Az 1608. december 9-én született John Milton versével indulok sétámra december második hetében, kedves olvasóm. Különös a címe is e versnek, L’allegro, amit talán magyarra A vidámra fordítanék, ha nem adott volna eredetileg is olasz címet versének maga a szerző. Az angol barokk legnagyobb alakja több röpiratot is publikált az emberi jogok és a szabad vallásgyakorlás védelmében. Nem tudott alkalmazkodni az egyetemi élethez, Cambridge-et elhagyva feladta korábbi tervét, hogy papi pályára lépjen. Ekkoriban, 26 éves korában írta a L’allegrót. Tóth Árpád álmodta bele a magyar nyelvbe.
(…)Így jöjj, s jöttöd tánc legyen,
lejtve könnyű lábhegyen,
s lengjen veled, jobbodra fűzve
édes Szabadság, ormok szüze;
jöjj s engem is, igaz feled,
segíts, járnom vele s veled,
s merre víg rajod vezet,
várjon tiszta élvezet:
pacsirta adjon drága kéjt,
riasztva a nagy, lomha Éjt,
mely megfut zord őrtornyitúl,
mihelyt a tarka ég pirul,
friss „jó reggelt”-tel bús lakom
köszöntve a gyúlt ablakon,
átintve vadszőlők bogán
s indázó vadrózsák sokán,
(…)Menjek víg nép közé korán,
zöld halmokon, szilfák során,
(…)Bármerre nézek, új öröm
tárul elém a tág körön:
(…)meddő szirtek vén feje
fáradt felleg menhelye;
sárga szikfűs, tarka mart,
vékony ér s tág, büszke part,
messzi torony fölszökik,
lomb takarja köldökig,
s tán alatta lány pihen
s meglesi a kandi szem…
(…)Olykor meg, bércek peremén
a nyájas falvat járom én;
(…)Majd, hogyha a Gond terhe nyers,
görög bájú dal s tiszta vers,
mit zord idő el nem temet,
hadd védje s járja lelkemet:
(…)minden borús bilincs lefejlik
s az Összhang rejtett lelke sejlik;
s Orpheus, hallva e zenét
nyitja arany álmú szemét
a csöndes asphodélos-ágyon
s az esdő dalt tanulja vágyón:
(…)Kívánt gyönyöreim ezek,
Öröm! add meg s tiéd leszek!
Milton az 1630-as évek végén Franciaországba és Itáliába utazott. Firenzében meglátogatta az inkvizíció őrizete alatt álló, már öreg és vak Galileo Galileit. A csillagász teleszkópjáról az Elveszett paradicsomban is megemlékezett, egyik beszélgetésüket pedig később feljegyezte híres előterjesztésében (Areopagitica, 1644), mely a szólásszabadság érdekében született. Az angol polgári forradalom alatt Oliver Cromwell magántitkára lett. 1652-ben megvakult. II. Károly restaurációja idején letartóztatták, műveit nyilvánosan elégették. A halálos ítélettől valószínűleg csak vaksága mentette meg. 1671-ben megírta a Visszanyert Jeruzsálemet és A küzdő Sámsont, utóbbi témája a megalázott győzedelme a megalázók fölött: ez a győzelem a megvakított ember diadalmas, önként vállalt halálával teljesedik be.
Munkácsy Mihály: Milton – A vak költő lányainak tollba mondja versét
December 10-én emlékezzünk meg az 1827-ben e napon született Korányi Frigyes tüdőgyógyászról, a tüdőszanatóriumok és a gyógyfürdők fejlesztésének szószólójáról. A márciusi ifjak között ő volt a medikus. Az 1867-es kiegyezés után a Pesti Királyi Tudományegyetem Orvosi Karának egyik szervezője és irányítója lett. Magyarországon ő bővítette a diagnosztikát laboratóriumi, bakteriológiai és röntgenvizsgálatokkal. Ő mondta ki, hogy a tbc népbetegség.
157 éve, 1865. december 11-én avatták fel az 1858-ig Magyar Tudós Társaság nevet viselő Magyar Tudományos Akadémia épületét. Építését Ybl Miklós és Szkalnitzky Antal vezette. Az épület kétemeletes, kora eklektikus-reneszánsz stílusú, homlokzatát Newton, Rafael, Galilei, Descartes, Leibnitz szobrai díszítik – Emil Wolf berlini szobrász alkotásai. A nagyterem Lotz Károly később elkészült (1887-91) freskóival ékes. Később, 1891-ben helyezték el az Akadémia utcai homlokzaton Holló Barnabás domborművét az alapításról. Az új főtitkári lakásba először Arany János költözött be, aki 1870–79 között volt főtitkár, de ezt követően is, haláláig ott lakott. Az Akadémia épületében kapott helyet a könyvtár, a kiadóhivatal, az Esterházy-képtár, valamint a Kisfaludy Társaság is. Az intézmény a tudomány fényét hozta hazánkba.
Tizenharmadikán emlékezünk a fényhozó Szent Lúcia ókeresztény szűz vértanúról (†304 körül), a népi hiedelemvilág jeles alakjáról. Luca napján az ő mártíromságára emlékezünk. Különleges attribútuma az égő olajmécs és a két szemet virágzó leveles ágacska. A latin lux ugyanis nemcsak fényt jelent, de szeme világa, szeme fénye értelme is van.
Északi kopár szirten
Egy fenyő áll társtalanul.
Aludna; betakarja
A hó, mely hullva hull.
Álma egy távoli pálma,
A hazája keleti hon,
Társtalan némán gyászol
Az égető sziklafalon.
Az Ein Fichtenbaum… kezdetű vers fordítója Horvát Henrik, szerzője a német romantika nagy triászának legfiatalabbika – Johann Wolfgang von Goethe 1749-ben, Friedrich Schiller 1759-ben született –, a Petőfit kölcsönösen tisztelő Christian
Johann Heinrich Heine. Ő 225 éve, 1797. december 13-án látta meg a napvilágot.
Ugyane versét Tauber Ferenc Magányos luc néven fordította:
Magányos luc, hazája
Északi, kopasz plató.
Már álmos; fehéren fogja
a jég és a hótakaró.
Egy pálma csak az álma,
Ki távol, napkeleten,
Magányos, halk gyásszal él,
Egy nap-perzselte hegyen.
Tessék választani: kinek melyik fordítás tetszik jobban? Szerintem a második hűe(bbe)n adja vissza az eredeti hangulatát.
Magányos lucfenyő volt Bolyai János is. 220 évvel ezelőtt, 1802. december 15-én született Kolozsvárott. Volt tanártársam emléke előtt is fejet hajtva idézem Weszely Tibor szövegét a Bolyai János című könyvéből:
„Alig töltött Temesváron egy hónapot, amikor János 1823. november 3-án megírta azt a matematikatörténeti jelentőségű híres levelét a Marosvásárhelyen élő édesapjának, melyben tudatja, hogy világra szóló felfedezés birtokában van, mellyel tisztázza a párhuzamosok több mint kétezer éves problémáját, és ezzel »a semmiből egy új, más világot« teremtett. Csodálatos és véletlen egybeesés folytán, pontosan két év múlva, 1825. november 3-án teszi meg a pozsonyi országgyűlésen Széchenyi István nemes célú és igen jelentős anyagi felajánlását a magyar tudományos akadémia létrehozására. Erre emlékezve a Magyar Köztársaság kormánya 55/1997. számú rendeletével november 3-át a magyar tudomány napjává nyilvánította. Tehát ennek a napnak a jelentőségét a magyar tudományos élet szempontjából nemcsak Széchenyi nagy horderejű gesztusa, hanem Bolyai világraszóló felfedezésének bejelentése is emeli.”
Itt vetni ki, a magyar végeken,
az agy merész hálóját le a mélybe,
a tajtékozó terek tengerébe –
micsoda reménytelen Tentamen!
S érezni végig az idegeken,
ahogy a háló rezzenő szemébe
akadnak rángva a sok ezredéve
kisikló szörny-törvények, kezesen!
De mire való itt a ritka zsákmány?
Többre taksáltatik egy csorda ártány,
egy akó jobb bor, s még egy jól rakott
kemence is. Hát azt csinálta. Míg
a világ mástól tudta meg, amit
a világon elsőül ő tudott.
Somlyó György szép Bolyai versének egyetlen nagy (!) hibája, hogy összekeverte az apa és a fiú tetteit: a „kemencemester”, a Dániel-kályhák valóságba álmodója a Tentamen szerzője, Bolyai Farkas volt. A fiú „csak” az Appendixet írta…
Maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022-ben, 414 évvel az Elveszett paradicsom szerzőjének születése után
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
