Múlt vasárnap a falu és a Tholdalagi grófi család 400 éves kapcsolatát ünnepelték Nyárádszentbenedeken. A faluközösség kitett magáért, az egyori grófokhoz méltó ünnepséget szervezett.
Az ünnepség és évforduló történelmi háttere, hogy 1623. január 10-én Bethlen Gábor, Erdély fejedelme I. Tholdalagi Mihálynak ajándékozta a nyárádszentbenedeki földbirtokokat és udvarházat katonai és a török Portánál tett követi szolgálataiért. Több mint 350 éven át meghatározó volt a Tholdalagi grófok jelenléte nemcsak a falu, de egész Marosszék és a Székelyföld gazdasági, kulturális és szellemi fejlődésére nézve.
Egész napos ünnepség
Az évfordulós ünnepség az új református templomban kezdődött, igét hirdetett Szabó Gergely Levente református lelkipásztor; az elhivatottságot, a közösségért való munkát, ugyanakkor egy közösség múltjának tiszteletét, jelenének, jövőjének közös építését hangsúlyozta. Innen a mintegy száz résztvevő átvonult a régi templom melletti cinterembe, ahol megkoszorúzták az utolsó gróf, VII. Tholdalagi Mihály, Maros-Torda vármegye egykori főispánja, országgyűlési képviselő (1889–1941) újonnan készített márványsírját és a Pályi Béla volt lelkész által készített, most felújított kopjafát. Itt Nám Móréh Emese Mária, a szervező Együtt Nyárádszentbenedekért Egyesület elnöke emlékezett a Tholdalagiak szentbenedeki ágának utolsó grófjára, „a meg nem alkuvó, ferdülésekre képtelen, szabad és tiszta erdélyi szellem egyik képviselőjére”, aki szolgálati útja során Budapesten hunyt el, de Szentbenedeken helyezték örök nyugalomra.
Ezt követően a szemközti Tholdalagi-kastély udvarán folytatódott az ünnepség, ahol Burján Tibor, az épület felvigyázója szaxofonjátéka és az elnöknő köszöntőbeszéde után leleplezték a bejáratnál elhelyezett Tholdalagi-címert és emléktáblát. Ismertető hangzott el a családról, majd gróf Tholdalagi Rózsa, a kastélyépítő Tholdalagi Zsigmond unokája, a koronkai ág leszármazottja visszaemlékezéseivel idézték fel az egykori grófi családot, életmódját, majd kulturális műsor következett: a helyi gyerekek és ifjak szavaltak és daloltak a szülőföldről, az összetartozásról, a megmaradásról. Az ünnepi pillanatokra Kilyén Katalin alelnök elkészítette a „falu óriástortáját”, amelyből mindenkinek jutott egy szelet. A résztvevők emléklapot is kaptak, a meghívott vendégek pedig emléktárgyat is.
A nap további részében a kastély felújítás alatt álló egykori ebédlőtermében dr. Székely Sándor, a marosvásárhelyi Sapientia EMTE tanára tartott részletes történelmi előadást a grófi családról, jelenléte történelmi, gazdasági és kulturális jelentőségéről, és közben bemutatta azokat a reprodukciókat, amelyeket egy magyarországi festővel készíttetett el saját költségén, a levéltárakban, múzeumokban fellelt képek és festmények alapján a főúri család tagjairól. A magyarországi és németországi egyetemeken is előadó tanár élete első éveit a szentbenedeki kastélyban töltötte, amikor a helyi mezőgazdasági farmon dolgozó szülei itt laktak. Az előadáson jelen volt Haller Béla tanár, a Castellum Alapítvány elnöke, dr. Berekméri Árpád Róbert történész, levéltáros, a Sapientia EMTE néhány tanára és Antal András nyugalmazott történelemtanár, volt ákosfalvi iskolaigazgató is.
A rendezvény támogatói voltak a Communitas Alapítvány, Nyárádszentbenedek lakói és elszármazottak, a magyarországi Edve testvértelepülés, az Ákosfalvi Polgármesteri Hivatal (a kastély bejáratánál állított emléktáblák költségét fedezte), az Együtt Nyárádszentbenedekért Egyesület tagjai, dr. Székely Sándor, a nyárádgálfalvi Tóth Pékség és az ákosfalvi Farel cég.
Továbbadni az örökséget
Az egyesület elnökét arról kérdeztük: miért tartották fontosnak megszervezni ezt a megemlékező ünnepséget? Nám Móréh Emese Mária elmondta: amikor 2008-ban a faluról írt kötetéhez gyűjtötte az adatokat, felfigyelt arra, hogy kerek évforduló közeleg. Kötelességének érezte a faluval és a grófi családdal szemben egy ilyen emlékezés megszervezését, hogy a mai és következő nemzedék is megismerje, milyen történelmi örökséget őriz a helyi kastály. Az ötletét pedig az egyesület tagjai is felkarolták. A megemlékezés fontosságát abban látja, hogy mielőtt gyermekeinket „elindítjuk az élet útján, a batyujukba a hamuban sült pogácsa mellé csomagoljuk oda a szülőföld szeretetét, a ragaszkodást, ami csak úgy lesz teljes, ha annak múltját, történelmét ismerik, értékeit tisztelik, jövőjét szívükön viselik, hogy majd ők is továbbadhassák a lángot gyermekeiknek”.
Óriási tortát is készítettek, minden jelenlévőnek jutott belőle
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató