November utolsó hetében három napon át dr. Péterfi Zoltán, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kara Infektológiai Tanszékének egyetemi docense tartott online előadás-sorozatot marosvásárhelyi szakorvosoknak, rezidenseknek, egyetemi hallgatóknak a mikrobiomról, a fertőző betegségekről, azok okáról, gyógyításuk hagyományos és legkorszerűbb lehetőségeiről. A számítógép képernyőjén követett előadót arra kértük, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre.
– Kérem, bevezetésképpen beszéljen a munkahelyéről.
– A Pécsi Tudományegyetem I. Számú Belgyógyászati Klinikáján számos belgyógyászati alspecializáció működik, ezek egyikén a fertőző betegeket látjuk el. Az Infektológiai Tanszék oktatással, betegellátással és tudományos munkával is foglalkozik. A harmincágyas, fertőző betegeket ellátó osztály ugyanazon a telephelyen van a tüdőgyógyászattal, a geriátriával és a kardiológiai rehabilitációs osztállyal. A belgyógyászat többi diszciplínája, a kardiológia, gasztroenterológia, endokrinológia, hematológia, koronária és vérző-őrző, valamint az intenzív osztály egy másik telephelyen működik – számol be dr. Péterfi Zoltán egyetemi docens, az Infektológiai Tanszék vezetője.
Mivel bemutatkozáskor elmondta, hogy Erdélyből, Erdővidékről származik, a Pécsi Egyetemre vezető útjáról kérdezem.
– Nagyajtán születtem, ott jártam általános iskolába. A középiskolát a Kézdivásárhelyi Mezőgazdasági Líceum állategészségügyi technikusi szakán végeztem, és ott is érettségiztem. Az állatorvosi egyetemre való sikertelen felvételi, majd az azt követő kötelező katonai szolgálat letöltése után a rendszerváltás segített abban, hogy Magyarországra jöhessek tanulni. Orvosi tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán végeztem, azt követően infektológiából, később belgyógyászatból szakvizsgáztam, időközben mikrobiológiából megvédtem a PhD doktori dolgozatom, és később habilitáltam. 2012 óta egyetemi docensként vezetem az Infektológiai Tanszéket.
– Miért választotta a fertőző betegségek gyógyítását, ezt a talán kevésbé népszerű szakágat?
– Olyan szak vonzott, ami a belgyógyászathoz és a mikrobiológiához is közel áll, így esett a választásom az infektológiára, amiben állategészségügyi ismereteim, az állatokról az emberre terjedő betegségek ismerete is segítettek.
– Divatos mostanában a mikrobiomról beszélni. Megkérem, mondja el, hogy mit jelent.
– Szervezetünknek a külvilággal való kapcsolata egy védő mechanizmuson keresztül történik. A bőr, a nyálkahártyák felszínén ahhoz, hogy a különböző fertőzések minél kisebb arányban forduljanak elő, mikrobák élnek velünk együtt. Ezek nemcsak védenek a külső behatásoktól, időnként segítik immunrendszerünknek a fejlődését és azt, hogy egészségesek maradjunk. Vitaminokat termelnek, vagy olyan anyagokat, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet számára. Néha azonban káros hatásukat is érzékelhetjük, mint például daganatok kialakulását, autoimmun betegségek, anyagcsere-betegségek, idegrendszeri vagy pszichiátriai betegségek kialakulását.
– Számokkal ki lehet-e fejezni, hogy mekkora tömeget jelentenek?
– A mikrobák száma meghaladja az emberi testet felépítő sejtek számát. Akár úgy is tekinthetjük, hogy „az ember van a mikrobákért”, mert többségben vannak, de egy-egy fajból viszonylag kevés fordul elő. Például a beleinkben 36.000 species faj lehetséges, beleértve a baktériumokat, vírusokat, gombákat és az úgynevezett archaeákat vagy „ősbaktériumokat” is.
– Hogyan lehet kimutatni a bélflóra összetevőit?
– Vannak tenyészthető mikrobák, ezek baktériumok vagy gombák, másokat mikroszkóppal lehet azonosítani, például a parazitákat, de nagy részüket nem tudjuk tenyészteni vagy mikroszkóppal kimutatni, mert ahhoz molekuláris genetikai vizsgálat, az úgynevezett PCR-vizsgálat szükséges.
A mikrobiom jobb megismerését az tette lehetővé, hogy viszonylag olcsóvá váltak nagy tömegű párhuzamos PCR-vizsgálatok, amelyekkel egyszerre, egy időben nagyon sok fajt lehet azonosítani. A metagenomikai vizsgálatnak két formája van, a 16S rRNS-vizsgálaton alapuló régebbi módszer, ami a mikrobáknak egy kevéssé változó szakasza alapján erősíti fel a médiumban jelen lévő mikrobiális DNS-eket (örökítő anyag) vagy RNS-eket. Szekvenálásnak hívjuk, amikor az RNS-, DNS-fragmentumok bázissorrendjét meghatározzuk, és annak alapján a különböző adatbázisokkal való összehasonlítás során, ami egy szuperszámítógéppel végezhető, gyakorlatilag azonosítani lehet a kórokozókat vagy a mikrobákat.
A bélben lévő mikrobáknak közel a fele nem tenyészthető, egyrészt, mert speciális körülményeket, táptalajt igényelnek, ezeket metogenomikai vizsgálatokkal lehet azonosítani, számuk 10.000 fölött is van. Egy 16S RNS-es metagenomikai vizsgálattal pár száz mikrobát azonosítanak, a nagyon alacsony mennyiségben előforduló mikrobák azonosítása azonban nem történik meg. Az új generációs genomszekvenálással (NGS), ami sokkal alaposabb genomvizsgálatot tesz lehetővé – igaz, drágább is –, a mikrobáknak majdnem a tízszeresét tudjuk azonosítani a 16S RNS metagenomikai vizsgálathoz képest.
– Olvastam, hogy a mikrobiom összetételének egy bizonyos százaléka egy adott fajra jellemző, például minden emberre, a többi százalék egyedi összetevő.
– Gyakorlatilag vannak olyan baktériumok vagy mikrobák, amelyek minden emberben előfordulnak, az viszont egyedi, hogy milyen fajok milyen arányban fordulnak elő. Van, akiből hiányzik egy-két gyakori baktérium, ami másokban nagyobb arányban van jelen. Ilyen alapon is lehet betegségeket diagnosztizálni. Például a Fecalibacterium prausnitzii gyulladásos bélbetegségekben nagyon alacsony, psoriasisban pedig nagyon magas arányban fordul elő.
A mikrobiom alapvetően az emberrel szimbiózisban élő mikrobapopuláció. Szerepük az, hogy segítik egymást. Az ember helyet meg táplálékot ad a baktériumoknak, a baktériumok pedig védik az embert, olyan anyagokat is termelve, amelyek az ember számára fontosak. Gyakorlatilag úgy lehet meghatározni, hogy nagyon sok funkciója van, egyrészt a kórokozó behatolását, tartós megtelepedését gátolja. Akár mechanikusan, hogy nem enged felületet, ahova meg tudjon tapadni, akár úgy, hogy olyan anyagokat, úgynevezett bakteriocineket (baktériumellenes antibiotikumszerű anyagokat) termel, amikkel elpusztítja a kórokozót. Ezenkívül a bakteriális DNS-darabok az immunrendszer érésében játszanak szerepet. Ahhoz, hogy jól működő immunrendszerünk alakuljon ki, ami megfelelően tudja kezelni a kórokozót és a nem kórokozót. szükségünk van egy ilyen érésre. Mondani szokták, hogy csecsemőkorban meg kell enni egy kiló koszt, ami jogos, mert ezt a célt szolgálja. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az immunrendszer érése során megfelelő módon tudja kezelni a kóros vagy nem kóros idegen anyagokat, ha megfelelő kontaktus alakul ki ilyen bakteriális nukleinsavdarabokkal vagy mikrobákkal.
A rossz immunrendszeri működés következményeként alakulhatnak ki a különböző allergiás tünetek vagy pedig a bőrgyógyászatban nagyon jól ismert atópiás dermatitiszek (veleszületett hajlam alapján kialakuló krónikus bőrgyulladás) és az asztma.
A baktériumok szerepe a védelemben nem merül ki ennyiben, mert a rövid szénláncú zsírsavak termelésével egyrészt a nyálkahártya sejtjeinek az energiát tudják biztosítani, a gyulladást csökkenteni, illetve befolyásolni azt a miliőt, ahol élnek, és ezáltal a kórokozók szaporodásának nem megfelelő környezetet teremteni.
Nem beszéltünk még arról, hogy a rostok további bontásával vagy a zsír-, cukorfelszívódás segítésével a szervezetet energiához juttatják, vitaminokat termelnek (K-vitamint például).
– Melyek a rossz hatások?
– Például hiányállapotok alakulhatnak ki, a nélkülözhetetlen (esszenciális) aminosavat (triptofán) felhasználják a metabolizmusuk során, és emiatt a szervezetben nem tud ebből szerotonin kialakulni, ez depresszióhoz vezethet. Másrészt a nyálkahártyasejtek korlátlan szaporodását indíthatják el, és ebből lesznek a daganatok. A különböző receptorokhoz való kötődésük során autoimmun betegséget indíthatnak el, amelyben a szervezet önmaga ellen fordul. A nem megfelelő bakteriális egyensúly, a sokszínűség (diverzitás) kialakulása, amit diszbiózisnak hívunk, elhúzódó hasmenéshez, felszívódási zavarokhoz, anyagcsere-betegségekhez, kardiovaszkuláris bántalmakhoz, akár neurológiai kórképek kialakulásához vagy pedig veseelégtelenséghez vezethet.
A mikrobiom viszonylag érzékeny a környezeti hatásokra, például a stressz, hibás diéta, különböző gyógyszerek befolyásolhatják az összetételét. Ha egy drasztikus behatás után az egyensúly felborul, annak visszaállása számos tényező függvénye. Egyrészt attól függ, hogy az adott személy eredeti mikrobiomja mennyire volt életképes, másrészt attól, hogy milyenek ezek a külső hatások. Előfordul, hogy a mikrobiom nagyon későre tud visszaalakulni, normalizálódni, ami krónikus betegség kialakulásához vezet. Azt még nem tudjuk biztosan, hogy egy ilyen betegség önfenntartóvá teszi-e ezeket a mikrobiális kisiklásokat.
– A mikrobiom-egyensúly felbomlása milyen hatással lehet a vér-agy gát sejtjeire?
– A vér-agy gát megakadályozza, hogy a központi idegrendszerbe kerüljenek olyan anyagok, amelyek idegrendszeri károsító hatással is rendelkezhetnek. Gyakorlatilag ez egy védőmechanizmus, amelynek lazulása vagy felborulása, például agyhártyagyulladás esetében lehetővé teszi, hogy a károsító anyagok a központi idegrendszerbe jussanak és azt károsítsák.
Bél-agy tengely is van, ami gyakorlatilag a bél és az agy közötti oda-vissza kommunikációt eredményezi. Tehát a bélben lévő mikrobák befolyásolják a gondolkodásunkat bizonyos dolgokról. Például befolyásolhatják azt, hogy csokiéhségünk lesz, és ilyen vagy olyan táplálékot kívánunk vagy nem kívánunk. A központi idegrendszer is befolyásolhatja a mikrobiomot, például a stressz egy ilyen faktor, de a gondolkodásunkkal is valamilyen szinten a X. agyi bolygóidegen keresztül információk jutnak a mikrobákhoz, és azoknak a szaporodása is ily módon befolyásolható. Érdekes megfigyelés, hogy negatív gondolkodás mellett a mikrobiális megváltozás, az úgynevezett diszbiózis milyen könnyen ki tud alakulni.
– Mivel, hogyan lehet helyreállítani a mikrobiális egyensúlyt a belekben például?
– Erre több próbálkozás is van, az egyik a diéta, a másik a probiotikumok szedése legalább három hónapon át. Ahhoz, hogy hatásuk legyen a mikrobiomra, tartós diéta vagy probiotikum-szedés szükséges. A probiotikumok csak addig maradnak a belünkben, ameddig szedjük őket, mivel nem tudnak kolonizálódni. A széklet-transzplantáció ehhez képest egy mondhatni drasztikus, de gyors mikrobiom-változást fog eredményezni. A két-hároméves korra kialakult mikrobiomunk, ami egy tartós, mondhatni a halálig elkísérő, velünk élő összetételű flóra, vissza fog állni a széklet-transzplantáció után is. A széklet-transzplantáció tartóssága körülbelül két év, de megfelelő diétával és életmóddal tovább is fenntartható lehet.
– Hol, hogyan és milyen módszerrel történhet a donor kiválasztása széklet-transzplantációhoz?
– A donort le kell szűrni átvihető fertőző betegségekre, ami széklet-mikrobiológiai vizsgálattal történik, szerológiai vizsgálattal szűrjük az A, B, C, E típusú hepatitiszekre és az Epstein-Barr cytomegalo vírusra. Ezenkívül a beteg belgyógyászati és onkológiai jellegű vizsgálatát is el kell végezni. Tájékozódni kell, hogy járt-e olyan helyen (például trópusi országokban), ahol lappangva is valamilyen kórokozóval megfertőződhetett. Gyakorlatilag egy alapos vizsgálat szükséges, ami kizárja, hogy olyan kórokozót vigyünk át, amit jelenleg ismerünk. Természetesen azokat a kórokozókat, amelyekről még nem tudunk, és esetlegesen krónikus betegséget, fertőzést okozhatnak, nem tudjuk vizsgálni, ami egyik kockázata a széklet-transzplantációnak. Átvihetünk például olyan kórokozókat, amelyekből később daganatos betegség vagy egy számunkra ismeretlen krónikus fertőzés alakul ki.
– Milyen betegségekben végeznek székletátültetést?
– Elfogadott indikáció a visszatérő Clostridioides difficile-fertőzésben, amelynek súlyos lefolyása van, de amit a transzplantációval jelentős mértékben lehet csökkenteni. Ezenkívül számos más betegségről tudjuk, hogy hatékony a transzplantáció. A betegeket egyedi elbírálás alapján lehet transzplantálni. Mivel kísérleti beavatkozásnak minősül, etikai bizottsági engedéllyel végezhető el.
– Milyen mértékben sikeres a transzplantáció?
– A már említett Clostridioides difficile-fertőzésben 97 százalékos a sikerarány. Ha második beavatkozásra szorul a beteg, az arány megközelíti a 98-99 százalékot.
– Pécsen el tudják-e végezni ezeket a beavatkozásokat?
– 12–13 éve végzünk széklet-transzplantációt, az első nazo-gasztrikus (orron keresztül gyomorba vezetett) szondán való székletbeviteltől eljutottunk odáig, hogy székletkapszulával dolgozunk, közel tíz éve már.
Hozzátenném, hogy a mikrobiommal kapcsolatos ismereteink egyre bővülnek, nagyon sokat tudunk már, de még mindig keveset ahhoz, hogy egyértelmű terápiás beavatkozást tudjunk indikálni.
– Reménykedjünk, hogy hamarosan a mikrobiommal kapcsolatos ismereteinket mind a diagnózis felállításában, mind a megfelelő terápia kiválasztásában fel tudjuk használni, és köszönöm a beszélgetést.
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb
felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt:
Adatvédelmi
tájékoztató
.png)
