Február végi Esti képek. Nagy László versciklusának második darabjával indulok február és március határára ma, kedves Olvasóm. Tarts velem barangolásomon!
27. már húshagyóvasárnap. Leveti lassan ki-ki farsangi maskaráját, kezdődik a böjt.
Az igazi farsangi karneválok ideje az ünnepkört záró napokra esik: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. A „húshagyó” elnevezés az olasz eredetű karnevál szó tükörfordítása. A szót általában népi etimológiás úton-módon a latin carnem levare, „húst elhagyni” kifejezésből származtatják. A farsangoló nép tréfás olvasata ebből született: Carne, vale! – „Hús, ég veled!”. A karnevál szó mögött azonban egy egész szócsokor rejtezik, s ad lehetőséget nem is oly bolondos etimologizálásra – írja Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában. – Nyelvészetileg e bokréta szóvirágai persze nem mind egy tőről fakadtak; a farsangoló népi etimológia kötött belőlük csokrot a századok folyamán.
Az új farsang beköszöntött,
Vígan lakjuk a Vízöntőt
Dalra, táncra, maskarára,
Legyél készen hamarjába,
Kiszabták a farsang hosszát,
Hamvazóra látod rosszát,
Mulassunk hát húshagyóig,
Míg farsangunk ki nem űzik.
A régi rigmus ma már sokak fülében idegenül hangzik, nem köztudott dolgokról regél. S úgy tűnik, mintha napjainkra már végleg kiűzték volna a farsangot, azt az ünnep- és szokáskört, amely századokon át vidámította meg a vízöntő és halak, vagyis január és február havát – írja Bogdán István Régi magyar mulatságok című esszéjében.
Még beheged éjszakára a tó széle csipkésen
Régente a maskarabál szerves része volt a téltemető vigalmaknak. A szarvas ördögmaskarák a farsangolók kellékei voltak. A maszkokhoz főleg kecskeszarvat használtak, a kecskebak pedig az ördög állata volt. A katolikus egyház ördög-űző harcot vívott e farsangi szokások ellen. Mindent, ami komolytalan és világi, az ördög művének tartotta a középkori egyház, a táncos farsangot az ördög ünnepének, a böjtben is folytatott mulatozást pedig egyenesen a kísértő sátán sikerének.
Böjt első vasárnapján a pap a szószékről az Úr megkísértéséről és a Gonosz megszégyenítéséről szólt, intésképpen azoknak, akik a nagyböjtben helytelenkedni akarnának. Az ördög által elragadott táncolók története része az európai mondakincsnek, magyar meseváltozata is közismert. Arany Jánost is balladára – Az ünneprontók – ihlette a hamvazószerdán is mulatozók elkárhozása.
A húshagyókeddet követő hamvazószerdán, március 2-án lesz 205 éve annak, hogy 1817-ben megszületett a legnagyobb magyar balladaköltő, a nagyszalontai hallgatag nótárius.
A farsangi mulatságok eleve csak ősi pogány tavaszváró szertartások voltak valamikor.
A farsang a pogány római Saturnalia öröksége volt, Szaturnusz pedig a bak és a vízöntő hava, a farsang asztrológiai ura. A farsangi borisszák így aztán pogány isten egészségére ürítgették poharaikat, Bacchuséra, akinek egyik szent állata a kecske volt.
A szarvas maszkok mögül Cernunnos képe is kikandikál. A kelta naptár évkezdő istene ő, s szarvakkal ábrázolták. A szarv az újhold jelképe volt ilyen összefüggésben, s azért nőhetett alvilági lények homlokán, mert az újhold a sötétség ideje. A középkori farsangolók mégis az újholdat kívánták megidézni. Volt ennek kézzelfogható laikus magyarázata is. Ha ugyanis a farsang húshagyója a gyertyaszentelő utáni újholdra esik, az a várva várt tavasz korai érkeztét jelenti – legalábbis naptári értelemben.
Az idén március 3. éppen a február 2. utáni gyertyaszentelőre következő újhold napja.
Hozzárendelt mágia, tavaszidézés volt tehát a fő ok, amiért húshagyókedden felvonultak a szarvviselők. Ezért is hordtak fekete újhold- és fehér telihold-maszkokat, s ha erre nem tellett, kormozták vagy/és lisztezték arcukat. A papok mindezen bohóságokat nem nézték jó szemmel.
A kövércsütörtök mára jámbor zabálássá silányult. Nem úgy régente Csíkmenaságon. Még táncra is perdültek e napon, de Isten megtévesztésére – mármint hogy ők nem is katolikusok – románosan kieresztették az ingüket – az ortodox húshagyókedd később következik –, és a táncot, ugyanilyen gyerekes fondorlattal, kalapban járták, s zsidóvecsernyének nevezték.
Űzzük ki hát mi is a farsangot Csokonai Vitéz Mihály A Fársáng búcsúzó szavai című ódájának szavaival:
Űzik már a fársángot,
Bor, muzsika, tánc, múlatság,
Kedves törődés, fáradság,
Kik hajdan itt múlattatok,
A közhelyről oszoljatok!
Kongatják a harangot:
Űzik már a fársángot!
Fussatok hát, víg napok!
Tíz hete már, hogy vígsággal
Játszodtatok e világgal,
De itt lepnek a papok:
Fussatok hát, víg napok!
Pszt! minden táncpaloták!
Ürűljön boros asztalom,
Némúljon meg a cimbalom,
Szűnjetek meg, hahoták!
Pszt! minden táncpaloták!
…Most veszek már maskarát!
Köz-helyen nem szabad lennem:
Azért álorcát kell vennem;
Hogy ne lásson pap s barát,
Most veszek már maskarát…
A természethez való tartozás ösztöne munkált a régi idők emberében.
Manapság? Márciusban, az újjászületés hónapjában jobban érezzük, mint bármikor, hogy mennyire oda tartozunk: az élő természethez.
A természet valamikor az ember elemi eltartója és gyötrelmes-gyönyörűséges terhe volt. Az ember nem beszélt róla mint különálló létezőről, mert egy volt vele. Aztán az ember lassan megerősödött. Okosodott.
És szembefordult a természettel. Célja a meghódítás volt, a természet leigázása. De legyőznie nem sikerült – szerencsére. Viszont kizsigerelnie, pusztítania igen. Az okos ember civilizációja áldások és átkok sora.
A füvek, bogarak, szelek, madarak, az élőkhöz tartozunk, ahonnan kiszakadtunk. Végérvényesen.
Végérvényesen? Jövőnk talán azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e visszatérnünk az anyatermészethez. Az ösztönös odatartozást megőrizve tudatosan ne urai, hanem pásztorai legyünk a létnek.
Úgy sajog ez a vad tavasz,
mint a letépett ragtapasz
helyén a bőr,
pedig beforrt a tél sebe:
már burjánzik a fény fele
a nyers gyönyör.
Csak bizsereg, eltűnt a seb,
egyre teltebb és fényesebb
a test, új testet ölt,
eső csorog a könny helyett,
és örökléttel hiteget
a vak sebész, a föld.
Szabó T. Anna Tavaszba hívogató soraival induljunk tovább, szemügyre venni e tavaszodás jeleit.
Február végén, március elején Európa fölött gyakran alakul ki nagy kiterjedésű alacsony légnyomású légköri képződmény. Ennek keleti oldalán erőteljes déli áramlással meleg levegő érkezik a Kárpát-medence fölé. Hatására melegebb napok jönnek. A hőmérsékleti minimumok lassan tartósan fagypont fölé kúsznak az Erdélyi-medencében. A ciklonhatás következménye az is, hogy erőteljesebb szelek érkeznek. Eddigelé a március volt a Kárpát-medence egyik legszelesebb hónapja, csak az április múlta felül.
A csapadék eső, záporeső formájában hull, de néha egy-egy átmeneti lehűlés havazást is hozhat. Nem ritka, hogy e hónap még igen jó sízésre alkalmas havat tartogat a Kárpátokban.
Öröklét. Örök élet. A költőnő nagyapja Erdélyi magyar szótörténeti tára X. kötetében olvasom az 1710-ben kelt sorokat:
…a halál kapujában az üdőből örökkévalóságba átalment lélek bizonyos arról, hogy amely állapotba ő akkor tétetik, az osztán soha nem változik, sem el nem végződik, ez már az örök élet, a mennyország, vagy örök halál, pokol.
Így válik teljessé mai sétánk térben és időben a tavaszt váró szülőföld körül.
Ömlik a nap a konyhaablakon.
Csak fél órát tart. Elmosogatok,
kavargatom a fűszeres levet.
Most egy szertartás részese vagyok –
tortalapáton tükrös fény remeg,
és a tavaszi megvilágításban
levedlik földi szennyüket a tárgyak:
kristálycukorral pettyezett kanál,
…a fényhabot habaró habverő,
a falra mozgás közben remegő
fényrasztert riszáló reszelő,
s a váratlanul előbukkanó
három meleg és kerek kicsi nap:
az aranyozott kávéskanalak.
– az unoka, Szabó T. Anna Márciusával lépünk be kikelet havába –
A rádióból zongora pilinkél,
a tüllfüggönyön árnyékminta himbál,
langyos olajjal keni hátamat
a lassan melegedő déli nap,
pancsolok, nem gondolok semmire,
szórakoztat a poharakon át
prizmásan megtörő sugár színe...
Ezzel a tavaszkezdő zsongással mámorosítva, maradok kiváló tisztelettel.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
