A Thököly-vár

Épített örökségünk

Romok, amelyek történelmet őriznek

Szilágycseh a Szilágy patak völgyében fekszik, harminc kilométerre Zilahtól, Tövishát központja. A megye északkeleti részének legjelentősebb helysége. A település története szorosan összefonódott a város fölötti magaslaton épült Cseh várával, melyet 1319-ben említettek először az oklevelek. A város neve két részből tevődik össze: a cseh utónév az itt megtelepedett cseh vagy morva telepesekre utal, a Szilágy előtag a Szilágy-patak mellékét jelöli, amely a település nyugati szélén folyik. Szilágycseh főbb birtokos családjai a 15. század folyamán a kusalyi Jakcsok és a bélteki Drágffyak voltak, mely utóbbiaknak később sikerült megszerezniük a teljes uradalmat. A város műemléktemploma 1519-ben épült mint kápolna. Építtetői a Drágffyak és a Jakcsok voltak, címereik megtalálhatók a templomban: a Drágffy családé hold és nyíl, a két oldalán egy-egy hatágú csillaggal, a Jakcsoké pedig egy koronából kinövő mancspár. A templom nyugati homlokzatán az 1614-ben épített torony emelkedik, melynek barokkos bádogsisakja 1869-ből való, addig fiatornyos sisak fedte. Szilágycseh római katolikus temploma 1865-ben épült. A város román lakosságát a 13. század első felében említették először. Napjainkban is látható templomuk 1935–1940 között épült a főtér nyugati oldalán. Az épületet 1948-tól, a görög katolikus vallás betiltása óta, az ortodox felekezet használja. A második világháborúig a településen jelentős zsidó közösség is élt, akik díszes templomot építettek maguknak, melyet az 1960-as évek elején lebontottak. A településen már  22. kiadásánál tart a Zsibai tábor elnevezésű rendezvénysorozat, ahol többek között szilágysági és kalotaszegi néptáncokat tanulhatnak az érdeklődő fiatalok. Szilágycseh északi részén épült várának maradványai ma is jól láthatók, és a helybeliek Thököly-várnak nevezik.

A király jutalma, avagy a vár birtokosai

A város első ízben 1405‐ben tűnik fel Chehy alakban. A várat 1319‐ben említik Castrum Chehy, illetve Cheewar néven, amikor Elefánti Dezső volt a birtokosa.

Az oklevél szerint a király azért jutalmazta meg Elefánti Dezső sebesvári várnagyot különböző birtokokkal, mert:

„… midőn ezen Dezső a király megbízása következtében Csehvár királyi várát őrizné, István, a Loránd vajda fia és Bekcs a Kopasz ismert lázadók fia által a vár megtámadtatván és felgyújtatott, ezen Dezső a várból kitőrve velük szemben szállott s dicsősségesen megharcolt...”.

1351‐ben a romos vár aranyosmedgyesi Pok Simon birtokaként szerepelt. Ezután a kusalyi Jakcs János bélteki Drágffy Miklósnak zálogosította el, aki további összeg lefizetése után 1464‐ben végleg megszerezte a birtokot.

A végrendelet nem említi a nyomtalanul megsemmisült régi várat

Bélteki Drágffy János a régi vár helyén vagy annak közelében egy várkastélyt építtetett, melyről 1526‐ban „...Mohács mezején, Szent János nyaka vágása napjának előtte való hétfőn…”, II. Lajos király táborában Perényi Ferenc váradi püspök és mások előtt mint „… Közép‐Szolnok vármegyének és Krasznának eörökre való ispánja…” tett újabb végrendeletében írja:

„… a mely kastélyt most csináltattam, melynek neve Cseh: hagyom minden tartományostól Ferencz fiamnak, a kit kivettem én a fattyúságból és igaz fiammá tettem, mint akármelyik fiamat...” .

A végrendelet nem említi a korábban már nyomtalanul megsemmisült régi várat, így ekkor tehát egy teljesen új, a mohácsi csata előtt néhány évvel épült, megerősített várkastély hagyományozásáról van szó.

A vár újabb birtokosai

Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében ír arról, hogy Bélteki Drágffy György halála után Izabella királyné Cseh várát és uradalmát Báthori Györgynek, Szatmár, Szabolcs, Közép‐Szolnok és Kraszna vármegyék főispánjának adományozta, ami ellen 1557‐ben eredménytelenül tiltakoztak Kusalyi Jakcs Mihály fiai.

1569‐ben a hűtlen Báthori Györgytől elvett birtokot János Zsigmond fejedelem rátóti Gyulaffy Lászlónak adományozta a várkastéllyal együtt. Gyulaffy halála után, 1606‐ban özvegyét, Széchy Katát iktatták be e birtokba.

Szilágycseh a Prépostvári család kezében marad

Bethlen Gábor 1616‐ban:

„... Csehit megszállja – írja Sepsi Laczkó Máté – ágyúval lőteti, megveszi, Prépostvári Zsigmondot benne megfogák...”, kinek csak Széchy György közbenjárására – 40 ezer forintért – kegyelmezett meg.

Prépostvári ugyanis a fejedelem ellen fellázadva nem engedte át Cseh várát a császáriaknak.

Úgy látszik azonban, hogy Szilágycseh továbbra is a Prépostvári család kezében maradt, mert 1616. december 27-én Bethlen Gábor Nagyváradról írt levelet Prépostvári Zsigmondnénak, Széchy Katának, aki a várban hagyott katonaság ellen panaszkodott.

„...Afféle dolognak – írja Bethlen Gábor – békét hagyjanak és vagy kend akar az urához jönni, vagy az ura oda bemenni, szabados kijövetel, bemenetel és ott való mulatás engedtessék tőlük...”.

A veszély közeledtekor a lakosság elhagyja a várost

Szintén Kiss Gábor közléséből tudjuk meg, hogy 1667‐ben,  Várad elfoglalása és a török terjeszkedése miatt sokat szenvedett vidék védelmének érdekében a rendek elhatározták, hogy – bár a csehi vár magánbirtok – őrségét országos adóból fizessék.

Lakossága a veszély közeledtekor elhagyta a várost, majd amikor visszatérhettek, levélben fordultak segítségért az ország rendjeihez:

„...mivel a nem régen elmúlt siralmas esztendőben a hatalmas török nemzetnek rajtunk eltöltött rettenetes és elviselhetetlen sarczoltatását semmiképpen el nem szenvedhetvén, kényszeríttettünk volt lakóhelyünket pusztán hagyni és ide s tova szélylyel elbujdosni; már azon naponként innét amonnét elő bolyongván, feleskén visszatelepedünk ... Ngtoknak és Kgyteknek könyörgünk alázatosan, tekintsen reánk kegyelmesen s vegye méltó tekintetbe kérésünket ... néha dicséretes fejedelmektől ... adatott privilégiumunkban megtartani és kegyelmes protekciója alá venni méltóztassék. Mely Ngtok és Kgytek velünk ügye‐fogyotokkal cselekedendő kegyelmességéért ... hogy Isten kegyelmeteket hosszú élettel megáldja....”.

A visszatelepülők három esztendei adó elengedéséért könyörögtek, hogy elpusztult városukat, lakóházaikat felépíthessék.

A fejedelem a kérést teljesítette.

A várkastély elrendezéséről kevés adat van

Szilágycseh 1671‐ben házasság révén Thököly Imre birtoka lett.

A Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnök által  rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból tudjuk meg, hogy Thököly Imre harcai után, 1685‐ben II. Apafi Mihály birtoka lett, majd öröklési joggal Kászoni Jánosnak adták el az uradalmat.

Később a Wesselényi családnak és számos kisnemesnek is voltak itt részbirtokai.

A várkastély elrendezéséről kevés adat van. I. Rákóczi György fejedelem egy 1638‐ban kelt levelében Barcsai Zsigmondné Gyulaffy Borbála védelmére utasította a vármegyét, mert Barcsainé azt panaszolta, hogy:

„... Thökölyi prefectusa, udvarbírája s egyéb alattok való tisztek miatt nem kicsin injuriája és háborgatása volna Cseh várbeli Felső‐Hosszúház és az alatt való két házainak bírásától tilalmazva…”, amelyeket a birtokosztáskor neki adtak.

Egy 17. század végéről származó keltezés nélküli irat szerint a kastélynak a kapu mellett való oldala „...ki akar dőlni egész a bástyáig...”.

A lakosság széthordja a lakóház köveit

A várkastély falait az elmúlt század ötvenes éveiben rombolták le.

1887‐ben Bunyitay egyszerű, földszintes lakóházat látott a várkastély helyén, melynek köveit a lakosság építkezéseihez hordta szét:

„...de kútja még a régi, – írja Bunyitay – kámvája faragott és szép, renaissance ízlésű díszítése van rajta. Hihetőleg maga a vár is több ilyen csínos és ízléses rész‐ lettel bírt...”. 

Demján László műemlékvédő építész kiegészítése

Milyen érdekes, Erdély vitathatatlanul sokszínű történelme napjainkig is visszaköszön.  Mátyás királyunk fekete seregének megsegítésére bevonult cseh-morva középkori zsoldosok a harci rendet és a huszita fegyelmezettséget jelentették. Itt is tartották őket, sőt a felügyeletükre bízták még Szilágyság legjelentősebb, előbb föld- majd kővárát is, amely Nagyvárad eleste után végvárrá fejlődött. 

Hajdani sűrű erdővel körülvett szirtre épített, a Szilágy-patak völgyéből kiemelkedő későbbi Thököly-vár jelentette Szilágycseh jövőjét. Ugyan keveset tudunk a hadi vár felépítéséről, szerkezetéről és erősségeiről, emléke mint királyi vár, majd helyi nemesi családok váltakozó tulajdonában szereplő erősség fennmaradt a mellé, esetleg helyére épített várkastély pompájának szárnyalásáig, majd újkori pusztulásáig. 

Korabeli feljegyzések és levelezések tanúsága

A családok közötti váltakozó tulajdonviták, az állandó külső török-tatár, fejedelmi seregek, majd helyi fosztogatók sorozatos portyái ellehetetlenítették a hajdani csodaszép vadaskert, halastó, pusztamalom, a vízhordóknak kialakított alsókút megmaradását. Korabeli feljegyzések, levelezések mégis adnak némi támpontot a mohácsi csatavesztés előtti, Drágffy János várhegyre épített kastélya létezéséről és az ezután bő húsz évvel Homonnai Drugeth Antal és várbeli tisztjei által, többször bepanaszolt túlkapásaival szerzett villa építéséről, talán korábbi bővítéséről, az erdők bejelentés nélküli kivágásáról és a szomszédos földek átcsatolásáról birtoknövelés címen. 

A szépen hangzó helyi legenda

A szilágycsehi kastélyvár találgatásából nem hagyható ki még a romos Bornemissza báró hegyre épített kúriája. Kis terület nagy talányokkal, vajon melyikük létezett korábban vagy élte túl a másikat? 

Kihagyhatatlan adalék a díszes és faragott reneszánsz várkúthoz, hogy a mélye talán menekülés céljából össze lehet kötve egy másik kúttal, a Zilah felé vezető út melletti Kincses-kúttal. Ezt erősítgetik a helyiek, hiszen a szóbeszéd szerint valóban, egy a kútba leeresztett liba is ott bukkant fel újra. Ezt a szépen hangzó helyi legendát mosolyogva el is fogadnánk, viszont a mostani uras helytartók viselkedése mellett szó nélkül nem mehetünk el, hiszen nem hagyható büntetlenül az, hogy néhány éve egy helyszínen zsonglőrködő, értékvédő traktoros darabjaira törte Thököly eme híres kútját.

Szilágyság reménykedik a jótevő magyar angyal visszajöttében

Hasonló pusztulás után mintha szégyenükben vagy talán Felvidék leghíresebb fejedelmi hadvezérének tiszteletére, a helyiek által is csak „dzsungel kastély” néven elhíresült Csehvárat vagy Bornemissza-kastélytorzót már nem bontják. Mára abbahagyták a várkastély köveinek, tégláinak széthordását, még megmaradt belső díszei, öblös boltozatú borospincéje és külső ágaskodó falai jelzik a pusztulást. A nagyterem ellopott, angyaldíszes kandallója talán egy spirituális jelzés, hogy még létezik a hely szellemét értő, érző mai utód, aki védőangyalként óvó szárnyai alá borítja ezt a megérdemelten megharcolt magyar várat, történelmi emlékünket. Valahol még az árva kandalló, de talán egész Szilágyság is reménykedik a jótevő magyar angyal visszajöttében.

*A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítész, műemlékvédő szakmérnöknek; a segítségért dr. Kálmán Attila történésznek. A mai képeket és illusztrációkat Mayer Jácint műemlék-fotográfus és Demján László műemlékvédő-építész a saját munkájukból és  gyűjteményükből küldték el a szerzőnek.