A természet kalendáriuma (DCXXXVII.)

A szél befújt egy árva levelet

az ablakon. Tán tudta, hogy a tél

kopogtat. Jaj, hová repülsz te majd,

ha jő a tél s az Úr nem lesz veled.

 Komjáthy Aladár Miniatűrök versciklusának – dedikációja: Illyés Gyulának, szeretettel – egyik októberi négysorosával kanyarodom az októberi erdők színpompája irányába. De lám, a kertek is belehullanak Komjáthy melankóliájába:

A méla hold az őszi kertre néz,

ezüst könnyét hullatja; este van (…)

Hónapunk neve a latin october (nyolcadik) hónapnévből ered, (…) a régi római naptárban (…)ez volt az év nyolcadik hónapja. Egyedül Domitianus császár tett kísérletet a név megváltoztatására… Rossz császár volt, a „domiciánus” hónapnév nem kellett senkinek – oktat Jankovics Marcell a Jelkép-kalendáriumában.

Olyan most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha, nincs éléstár! – írja Gárdonyi Géza Október című elbeszélésében. – A természetnek nyomorult kis mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére, föl a napba néző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok hideg porcelángombjaira, és ott dermedeznek, töprenkednek, hogyan lehetne menekülni?

Október – elmúltak idézésének hónapja. Nem siratlak – Szergej Jeszenyin verse ezt a borongós hangulatot próbálja szavakba önteni (Rab Zsuzsa szép fordításában):

Nem siratlak, nem idézlek, múltam,

szirmok füstjét ontó alma-ág.

Hervadás aranyködébe fúltan

tünedezik már az ifjúság.

Lassúbb lett szívemnek lódulása,

csípi dér, belémar a hideg.

Mezítlábas nagy csatangolásra

nem hívnak már nyírfaligetek.

Kóbor lelkem! Lángod már csak félve

olvasztgatja szóra ajkamat.

Hová lettél, kedvem frissessége,

szemem fénye, érzés-áradat?

Vágyaimat fukarabbul mérem;

álmodtalak volna, életem?

Mintha lovon szálltam volna fényben,

piros lovon tavasz-reggelen.

Csupa árnyak vagyunk a világon,

hull a juhar réz-szín levele.

Mégis mindörökre áldva áldom,

hogy virultunk s meghalunk bele.

Emlékezzünk meg Haynald Lajos érsek botanikus születéséről: 1816-ban, október 3-án született. 36 évesen már Erdély püspöke volt. A kiváló tanár és szervező a természettudományoknak is nagyvonalú támogatója volt. Erdélyi püspöksége alatt létesítette a csíksomlyói székely gimnáziumot és a tanítóképzőt, a gyulafehérvári nőnevelő intézetet és kórházat, s támogatott számos botanikai kutatást. A Nemzeti Múzeum növénytárára hagyta herbáriumát és növénytani szakkönyvtárát – Európa harmadik legnagyobb botanikai könyvtárát hozva így tető alá. Ő maga is szenvedélyes botanikus volt. Még élete során közel félszáz növényt neveztek el róla. Az ő nevéhez fűződik a kalocsai obszervatórium megalapítása is. Heves polémiát folytatott Herman Ottóval a darwinizmusról, melyet megalapozatlan, múló feltételezésnek minősített. Herbáriumi lapjaiból jutott a kolozsvári tudományegyetemre is. Valószínűleg innen származik az a pár lap, amit az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet Vásárhelyre átköltöztekor Rácz Gábor hozott magával. (További sorsukat még homály fedi.)

 Az október 4-10. közötti időszak a világűr hete. Az űrkutatás két mérföldköve: 1957. október 4. – az első Szputnyik; 1967. október 10. – hatályba lépett az űrkutatás békés felhasználásáról kötött megállapodás. (Vajh ki tartja be ma ezt?)

Október 4. „Isten szegénykéje”-nek, Assisi Szent Ferencnek a névünnepe is. Csuhája derékra csomózott kötelén a három bog a szegénység, szüzesség és engedelmesség hármasát jelképezi. Az állatok védőszentjének napja egyben az állatok világnapja, 1991 óta.

Hold fényinél, felhők tövében

sikoltva szállnak a libák.

Lábukra-szőtt lila kötélen

libeg utánuk a világ.

Úgy vonulnak csillag-ösvényen,

mint egy csapat bátor diák,

amint mi egykor, régesrégen,

ispilángos réteken át.

Kéklő, tömör sötétbe vésik

megvillanó, nagy éküket;

búcsúszavuk szívrepedésig

érinti, aki nem süket.

Hová mennek? Míg tart az éjjel,

húznak az alvó föld felett;

vezérli őket égi fény-jel

s őskori vadlúd-szellemek.

Messzire mennek: nagy tavakban

vár reájuk a sűrű nád;

szállnak s kiáltnak szakadatlan,

mint egy csapat hangos diák,

s hogy hallja meg a szundikáló,

holdfényben hintázó világ:

csapnak a felhők közt ziháló,

sikongó égi galibát.

Jékely Zoltán a Vadlibákat 1936 őszén írta. 1992 óta szervezik Európában a nemzetközi madármegfigyelő napokat az őszi madárvonulás időszakának közepén, október első hétvégéjén.

210 éve, 1814. október 5-én született Nagyszebenben Fuss Mihály flórakutató, lelkész. Haynald Lajos még erdélyi püspök korában bízta meg Erdély flórájának megírásával. A Nagyszebenben 1866-ban megjelent Flora Transsylvaniae excursoria tette ismertté nevét. Egyik alapító tagja volt a nagyszebeni Erdélyi Természettudományi Egyesületnek (Siebenbürger Verein für Naturwissenschaften) is.

 199 évvel ezelőtt, október 5-én született (id.) Xántus János is. A budapesti állatkert megalapítóját, néprajz- és földrajztudóst tulajdonképpen a kényszer vitte a tudományos pályára. Nemzetőrként vett részt az 1848/49-es szabadságharcban; annak bukása után Königgratz várában raboskodott. 1850-ben emigrált. Aztán 1862-ben megtartotta székfoglalóját a Magyar Tudományos Akadémián, 1866-ban megnyitotta a pesti Állatkertet, annak első igazgatójaként, 1870-ben Európában egyedülálló ázsiai gyűjteményével megvetette a Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának, a későbbi Néprajzi Múzeumnak az alapjait, 1873-tól a Nemzeti Múzeum igazgatója, 1872-ben a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója, melynek 1892-től elnöke volt.

Szép farkaskutya, Tinti, örülj! Leakasztom a szegről

csörgő láncodat. Ujjongón, az ölembe ficánkolsz,

hátsó lábadon ülve, nyifogva könyörgöd az örvet,

nagybundájú nyakadba. A szájkosarat szagolod víg

lelkesedéssel, erős fogaid közt tartod az ostort,

mindez a séta előjele, izgalom és gyönyörűség.

Nos, mehetünk… Rövid úton elérjük a városi aszfalt

végét, messze maradnak a házak, a kertek, az autók,

megszabadítlak a szíj s lánc terheitől, körülötted

tág a világ, szabadon szökkensz fel-alá a mezőkön:

gerjed a föld, bujasága, tenyészete sarjad a hévben,

erjed a rög dús élete, terjed az illat, előtör,

emberi, állati nyomnak, ezer haragos-levű gyomnak

jószaga incselkedve csapong remegő szimatodhoz.

Halálának évében, 1938-ban jelent meg Dsida Jenő Angyalok citeráján című kötete. Benne az öt fejezetből álló lírai riportja, a Kóborló délután kedves kutyámmal. Dicshimnusz ez kutyájáról, a kutyáról. Első éneke, az Útnak eredünk és szeretjük egymást így folytatódik:

Énmagam is szabadon nyújtózom a tárt levegőben,

jó a szivem s tele van derűvel, ropogó kacagással.

Szépszemü, drága kutyám, hegyesen meredő fülű pajtás,

húszívű társ, aki pajkos, fürge, acélos inakkal

kísérsz engem, amerre dobál a szeszély: kusza ösvény

zegzugain, hegyeken, pipacsos, zizegő búzaföldön,

könnyelmű, fiatal csacsi életem édeni útján,

jaj, be nagyon kedvellek, jaj, be vidulva szeretlek! 

„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik” – mondta Mahatma Gandhi. Október első vasárnapján, a születésnapját – október 2. – követő első vasárnap az ő emlékét ekképpen őrzi a háztáji állatok világnapja:

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend

A szobában lakik itt bent?

Lám, csak jó az isten, jót ád,

Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,

Még a ládára is fölszáll,

Eszébe jut, kotkodácsol,

S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!

Mint a galambot etetik,

Válogat a kendermagban,

A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát

Jól megbecsülje kend magát,

Iparkodjék, ne legyen ám

Tojás szűkében az anyám. – 

Petőfi Sándornak a forradalom évében, Vácott 1848 februárjában írt verse, az Anyám tyúkja is a magyar ember mélységes állatszeretetének hű lenyomata.

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,

Hadd beszélek mostan veled,

Régi cseléd vagy a háznál,

Mindig emberül szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,

Kedvet ne kapj a tyúkhúsra,

Élj a tyúkkal barátságba’…

Anyám egyetlen jószága.

Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján rendezik az idén Szilvásváradon a 17. Nemzeti Vágta záróversenyeit. Lovas hagyományaink felelevenítésére életre hívott egyedülálló lovas ünnepünket májustól augusztusig 16 vidéki és határon túli elővágta előzte meg. Idén Csehország, Lengyelország, Németország, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország és Magyarország lovas díszegységeinek és készenléti rendőrségeinek csapatai is nyeregbe szállnak. Békésen versenyeznek egymással.

A világban uralkodó… békétlenségnek ad ellenpéldát a magyarok állatszeretete (is).

 Maradok kiváló tisztelettel.

 Kelt 2024-ben, 57 évvel azután, hogy az ember megkezdte a világűr „meghódítását”.