„Én hiszek a múzeumok értelmében. Értelmében és hivatásában. Hivatásában és szépségében. Nem az idő kriptái a múzeumok! Nem a történelem halottas-könyvei! Nem a múlandóság szarkofágjai! Én hiszek bennük, mert nemcsak a jövőben hiszek, de hiszek a múltban. A múzeumok éppúgy az élet jelentései, mint a természet, mint a társadalmak, mint az ember. A múzeumok éppúgy lét-önmagunkat őrzik, mint a mítoszok, az őskönyvek és az époszok. Nemcsak a természet kőzet-maradványait, a kővé-vált csontokat, tollakat, pikkelyeket, leveleket, virágporokat és koponyákat, nemcsak az ősi tegnap kő-üzeneteit őrzik, de őrzik az emberiség tegnapi-önmagát is: az álmokat, hiteket, vágyakat, mámorokat, bűnöket, önzéseket, tébolyokat, gyalázatokat, szerelmeket és halálokat.” Kedves Olvasóm, a múlt heti eszmefuttatást folytatva hívom segítségül Juhász Ferencet. A múzeumok szerelmében írta volt e gondolatokat, s így folytatta: „Ha jutok bárhova is a világon: mindig megnézem a múzeumokat. Önmagamat keresem bennük, titkos létem volt tartalmait. A Föld-lét tegnapi hangjait, amelyek némák ugyan, mint a kő-kürtök, megkövesedett trombiták, amelyeket kőszájjal kő-katona fúj, de ezek a kő-hangok, kő-rivalgások mégis az eleven vér áramlását és bársony-áradását hozzák, az anyag csoda-virágzását, az emberiség-szellem virágzó mámorát.”
A múzeumi tárgyak ma már a XX. század nagy eseményeiről is vallanak: az emberiség múlt századi történetéről – benne a Kárpát-medence tragédiáiról –, az élő és élettelen természet változásáról, az atomkorszak kezdetéről, az űrkutatásról…
És bennük magunkat is látjuk a múló időben.
„Én már csak ezt szeretem, a múzeumot. A tárgyak, a levegő alig-poros tisztaságát, a tárlók üvegfényeit. Ahogy ott ül a sarokban a két teremőr-öregasszony, ősz hajuk tartóshullámba rakva, az egyik óvatosan kávét hörpöl termosz-kupakból.
Nem nézek én ott semmit. Ne hidd, hogy nézek. Semmit. Bánom is én, kelta baltanyél, középkori csempe, kép, absztrakt szobor, nem nézek semmit. Csak a levegő, tudod.
Vagy mégis nézek? néztem? túlsokat, ma már fölösleges? Hisz látom most is, ott szemben a falra akasztva megigazulásaim sorát, a kéket, a réz-színűt, a foltot, a hajlatot, éji lovashadak barna-sötét rohanását.”
Nemes Nagy Ágnes Múzeumi sétáját folytassuk a köröttünk változó világ s általa ránk mért következményei közül az éghajlatváltozással.
A klímaváltozás egyre szembetűnőbben átírja a népi időjárásjóslásokat. De maguk a „pontos” meteorológiai megfigyelések is az utóbbi időben egyre nagyobbakat tévednek.
Megannyi népi megfigyeléssel próbálták időjárásunkat megjósolni eleink. Mennyire pontosak a népi bölcseletek a klímaváltozás árnyékában?
A globális felmelegedés nyomán a Kárpát-medence éghajlata a nedves kontinentálisból a száraz kontinentálisba csúszik át: több szélsőséggel, heves viharokkal.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület május végén hozta nyilvánosságra, hogy az élőhelyek csökkenése és a klímaváltozás nyomán egyre fogy a Kárpát-medencében fészkelő madárfajok egyedszáma. Két év óta már az erdőkben fészkelő madarakból is kevesebb van, és ez nemcsak a Szaharától délre tartó költöző madarakat érinti, hanem a mediterráneumba tartókat is. Angliában a napsütéses órák száma extrém magasra ugrott a márciustól májusig terjedő időszakban. Az áprilisi melegrekordok miatt Szibériában bozóttüzekkel küzdenek. Az Antarktiszon pedig új ökoszisztéma kialakulásának lehetünk tanúi: egyre nagyobb terület algásodik el, aminek következtében megjelennek a baktériumok és gombák is.
Erről a változásról maga az ember is tehet. Talán itt kezdődött a visszafordíthatatlan.
Vihar készül a Balatonon
75 évvel ezelőtt, 1945. július 16-án hajtották végre az Egyesült Államok első nukleárisfegyver-tesztjét a Jornada del Muerto sivatagban, 56 km-re délkeletre az új-mexikói Socorrotól. A kísérlet, a Manhattan Project során egy plutónium alapú bombát robbantottak. Teller Ede ott volt, később így írt erről: Olyan volt, mint amikor egy teljesen sötét szobában hirtelen elhúzzák a függönyöket, és mindent elönt a Nap átható ragyogása. Egy pillanatig megrémített, amit láttam. A teszt időpontját az atomkorszak kezdetének tekintik. Aztán jött Hirosima és Nagaszaki…
Maga az ember? Megismerni akar. és ennek a megismerésnek egyik vonzata, hogy szeretné tapintani a Földön kívülit, elhagyni szándékozik szülőbolygóját.
Közel 63 éve, 1957. október 4-én a Szovjetunióból felküldték a Föld első műholdját, a Szputnyik–1-et. Megkezdődött az űrkorszak...
55 éve, 1965. július 15-én fogták föl az űr mélyéről, a Mars közeléből az első fényképpé átalakítható jeleket, amelyek szomszéd bolygónk felszínét ábrázolták. A Mariner IV. űrszonda sikeres küldetése egy repedezett, látszólag halott világot ábrázolt. Hogy ember eljusson oda – maga a nagy álom…
51 éve, július 16-án indult a Kennedy Űrközpontból az Apollo-11 űrhajó a Holdra, fedélzetén Neil Armstronggal, Edwin Aldrinnal és Michael Collinsszal. 1969. július 20-án, Neil Armstrong és Edwin Aldrin az Apollo-11 Eagle leszállóegységén a Holdra ért. Július 21-én Armstrong lépett elsőként a Hold felszínére, valamivel később követte Aldrin is, aki kitűzte az amerikai zászlót. Michael Collins eközben a Hold körül keringett a parancsnoki kabinban. Július 24-én tért vissza az Apollo-11 űrhajó, és szállt le a Csendes-óceánon. A Holdra szállást mintegy 500 millió ember kísérte figyelemmel. Nekünk, akkori tizennyolc éveseknek – nem csak nekünk – életre szóló emlék maradt az első Holdra szállás. Az ember megkezdte ténylegesen a Földön kívüli világ meghódítását…
Július 16-án lesz 45 éve, hogy 1975-ben a bajkonuri űrrepülőtérről Föld körüli pályára állították a Szojuz-19 űrhajót, Alekszej Leonovval és Valerij Kubászovval a fedélzeten. Hét óra múlva az Egyesült Államok fellőtte az Apolló-18 űrrakétát, melyen Thomas Stafford, Vance Brand és Donald Slayton indult az űrbe. A két űrhajót július 17-én kapcsolták össze, ezzel létrejött az első nemzetközi űrállomás. Ezt tekintették az űrverseny végének…
És az emberes Mars-utazás 2030 körül? Közel egy évvel ezelőtt egy független tanulmány megállapítása szerint a NASA-nak esélye sincs arra, hogy 2033-ban embereket indítson a Mars felé. Legjobb esetben a ’30-as évek végén. A 2037-ben induló, Mars körül keringő emberes expedíció esetén az emberek leszállása a Marsra a 2040-es évek elején várható, ugyanakkor valószínűtlen, hogy ezek a tervek a Holdon a tartós emberi jelenlét biztosításával párhuzamosan megvalósíthatók lennének. A tanulmány kitér az újabb Holdra szállásra is. Mike Pence amerikai alelnök, egyben a Nemzeti Űrtanács (National Space Council) vezetője, közel egy évvel ezelőtt jelentette ki, hogy az Egyesült Államok űrhajósai 2024-ig visszatérnek a Hold felszínére. Azonban a hosszú távú, Marsig tartó, s onnan visszaérkező űrrepülés emberi egészségre vonatkozó ismereteink korlátozottak. Márpedig az űrhajó legénységének túlélését kockáztatni nem szabadna…
Remélem, olvasóim között van olyan, ki átéli majd – ha nem is éppen tizennyolc évesként – a Marsra szállást.
Ennek reményével maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2020. július első dekádjának végén
Gomolyfelhők a Bekecs felett Nyárádszentlászlóról nézve
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
