Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Lépten-nyomon találkozunk olyan emberekkel, akik évszázadokat meghatározó terveket váltottak valóra, és mindezek mellett képzett, jó zenészek voltak. Ezek a zenélni tudó emberek mind arról mutatnak példát, hogy zenével, zenéléssel szebb az élet, a zene nem gátló tényező, hanem inkább elősegíti a találékonyságot.
A tihanyi apátság története közel ezer esztendőre nyúlik vissza. Ez az intézmény egy kulturális, vallási és nemzeti központunk is. Mindannyian tanultuk, hogy ennek az egyházi központnak az alapító levele a legelső olyan nyelvemlék, amely magyar szavakat is tartalmaz. A teljes egészében fennmaradt okirat 1055-ben íródott, I. András király idején.
Az apátság története hullámvölgyeken és hullámcsúcsokon át folytatódott. A mohácsi csatát követően az apátság megszűnt egyházi intézményként létezni. A szerzetesek helyére katonák költöztek, és végvári erőddé alakították a középkori épületegyüttest. A százötven éves török időszakot követően meglepő fordulat következett az apátság krónikájában. A Magyarország felszabadításában közreműködő osztrák hatalom a visszahódított területeken lévő javakat csak úgynevezett fegyverváltság kifizetése után szolgáltatta vissza egykori tulajdonosainak. Mivel a magyarországi bencés rend nem tudott fizetni, a birtok az ausztriai altenburgi bencés apátság tulajdonába került, és csak 1716-ban sikerült visszavásárolni.
Elképzelhetjük, hogy a történelem viharaiban megtépázott egykori templom és kolostor pusztulásnak indult. A váltságdíj kifizetése után az újra életre kelő intézmény vezetői előtt hatalmas feladat állt: újjá kellett építeni az apátságot.
Az apátság teljes felújítása több mint fél évszázadig tartott, ezalatt három neves apátja volt a kolostornak, akik a munkálatokat is vezették: az első Grassó Villebald (1716–1740), utána következett Lécs Ágoston (1740–1760), végül Vajda Sámuel (1760–1786) érte meg a végső felszentelést.
A három apát közül Lécs Ágoston volt az, aki az épületegyüttes felépítését intézhette. Szerzetesi alázatosságból vagy egyéb okokból keveset tudunk az életrajzáról. 1698-ban született, Pannonhalmán és Nagyszombaton tanult, 1724-ben szentelték pappá, 1733-tól pedig már teológiai tanárként tevékenykedett Győrben. 1740-ben Tihanyba nevezték ki, mert rátermettségével ő számított a legalkalmasabbnak, hogy az apátság már elkezdett megújítását folytassa.
Lécs Ágostonról azt írják, hogy rendkívül nagy hatású prédikátor és ügyintéző volt. Az ő idején zárultak le az apátság birtokperei, és nem csak az építkezést felügyelte, hanem tovább gyarapította az apátság vagyonát. Előrelátó ügyintéző volt, mert az építkezés mellett célul tűzte ki a protestánsok visszatérítését a katolikus egyházba. Egyértelmű, hogy ezt csak kiváló prédikátorként tehette meg, és még fel kellett mutatnia egy olyan jövőképet, ami meggyőzte a protestáns embereket arról, hogy érdemes visszatérni a katolikus egyházba.
Lécs Ágostonról feljegyezték, hogy 1742 telén beszakadt alatta a Balaton jege. Akkor még 44 éves volt a vasakaratú, számtalan tervet szövögető apát. Úgy látszik, Istennek tetsző munkát végzett, mert túlélte a veszélyes kalandot.
1754-ben befejeződtek az építkezések, de a templombelső munkálatai még több évtizedig tartottak. Az apát nemcsak jó ügyintéző és prédikátor volt, hanem zenész is. Annyit tudunk róla, hogy a hegedű mesterien szólt a kezében, de az orgona is ugyanolyan engedelmes hangszerré változott, ha Ágoston apát kezdett el játszani rajta.
Bár két hangszer mestere volt, kevés lehetősége adódott közkinccsé tenni zenei tudását. Ennek az volt az egyszerű oka, hogy az épülő templomban még nem volt orgona.
Az apátság felépítése mellett az egyházi birtokon lévő vízforrásokat is megtisztíttatta, mert tudta, hogy a tiszta (élő) víz az élet egyik feltétele. Kitűnő pedagógusként belátta, hogy csak úgy lehet megalapozni az apátság jövőjét, ha szakembereket képeznek. Ágoston maga vállalta a bencés növendékek tanítását is, így a kolostor létszáma az ő idejében elérte a tíz főt. Mai szemmel nézve nem nagy szám ez a tíz fő, de ha a korszakra gondolunk, és arra, hogy egy frissen épülő apátság ügye mennyi odafigyelést és cselekvést igényel, akkor mély elismeréssel adózhatunk Lécs Ágostonnak.
Az építkezések befejeztével elkezdődtek a templombelső díszítőmunkálatai. Lécs egy bizonyos Stuhlhoff Sebestyén nevű faragómestert hívott erre a feladatra. A faragász amolyan szerzetesi életet élt, de sose lépett be a rendbe. Olyasmit is mondtak róla, hogy az általa faragott oltárkép jobb oldali térdeplő angyala elhunyt szerelmét ábrázolja.
Lécs Ágoston hegedűs, orgonista és templomépítő apát emlékét mai napig őrzi a címer, amelyet több helyen is kőbe faragtak. A főkapu fölött lévő szemöldökkő ma is őrzi Lécs emlékét: az ALAT betűk azt jelentik, hogy Augustinus Lécs Abbas Tihaniensis. A nagy hatású apát haláláig, 1760. január 21-ig gyakorolta hivatását, végezte a reá bízott feladatokat.