Mintha az örökkévalóságról akarna még valamit elmondani a hullócsillagok fogyatkozó felfényléseiről Juhász Gyula. Mindörökkön.
Mintha csak mindörökké tartana ez a nyár. Mintha nem is volna pandémia a földön. Kabócák, tücskök ciripelnek. Galamb burukkol bele a későn jött kánikulába. Az iskola rejtett ablakzugából talán tanévkezdésig kiröpül a sebtében összehordott fészekből ez a két megszeppent galambfi is.
Jaj, hogyan őrizzem meg ezt a szép,
augusztusvégi, halk tücsökzenét?
E gyönge hűssel átszőtt és halott
növényektől fanyarkás illatot?
E világon túl bűvölő varázst,
világon-túli csillag-zuhogást?
E gazdag éjt, mely épp azért csoda,
mert múló, s vissza nem térhet soha.
– sóhajtom én is Csorba Győzővel. Nyárvég. Csupa-csupa ittmaradás-sóvárgás.
Egy nyárvégi nap. Illyés Gyula nyár végi napja:
Egyszerre vannak itt a csillagok.
A télidőre már testesedők:
tollasodók; az első árulók:
kirostálván magukból az esendőt
húzódnak ismét, távolodnak
romlékony bolygónk közeléből
érintetlen szállásaikra
kitisztálkodva, megközömbösülve
fagyos és finnyás ragyogással,
diáknyelvünkön: plépofával,
pilátusi kézemeléssel.
Augusztusvégi naplemente a Balatonon
S nappal, az azúrkék ég alatt elkésett napraforgók sietnek minél több napfényt magukba szippantani, hogy hamarjában meg is adják magukat az őszi elmúlásnak.
Nap hasonmásai, Nap fiai,
nagy aranypillás napraforgók,
vége bókolni, körbe hajlani!
Lenyakazódtok.
Lenyakazódtatok. Még jár a nap.
Fejeteket az őszi fénybe
most rakják száradni: a nagy
Atya elébe.
Nincs több hajlongás, forgás, bókolás.
Mindegyőtök egy nagy meredt szem.
Nézhettek föl már. Nincs vigasztalás.
Nincs felelet sem.
– mondja ki a megfellebbezhetetlen szentenciát Illyés Gyula a Napraforgók felett.
Augusztus vége néhány jelentős természettudós születésének hónapja is.
A fizikokémikus Jacobus Hendricus van’t Hoff 1852. augusztus 30-án született. Joseph Achille Le Bell-lel egy időben, de egymástól függetlenül fogalmazta meg azt az elképzelését, hogy a szén négy kémiai kötése egy tetraéder négy csúcsa felé mutat. 1884-ben tette közzé az Études de Dynamique chimique (Kémiai dinamikai tanulmányok) c. munkáját, ez tartalmazta a kémiai kinetika alapelveit, s a termodinamika törvényeit a kémiai egyensúlyokra alkalmazta. 1901-ben neki ítélték az első kémiai Nobel-díjat a reakciósebesség, a kémiai egyensúly és az ozmotikus nyomás vizsgálatáért.
Augusztus 30-án, 1871-ben született Sir Ernest Rutherford, az a-, b- és g-sugárzás felfedezője és elnevezője. 1908-ban kimutatta, hogy az alfarészecskék valójában héliumatommagok. 1902-ben, Frederick Soddyval arra a következtetésre jutott, hogy a radioaktív sugárzás atomátalakulási folyamatok következtében keletkezik. 1908-ban a kémiai Nobel-díjat „az elemek bomlásának vizsgálataiért és a radioaktív anyagok kémiájában elért eredményeiért” kapta. Az általa alkotott Rutherford-féle atommodellt később Niels Bohr fejlesztette tovább. 1919-ben Cambridge-ben esőként sikerült mesterséges kémiaielem-átalakítást létrehoznia: nitrogén atommagot bombázott alfarészecskékkel, e reakció terméke volt az oxigén-17 és a proton, melyet szintén ő nevezett el.
Augusztus utolsó vasárnapján ünnepeljük magyar nyelvű református egyházunkban az „újzsenge”, illetve az „újkenyér” gondviselés-ajándékozta hála-alkalmát – írja Tőkés István a Hétköznapok – ünnepnapokban –, mikor a hívők serege meg is köszöni gyermeki háládatossággal az imádság teljesítését:
„A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.”
Két megszeppent galambfi az iskola rejtett ablakzugában
Nyárvégi jel. Takáts Gyula költő geográfus-geológus értelmezésében:
Az oszlop mellett álltam s megütött
a jel hűs, tiszta távlatával.
(…)Tegnap derékig még a nyárban voltam
s e perc átfestette a szavakat.
164 évvel ezelőtt, 1856. szeptember 2-án született Kolozsváron Franzenau Ágoston paleontológus, minerológus, 1918-tól a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályának igazgatója. Elsősorban a magyarországi foraminiferák vizsgálatával szerzett tudományos érdemeket, de jelentősek kristálytani kutatásai is.
Ugyancsak 1856-ban, augusztus 29-én született Bíró Lajos entomológus, etnográfus, Tasnádon. (1931. szeptember 2-án halt meg Budapesten.) A Rovartani Állomás filoxérabiztosa volt 1880-tól 1886-ig. Nagy és értékes rovargyűjteményt hozott létre, melyet később a Nemzeti Múzeumnak adott el. 1895-ben természettudományi gyűjtőútra indult Német-Új-Guineába, ahol hét évet töltött. Innen hozta haza a ma a Néprajzi, illetve a Természetrajzi Múzeum állományában lévő, több mint 5 000 darabból álló néprajzi, és több mint 200 000 darabból álló rovar-, hüllő- és madárgyűjteményét, több mint 200, a tudomány számára addig ismeretlen fajjal. Több állatnemzetség, illetve faj róla kapta a nevét. Hazatérve 1903-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban tiszteletbeli múzeumi őrré nevezték ki. Később rövidebb zoológiai gyűjtőutakat tett Törökországban, Görögországban és Bulgáriában. 1926-ban a Kolozsvárról Szegedre költöztetett Ferenc József Tudományegyetem tiszteletbeli doktorrá avatta.
Éppen 120 éve, 1900. szeptember 2-án született Budapesten Tangl Harald orvos, fiziológus, egyetemi tanár, a Búvár természettudományos folyóirat szerkesztője. Vitaminok hatástanával, hormonok kérdéseivel foglalkozott. Jómagam gyermekkoromban mint a Természettudományi Közlöny, a Búvár és az Élet és Tudomány folyóiratok jó tollú természettudományos ismeretterjesztőjével találkoztam vele.
Ősz közeledvén, hadd fejezzem be mai sétámat Eötvös Loránd fizikus apjánál, báró Eötvös József Károly Bertalan Adalbert magyar jogásznál. A Budán, 1813. szeptember 3-án született író a Batthyány-kormány, majd az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság elnöke is volt. Íme, egy verse, 1839-ből, az Ősz:
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
