és észak-afrikai mediterráneumban tölti. Az őszi vonulás nagy része szeptember-októberben zajlik, de a fiatalok kóborlása már augusztusban elkezdődik. Tavasszal az első példányok korán, február végén, március elején érkeznek, egyes példányok át is telelhetek. Állománya fogyatkozásának hátterében a nagyüzemi mezőgazdaság élőhely-átalakítása, a gazos-bokros élőhelyek megszűnése, beszántása, továbbá a növényvédő szerek okozta rovartáplálék-hiány áll. Természetkímélő gazdálkodással – szegélyélőhelyek meghagyása, a mezőgazdasági táblák szegélyének kezeletlenül hagyása, gyepek és gazosok égetésének tiltása – lehetne védeni élőhelyét.
A lassan nyílni vágyó hóvirágok mellé csaláncsúcs tavaszi énekét ajándéknak kívánva, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
