Októberi sétára hoztam ma meghívólevelet neked, kedves Olvasóm. Áprily Lajos a fenti sorral kezdi kettős versének első darabját. Fogadjuk el, lépjünk mi is be ebbe a tündérvilágba:
Akartál látni szép halált velem?
A Bükkös-erdő bús elégiája
szép, mint a halál és a szerelem.
Fától fához remegve száll a sóhaj,
közöttük láthatatlan kéz kaszál.
Az ágakról a fölrebbent rigóraj
tengődni még a holt irtásba száll.
Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti,
holnap szél indul, döntő támadás,
holnaputánra minden elfelejti,
milyen volt itt a végső lázadás.
Mint gyertya-csonkok roppant ravatalánál,
tönkök merednek dúltan szerteszét,
s a nyár, ez a kilobbant forradalmár,
vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
Lépdeljünk végig poros és portalan útjain az ősznek!
A partot nádas testőrsége óvja
Első megállónkon Dávid Lajost keressük fel. A hírneves gyógyszerész 135 évvel ezelőtt, 1889. október 18-án született Kézdivásárhelyen. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen 1910-ben gyógyszerészi, 1913-ban doktori oklevelet szerzett. 1910-től az egyetem, majd az egyetemi gyógyszertár gyakornoka. Trianon után a Szegedre menekített egyetem gyógyszerészeti intézetének vezetésére és az egyetemi gyógyszertár megszervezésére kapott megbízást. 1944-től ’58-ig a gyógyszerészeti tanszék vezetője. Kiváló, nemzetközileg is elismert gyógyszertechnológus volt, ő szervezte újjá a szegedi gyógyszerészképzést is.
Ugyancsak október 18-án, de 15 évvel korábban született Rhoder László orvos, röntgenológus, a magyar orvosi biofizika előfutára. Jelentősek az oldatokra, a szén égési elemeire, a H+-koncentrációra, a röntgensugarakkal szembeni érzékenységre, az ionizációs dózismérésre, a röntgenspektrográfiára, a frakcionált besugárzásra vonatkozó kutatásai.
Jóval korábban, 1815. október 19-én, a Gellért-hegy tetején (a mai Citadella helyén) ünnepélyesen, József nádor jelenlétében felavatták a Pest-budai Egyetem csillagvizsgálóját, amely a XIX. század első harmadának egyik legjobban felszerelt, legkorszerűbb intézménye volt. Ebben az időszakban a csillagászati észlelőműszerek terén korszakváltás zajlott. Előtérbe léptek az égbolt minden irányába állítható eszközök, amelyek forgatható kupolák alatt kaptak helyet. Ennek a modern obszervatóriumtípusnak a legkorábbi képviselője az 1789-ben alapított gotha-seebergi csillagvizsgáló volt, amelyet a magyarországi születésű Zach Ferenc Xavér tervezett és szerelt fel. Barátja és munkatársa, Pasquich János tervezte az első modern magyar csillagvizsgálót, az épületét pedig Pollack
Mihály. Az Urania névre keresztelt csillagvizsgálót 1849-ben az osztrák ágyútűz súlyosan megrongálta. Az intézmény 1867-ben szűnt meg végleg.
A XIX. század felezőévében, 1850. október 20-án született Gerster Béla, a Korinthoszi-csatorna építési munkálatainak főmérnöke. A keskeny földszoros az ókortól fogva akadályozta a hellén hajózást, 400 kilométeres kerülőre kényszerítve a hajósokat. Az út lerövidítésére hozta létre Korinthosz városállam a diolkoszt – az árukat és kisebb hajókat is át tudtak vontatni ezen a 6-7 km hosszú kövezett úton, Periandrosz idejében a Kr. e. VII. század végén. Ő csatorna építését is tervezte. A terv azonban a kor technikai színvonalán megvalósíthatatlan volt. Néró Kr. u. 67-ben 6000 rabszolgát rendelt a csatorna építésére, de a következő évben bekövetkezett halála után a munkálatok leálltak, és a terv feledésbe merült. A mai csatornát 1881–1893 között építtette a görög állam Türr István és a Panama-csatorna építéséből is részt vállaló Gerster Béla tervei alapján. A megépítése a kor technikai csúcsteljesítménye volt. A csatornát nem zárták le zsilipekkel. A két végponton a közúti forgalom úgynevezett merülőhidakon át zajlik, amelyek a csatornán át közlekedő hajók érkezésekor egyszerűen alábuknak. Bár kis szélessége és sekély vize nem teszi lehetővé, hogy a mai modern hajók áthaladhassanak rajta, jelentős forgalmat bonyolít. Évente 11.000, főként az idegenforgalomban működő hajó halad át rajta, de a nagy vízmélységet nem igénylő part menti teherhajó-forgalom jelentős része is itt halad át a mai napig.
Vízből vízre. Áprily Októberi sétájának második verse találtat vissza a Kárpát-medence valamely horgászvize mellé:
A partot fűzek testőrsége óvja,
a tollforgójuk ritkítottan ing.
Halkan himbál a horgom úsztatója,
nagyot csobbant a játékos balint.
Fény-pászna hull most messze, holt mezőig,
s a víz egy percre hullámos határ:
innen mosolygó partja tükröződik,
itt egy utolsót lobban még a nyár.
De túl, gyepén a ritkuló bereknek
ijedt lombok rebbennek szerteszét,
a szél felettük pókszálat lebegtet,
ezüst pókszálat és ezüst zenét.
Az ősz hárfás tündére jár a réten,
az ő húrjáról szól a halk zene.
Most át fog jönni: árnyékát sötéten
pallónak átveti a jegenye.
Rigóraj ring az égen, balint csobbant a vízben, s pókfonálon álmok szállanak.
„Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti”
Októberben emlékezünk meg a világhírű rovartani kutatóról és gyűjtőről, Csiki Ernőről is. 1875. október 22-én született Zsilyvajdejvulkánban (mai nevén: Vulkán). A budapesti Állatorvosi Főiskola elvégzése után, 1879-ben került a Nemzeti Múzeum állattárához, amelynek később igazgatója lett. 1898-ban részt vett Zichy Jenő harmadik ázsiai expedíciójában; ennek során Szibériából, Mongóliából és Kínából gazdag gyűjteményt hozott haza, többek között 250 gerinces állatot és 9000 rovart. A XX. század elején Boszniában, Dalmáciában és Albániában járt gyűjtőúton. Az 1920-as években részt vett a tihanyi Biológiai Állomás megszervezésében. Kutatási területei az egyenesszárnyú rovarok, a levéldarazsak és főként a bogarak alak- és rendszertana voltak.
Október 24. 2007-től nemzetközi klímaváltozási akciónap – az éghajlatváltozás elleni küzdelem nemzetközi napja. Abban az évben az ENSZ klímaváltozással foglalkozó nemzetközi szakértői testülete megállapította, hogy a globális felmelegedés ténye nem vonható kétségbe, a fogyasztói társadalom minden egyes tagja hatással van a káros anyagok kibocsátására. A nemzetközi klímaváltozási akciónap célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a bolygónk éghajlatváltozásával együtt járó fenyegető veszélyekre.
A vadászó-gyűjtögető életmódról növénytermesztési és állattenyésztési tevékenységre áttérő ember fokozatosan egyre nagyobb területen és egyre nagyobb mértékben alakította át a természet korábbi ökoszisztémáit – írja Vida Gábor ökológus, a Helyük a bioszférában könyv szerzője Az ember ökoszisztémái című esszéjében. – Az új, mesterséges ökoszisztéma egészen más elvekre épült. Míg a természetes rendszerben a „cél” a napenergia minél hatékonyabb kihasználása volt, s ezt a minél változatosabb élőlényegyüttessel valósította meg, addig az új rendszerben egyetlen faj, az ember igényeinek kielégítése a végcél, melyet néhány, sokszor pedig csupán egyetlen háziasított fajjal valósít meg. E természetellenes állapotot a napfény mellett újabb energia bevonásával tartja fenn. Eleinte saját izomerejével, majd háziállataival, végül üzemanyagot fogyasztó gépeivel és vegyszereivel teremt kedvező feltételeket a preferált faj(ok)nak, és kedvezőtlen, illetve lehetetlen feltételeket a sokféle „üres niche” (betöltetlen potenciális élőhelyek) elfoglalását megkísérlő többi faj számára. Ez utóbbiakat kártevőknek, gyomoknak minősíti.
Vegyük eszünkbe, mindenféle háborúk, migrációs válság, világjárvány-fenyegetettség mellett – vagy egyesek szerint éppen eredendő okaként – az éghajlatváltozás a XXI. század emberének a civilizáció egészét eltörpítő megoldhatatlan kihívása.
Ugyanakkor a Természet – élő és élettelen egyetemesen – erőit sohasem fogja legyőzni az ember. Sem jégkorszakot, sem kontinensvándorlást, sem csillagászati eseményeket befolyásolni nem tud az okos majom, aki mindenhatónak kezdi képzelni magát szülőbolygóján, a Földön.
Még pillangó csapong a gyér,
Sík mezőkön tova –
De már az erdőn ott a dér
Aranyos rőt nyoma.
Bizony ez a nyár vége, vagy
Ha tetszik: őszelő,
Mikor már éjjel néha fagy,
S az aszott fű kifő.
De azért semmi gyász sehol –
Maga az a levél,
Mely pillanat múltán lehull,
Még napot élvez, él.
Azért, hogy neki múlni kell,
Nem tükröz bút, iszonyt –
Ha kell: derülten múlik el
Fű, pillangó, falomb.
Nekik oly érthető, s igaz
A tél is, mint a nyár.
Érzik mind: akárhogy havaz,
Az élet meg nem áll.
De nyár és tél, nász, gyászmenet
Mind egy is, – mindenik
Képében az időtlen-egy
Teremtés működik.
A mindenségből semmisem
Vesz el, csak szint cserél,
Míg sűrű színcseréiben
Önlényegéhez ér.
A harangszót is, mely ma itt
Szívet átjárva szól,
Ha a szív porrá porlad is:
Tovább zengi a por.
Örök világzenébe ím
E rím is így vegyül –
S világok végtelenjein
Száll, s zeng időtlenül!
Nyájas ősz Udvarhelyen. Tompa László verse, lám, őszi időbe oldja az időtlenséget. Kedves Olvasóm, remélem, e moll hangulatú, nyájas séta végén lényegét fejtetted mai soraimnak.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
