– kérdi Vörösmarty Mihály 1816-ban Székesfehérvárott A nyárról című versében.
S lám itt van, pezseg körülöttünk a nyár. Az ókori Rómában június 9-15. között zajlott a Vestalia, Vesta istennő ünnepi hete. Az ő templomában égett a szüzek oltalmazta örök tűz. Vesta a családi tűzhely istenasszonya volt. A Vestalia tűzünnep, a nyári napfordulat ünnepe. A június 15-e és 21-e közötti 6 napos időkülönbség a római naptárnak abból a sajátosságából ered, hogy a napév sarokpontjait rendszerint a hónap idusa körüli holdtöltékkel együtt ünnepelték. Az idén 14-én lesz telehold. S az már a nyári nagyvakáció!
Örvendezzünk mi is Vakáció előtt Szabó Lőrinccel imígy:
Vakáció előtt
Drága jó iskola,
iskola udvara,
iskolapad,
hurrá, ma sok gyerek
öröme nagy!
Kifele rajzik a
siserahad,
csak az fáj egy kicsit,
hogy te most szüretig
árva vagy.
Volt lecke rengeteg
s játszottunk eleget.
Szurkoltunk is? Lehet,
de üsse kő:
ami rossz, elszaladt,
ami jó, megmarad,
tótágast, gyerekek,
száz cigánykereket, –
ma az a fő,
hogy itt van a, itt van a
nagy szünidő!
Meg a bizonyítvány!
Hurrá, hahó:
három jelest mond,
többi jó!
Leckénk ezután
a nyár meg az erdő,
a hegy meg a tó.
Hurrá: a tanító
néni, a bácsi
puszilnivaló,
hisz ő maga mondja,
hogy:
áci, káci, akáci,
nála is jobb a vakáci-
ó-ó-ó!
Szervusz hát, iskola,
iskola udvara,
könyv, lecke, pad –
visszajön ősszel
új szeretettel
a siserahad!
Unokáim már írják – ki-ki a maga osztálytáblájára, ahogy mi is, vén gyermekszívűek, 50-60 évvel ezelőtt, toldva naponta egy-egy betűt – ó-ió-ció–áció-káció-akáció – a vakáció varázsszavához. Szertartás ez, örömteli.
A nyári szünet az aktív pihenés ideje. Most nyílik lehetőség megismerni a tágabb szülőföldet. Alaposabban annál, mint amit az évközi tanulmányi kirándulások megengednek. A nemzeti tudat, a valahová tartozás, a hazához és nemzethez kötődés elmélyülésének időszaka ez. Az élő és élettelen természet mélyebb megismerésének ideje is most jön el évről évre. A nyár életre szóló élményeket tartogat – mindenki számára.
Az elszakadások – iskolától, szülőtől, társaktól, szerelmektől – ideje ez, hogy aztán a szeptember újra megajándékozza az újratalálkozás örömével a hűségeseket. Így történik ez évszázadok óta. Ahogy Kriza János is lejegyezte volt az 1862-ben megjelent Vadrózsákban:
Elmëntek a diákok,
Búsulnak a lëányok.
Fodorminta lóminta,
Én istenëm, hozd vissza;
Mer ha vissza nem hozod,
Az én szűvem megszakad.
Az iskolán kívüli ismeretszerzés alappillére ma is a tudományos ismeretterjesztő irodalom. Első magyar nyelvű úttörője, Molnár János 294 évvel ezelőtt, 1728. június 12-én látta meg a napvilágot. A jezsuita tanár az ország különböző városaiban tanított. Igazgatta a budai akadémiát, majd az egyetem főgimnáziumát. 1784-ben visszavonult Szepesváraljára, és ettől kezdve csak az írásnak élt. Munkássága rendkívül sokoldalú. Írt lelki olvasmányokat, beszédeket, hitvitát, nevelő-moralizáló könyvet. Legjelentősebb a természettudományos ismeretterjesztő tevékenysége, magyar nyelven. Legnagyobb teljesítménye egy magyar nyelvű fizikakönyv 1777-ből: A természetiekről Newton tanítványainak nyomdoka szerint. Bizonyítani akarta, hogy amit az iskolában latinul tanulnak, „arra szert lehet tenni a deák nyelv nélkül is”. Ő az első, aki magyarul párbeszédes formában fejti ki gondolatait. Az állat-, növény- és ásványtant viszont latin nyelvű tanító költeményben foglalta össze. Ő alapította és szerkesztette az első magyar irodalmi folyóiratot, a Magyar Könyvházat is 1783 és 1804 között.
A szent, illatos, teli kékbe rengetik fürteik zöld zivatarját
Emlékezzünk meg Péch Antalról is, a XIX. század második felének legjelentősebb magyar bányamérnökéről. Éppen kétszáz évvel ezelőtt, 1822. június 14-én született Nagyváradolasziban. A selmecbányai bányászati akadémián tanult, 1842-ben kincstári szolgálatba lépett a selmeci zúzóműveknél. 1848-ban az akkor megalakult magyar pénzügyminisztériumba került. A szabadságharc idején ő vitette a körmöcbányai pénzverő gépeit Debrecenbe, onnan Nagybányára. Aztán... Csak 1863-ban tért vissza Magyarországra. Nevéhez fűződik a diósgyőri vasgyár építése, a Zsil-völgyi kincstári szénbányászat kezdeményezése és a vajdahunyadi vasgyár terveinek első kidolgozása. 1873-tól nyugalomba vonulásáig, 1889-ig a selmeci bányakerület igazgatója volt, 1889–1892 között a selmecbányai választókerület országgyűlési képviselője. Tudományos munkásságában az elsők között foglalkozott a ma geomechanikának nevezett földkéregmozgásokkal. Jelentős érdemei vannak a magyar bányászati szaknyelv megteremtésében, a bányatérképezés terén és a bányászattörténet művelésében. Értékes technikai dolgozatai főként a Bányászati és Kohászati Lapokban jelentek meg, melynek alapítója és 1868-tól 1870-ig szerkesztője volt.
Ugyane napon született Rott Andor is 1897-ben. A vegyészmérnök feltaláló a polaroid technológiát megelőlegező közvetlen pozitív fényképkészítés módszerének kidolgozója. Tanulmányait a budapesti műegyetemen, majd a breslaui (Wroclaw) műszaki főiskolán végezte, 1923-ban diplomázott. Az egyetem után a budapesti Continental Filmgyár mérnöke lett. A belga fotóanyaggyár tulajdonosának, Lieven Gevaertnek a meghívása alapján 1926-tól 1962-ig a Gevaert cég osztályvezetője volt. Legjelentősebb találmánya az 1939-ben szabadalmaztatott közvetlen pozitív fényképkészítés. Az ő ötletéből alakult ki az amerikai Edwin Herbert Land „Polaroid” néven ismert, 1944-ben szabadalmaztatott, ún. „rögtönfénykép” módszere is.
De hol tartunk ma már a nyári – s nem csak nyári – élmények képi rögzítése terén?! Nem csak a fényképezés, mozgóképrögzítés, de a technika megannyi vívmánya – modern életünk számolatlan, egyesek számára elválaszthatatlan kellékével – bevonult a természetbe is, meghódítva azt. Számos hasznos van közöttük: túrafelszerelés, hangrögzítő eszközök, műholdas tájolók (vagy hogy érthetőbb legyek: GPS-csodák), hosszan sorolhatnám. És sok haszontalan, romboló, szennyező.
Itt ma csak egyet említek: a zajszennyezést.
Ó, természet, hozzád jövünk,
kebeleden gyönyörködünk.
Hallgass, kakukk, hallgass, rigó,
harsogjon táska-rádió!
E négysoros szösszenetet, Kirándulók címmel, még 58 évvel ezelőtt, 1964 júniusában írta Áprily Lajos. Sajnos mai napig nem vesztett időszerűségéből.
Jobb szeretem az erdő oktató csendjét. Mai sétánkat Tóth Árpádnak a természet csendjét, tanító közelségét megéneklő versével, az 1913-ban írt Erdővel fejezem be, kedves Olvasóm:
Körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A napsütés vidám,
S a forró, sárga ragyogásban
Minden vén tölgy egy víg, élő titán:
Emeli barna karját
Frissen az áldott égbe,
A szent, illatos, teli kékbe,
S rengeti fürtei zöld zivatarját.
Csend.
Kábult fülem hallani véli
A zengő, örök napot odafent,
Billió mérföldek étherén
Átszűrt, ájultfinom neszét:
Ó, csend beszéde, szent csillagbeszéd!
S körül
Minden csendesen, eltelten örül.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak
Illatokkal kenik fénylő, pőre testük,
S lábujjhegyen állva karcsú jegenyék
Néznek át felettük,
Túl a hullámló, mély rengetegen,
Néznek, a merengés halk gyönyörétől
Reszketegen.
Jó így csendesen nézni a fákat,
Érezni a derűt, mely mindent áthat;
Titokban éltem is szépen tovább égett,
Mint számban a parázsló szivar,
S tünődésem is úgy leng, illatos füstje a létnek,
Mint a napfényben a szivarfüst
Kedves, kék karikáival.
Oly jó így egyszer mélyen örülni,
Fáradt, szegény látásomat
Zöld pázsitkendőbe törülni,
Aztán lehunyni a szemem egy percre,
Míg az élet kis, nyomorú perce
Ezer évvé ringatja magát,
S kinyitni aztán
S nézni ezer évvel öregebben,
Túl szerelmeken, búkon, bölcsen, szebben
A nap örökké fiatal
Nagy, zengő aranycsillagát!
Kívánva mindenkinek békés, boldog vakációzást, maradok kiváló tisztelettel.
Kelt 2022. június 10-én, a most záruló tanév utolsó napján.
A tömzsi, lustán rezzenő hársak illatokkal kenik fénylő, pőre testük
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
