Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Itt most csend van.
Nagy lelépést fizettem a zajnak.
Az erdő alatt daru csilingel
s néhány betonkeverő dörmög.
Az építőtelep vasárnapi hangversenyén én vagyok csak a közönség.
Mellettem, a virághiányos fűben méhek tanakodnak.
szerelmi híreket közvetítenek a kimúlt s jövendő vadrózsák között.
A társtalan nyárfa saját árnyékára szorult,
kollégáit lepermetezte a gyomirtó halál…
Hogy miért telepedtem éppen e nyárfa
tövébe?
Az erdő alatt épülő számítóközpontban
meghatározzák majd,
s a zajnak fizetett stresszek összegét is,
mikor a műrózsák között mikrohelikopterek helyettesítik a méhrajokat.
Utópisztikus jóslás – mondhatta volna bárki jó néhány évtizeddel ezelőtt, amikor a jeddi útra lejtő erdőrész alatt éppen épülőfélben volt a táj első ...tájsebe, a marosvásárhelyi számtógépalkatrész-gyár, ami eltorlaszolta a Somostető legszebb völgyét, ahol őszi kikericsek festették halványlilára a még zöld füvet. Rég volt. Kicsit arrébb, a jeddi városi köztemető helyén csak egy erdészház árválkodott, körötte a ’60-as évek végén még a ma csak gombászként ismert Málnássy Laci bácsival madarászkodtunk – mi, az akkori bolyais biológia szakköri csapat –, s vittük hetente a téli madáretetőkre az ennivalót.
Ma? A virághiányos fűben méhek tanakodnak. Ez is a címe a zseniális előrelátó, az ember természetrombolását finoman ironizáló Bartis Ferenc-versnek. Ma sajnos mindennapi gyakorlat lett Kínában, hogy a kipusztított méhek helyett mikro- – ma úgy mondják – drónok porozzák be a gyümölcsfákat.
Bár a csillagászati évszakbeosztást három héttel megelőzi a meteorológiai évszakok beköszöntése, miszerint az ősz szeptember első napjaival kezdődik, de lám, még benne téblábolunk ebben a nyárvégben, ahol másodvirágzanak a vadrózsák mellett az akácok is, s nem egy vadgesztenye, de még néhány szilvafa is, becsapottan ugyan, de pártáját bontja. Vajha lenne annyi őszi kikerics is még a Nagyhegyszőlő szomszédságában vagy a Rókadomb alatt, hogy színével elkápráztassa az arrafelé sétálókat.
Az idén a nyár és a hirtelen beköszöntő, változékony, hűvösebb időt felváltó vénasszonyok nyara szinte egybeér. A későn kelő, korán nyugvó nap megrövidíti a nappalok hosszát, s az egyre hosszabb éjszakák után egyre hűvösebbek a hajnalok, de napközben akár 25° C fölé is felkúszik a hőmérő higanyszála. A szép utónyarat csak az északi félgömb 30-60° szélességi körei között élők élvezhetik, Európában az Athén – Moszkva – Edinburgh háromszögben. A Kárpát-medence e háromszög közepén helyezkedik el. Míg a németek, szerbek s a lengyelek is csúfolódó névvel illetik ezt az időszakot (Altweinbersommer, babino ljeto, babie leto), az olaszok és a franciák Szent Márton nyara, az angolok Lukács nyara néven emlegetik. Észak-Amerikában indián nyárként tisztelik.
A kalendáriumi jóslások közül a legnagyobb pályát az időjóslás futotta be. Már a kezdeteknél sem csak az asztronómiára támaszkodott, hanem a több évszázados megfigyelésekre, a felhalmozódott tapasztalatra is. „Időjárás tapasztalás szerint” – írták minden hétre a kalendáriumok a XIX., de még a XX. században is, joggal. Lehetetlenség volt abban az időben olyan kalendáriumot kiadni, amelyben ne lett volna időjóslás. A meteorológiai előrejelzés ugyanakkor már a XIV. században megjelent, nyomban az egészségügyi szabályok megjelente után. Gyakran a hónapok alá nyomtatott naptárversekben, rigmusokban olvashatjuk az elvégzendő gazdasági munkára vonatkozó tanácsokat, néha egészségügyi, táplálkozási szabályokkal együtt. Az ilyen típusú időjárási előrejelzések s összekapcsolódásuk a gazdasági munkával régi római hagyományra, egészen Marcus Porcius Cato Maior De agricultura című munkájára vezethetők vissza. A rigmusok ősforrása pedig a Kr. u. a IV. században élt Furius Dionysius Filocalus – I. Damasus pápa kalligráfusa és kőmetszője – egyik figyelemre méltó műve, a 354-es kronográfia, amit egy gazdag római keresztény, Valentinus számára készített Filocalus, az eredeti kéziratos miniatúrákkal együtt, amelynek az eredetije elveszett. Ez a legrégebbi ismert keresztény naptár, amelyben utalás található a keresztény vallásos ünnepekre, bár római pogány ünnepeket is tartalmaz. A ma megőrzött legteljesebb példány egy XVII. századi kézirat, amelyet a Barberini-gyűjteményben őriznek.
Az olasz főváros központjában levő palotát 1625-ben a VIII. Orbán pápaként ismert Maffeo Barberini építtette. A Barberinik múzeumukról váltak híressé, de Rómában leginkább a „Quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini” mondás terjedt el róluk, vagyis hogy amit a barbárok nem tettek meg, azt megtették a Barberinik. Híres/hírhedt emléküket őrzi a családi címerből ismert méhecske, amelyet a Pantheon egyik ókori oszlopfőjén hagytak mementóként. A templom kupoláját fedő bronzlemezekből öntötte Giovanni Lorenzo Bernini építész, festő és szobrászművész a Szent Péter-bazilika baldachinos főoltárát VIII. Orbán pápa parancsára...
A Filocalus-féle naptármaradvány a Karoling-dinasztia Codex Luxemburgensisének reprodukciója, amely a XVII. században veszett el.
Az 1579-es nagyszombati kalendáriumban szeptemberre ezt a magyaros tizenkettősökbe szedett rigmust olvashatjuk.
Ha szántot földed van, ez Holnapban vesd bé,
a téli gyümölcsöt szedesd le, s hordasd bé.
Ha szárazság nem volt, másodszor kaszálhatsz,
A Tótokkal kölest s pohánkát arathatsz.
Ha az egészség kell most ketske téjjel ély.
Madarászni időt soha jobbat ne vély.
September leginkább déli széllel kedves,
Nem árt hogy-ha ritka esső s hóval nedves.
Szent Mihály nap tájban, ha az mák igen húl
Karácson eleint sok nyúl hóban meg-fúl.
Néha az ilyen tudnivalók külön cím alatt szerepeltek, ez volt a parasztkalendárium. Ennek változatát Apáczai Csere János is közli 1655-ben a Magyar encyclopediában.
A majd kétezer éves tapasztalati tudás tette használhatóvá ezeket a kalendáriumokat, bár voltak olyan periódusok Krisztus születése után, amikor megbomlott az addig hitt évi periodikus rendszeresség.
Ilyen volt a kis jégkorszaknak nevezett, az emberiség történetének legjobban ismert lezárult klímaváltozása. Az évgyűrű- és virágporvizsgálatok, a fauna- és flórarekonstrukció, a jég, a különféle üledék és a furathőmérséklet-vizsgálatok, nemkülönben az ember által készített források (levéltári anyagok, képek) arra engednek következtetni, hogy a XIV.-től a XIX. századig viszonylag hűvös időszak köszöntött Európára. De ez mondható el az 1960–1990 közötti időszakról is, még mielőtt érezhetővé vált volna a jelenkori globális felmelegedés. Ez utóbbinak az oka állítólag, a kutatók nagy többsége szerint, az emberi tevékenység nyomán erősödő üvegházhatás, míg a kis jégkorszak az éghajlat természetes ingadozásának eredménye volt. Az okokat többek között a naptevékenység csökkenésében, illetve a földi vulkáni aktivitás növekedésében keresik a kutatók. Feltételezik, hogy az indonéz Lombok-szigeti Szamalasz tűzhányó 1257-es hatalmas kitörése során tartósan a légkörbe került anyagrészecskék éghajlat-módosító hatása vethetett véget az azt megelőző középkori globális felmelegedésnek, amikor például a vikingek le tudtak telepedni Grönlandon 987-ben. A XV. század végén pedig az ottani településeik pusztulása a kis jégkorszak terhére írandó. Két évszázadon át, 1550 és 1740 között az éghajlat különösen hidegre fordult. A XVI. század második felében a tél jellemzően novembertől márciusig tartott, sok hóval és jéggel. Még a XVII. század első negyede is hideg volt. Erről tanúskodnak az e korban élt festők, Hendrick Avercamp vagy ifj. Pieter Brueghel képei. Az európai gleccserek 1850-ben voltak a legkiterjedtebbek a legutolsó jégkorszak óta.
Ma pedig? A jégárak olvadnak, a sarki jég is. Újabb kis interglaciális maximum várható, azaz globális felmelegedés, amelynek kialakulásához az ember csak hozzájárul, de a fő oka olyan geológiai és csillagászati események sora, amelyeket az ember képtelen megváltoztatni. Csak lassítani tudja ezeket a folyamatokat. Be kell látnunk, hogy, bár elpusztítani képesek lennénk az élet bölcsőjét, a Földet, annak változásait megmásítani, ellenkező irányba terelni sohasem fogja tudni az emberiség.
A Föld evolúciós és ciklikus – napszakos, évi, naptevékenységi – változásai pedig, részünkről megakadályozhatatlanul, végbemennek ezután is.
Kedves Olvasóm, ma Hegedűs Géza Őszi rondójával búcsúzom:
Az ősz a múlás mélasága
s az újrakezdés jóreménye…
A vadgesztenye lombja sárga,
a szürke szél zizegve járja,
emlék az égbolt nyári fénye.
Az ősz a múlás mélasága,
aludni kell, csöndben kivárni,
hogy jön a tél, de tél utánra
minden kezdődik újra végre,
ki vesztett nem remélt hiába:
gazdagabb lesz a reménye…
Az ősz a múlás mélasága
s az újrakezdés jóreménye.
Ebben reménykedve, maradok kiváló tisztelettel
Kelt 2022-ben, 470 évvel Eger ostromának kezdete után.