A Toldalagi család pusztulástól megmenekült kastélya

Egy barokkos klasszicista kúria, mely a közösséget fogja szolgálni

Nyárádszentbenedek Marosvásárhelytől tíz kilométerre délkeletre, a Csere-tető délnyugati lábánál, a Nyárád folyó jobb partján fekszik. A falut 1332-ben Sancto Benedicto néven említik először. 1567-ben Zent Benedek, 1619-ben Szent Benedek néven jelent meg az iratokban. A Rákóczi-szabadságharc alatt a falu határában verte szét gróf Bethlen Samu seregét Ilsovai kapitány ötszáz székellyel megerősített csapata. Itt építette fel nagyercsei gróf Toldalagi Zsigmond barokkos-klasszicista kastélyát…

A hajdani kolostor

A falu nevét talán a Szent István király által letelepített, és ott kolostort alapító Benedek-rendi hittérítők révén kapta. A templom melletti magaslaton előkerültek az első épület alapfalainak maradványai, melyeknek alapján kis kolostorcellákra is lehet következtetni.

A hajdani kolostor építőanyagát részben a templom építéséhez használták fel, melynek papja az 1330-as években háromszor is szerepel a pápai tizedjegyzékben. Feltételezhető, hogy az 1830-as években ennek a középkori templomnak a helyén építették az istenházát a reformátusok.

A jelenlegi kastély elődje

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból derül ki, hogy az 1800-as évek végén nagyercsei gróf Toldalagi Zsigmond földszinti és manzárdos elrendezésű, oszlopos homlokzatú kastélyt építtetett.

Ha figyelembe vesszük az 1748-as konspirációt, amely a nyárádszentbenedeki udvarházra vonatkozik, akkor az a jelenlegi kastély elődjének tekinthető. A gróf által építtetett kastély magas, megtört tetőzetével és homlokzati kiképzésével barokkos klasszicista stílusban készült.

Keresztes Gyula a Maros megyei kastélyok és udvarházak című munkájában említi, hogy a szabályos téglalap alaprajzú épülethez toldották a hátranyúló épületszárnyat; egyébként szimmetrikus alaprajzi elrendezéssel épült, főhomlokzata tornácán karcsú ion fejezetes oszlopokkal.

A kastély átépítése Toldalagi (II.) Zsigmond nevéhez fűződik

A Toldalagi-kastély az 1890-es években épült. A manzárdos elrendezésű, oszlopos homlokzatú kastély építtetője nagyercsei Toldalagi (I.) Zsigmond (1766–1847) volt. Gróf Toldalagi Mihály és bethleni gróf Bethlen Johanna (1825–1909) legnagyobb gyermeke gróf Toldalagi (II.) Zsigmond (1847–1894) volt, akinek nevéhez kapcsolódik a kastély átépítése. A nyárádszentbenedeki birtokon lakott Toldalagi Tibor (1854–1919) és Toldalagi Erzsébet (1861–1942) is.

A kastélyt többször is átalakították, utoljára gr. Toldalagi (II.) Zsigmond (1847–1894) megrendelésére.

Az erdélyi keresztcsűrös séma és a térképszelvények

Dr. Fekete Albert Az erdélyi kertművészet – Maros menti kastélykertek című könyvében e témával kapcsolatban arról is ír, hogy Nyárádszentbenedek az I. katonai felmérésen egyutcás település, két templommal és egy vízimalommal.

A telkeket többnyire itt is az Erdélyre jellemző keresztcsűrös séma szerint építették be. Külterületen többnyire szántók és legelők voltak.

A II. és III. katonai felméréseken a település széthúzódik a főút mentén. A térképszelvényen egyértelműen megjelenik a kastély és kertjének úthálózata, melyből tájképi kertre következtethetünk. 

A falakat az ősök képei borítják

A kastély korhű bútorokkal volt berendezve, a falakon portrék függtek, valamennyi kiváló mester alkotása. A nagy szalonban sok értékes és díszes ötvösmunkát tartottak.

„…a mai Szentbenedeken senki nem ismerne rá az egykori Szentbenedekre. Egyszerű kúria volt akkor is, de szinte fejedelmi háztartással, olyan mértékkel és bőséggel, amilyen ma már csak talán Oroszországban létezik. A berendezés egyszerű volt. A falak fehérre mázolva, a padló fehér palló; szőnyeg az egész házban nem volt, kivéve egy török szőnyeget a hatalmas ebédlőasztalon; a két társalgószobát – akkor még nem hívták őket szalonnak – empire stílusban rendezték be; az egyikben fekete fából volt a bútor bronzgombokkal, halványkék kárpittal, a másikban fekete fa világosvörös kárpittal; a két szobában, valamint az ebédlőben az ősök képei borították a falakat. Csecsebecsének a nyomát sem lehetett találni, minden józan, szigorú és nagyon tiszta volt. A francia stílusú kertet lépcsők tagolták egészen le a Nyárádig. Ódivatúak voltak a virágok is, dúsan illatozó török rózsa, szegfű, égő szerelem stb. A ház előtt veranda, itt uzsonnáztunk, a veranda előtt pedig rózsasövénnyel körülkerített lovarda. Ebben lovakat futtattak, egy régi spanyol fajtát…” – írja Toldalagi Róza 1900-ban.

A grófné visszaemlékezése nem egyezik a katonai felméréssel

A kastély a parkhoz képest magaslaton helyezkedik el; a fent említett szerző szerint ennek a jobb kilátáson túl az árvízvédelem is oka lehetett.

A kastélyparkról, mely a falut átszelő országúttól a Nyárádig terjedt – területe a III. katonai felmérés térképlapján hozzávetőleg hét hektár – , nem találunk rajzokat, terveket.

Csupán a huszadik század első feléből maradt fenn néhány fotó az épületről és a közvetlen környezetéről. Már a II. katonai felmérésen is látszik a kastélyhoz kapcsolódó, íves úthálózatú park. Alaprajzi formáján túl kialakításának ideje is megerősíti a park tájképi jellegét.

Ennek némiképp ellentmond gróf Toldalagi Róza visszaemlékezése, mely szerint francia kert volt Nyárádszentbenedeken: „…a francia stílusú kertet lépcsők tagolták egészen le a Nyárádig…”.

A 19–20. század fordulójáról fennmaradt visszaemlékezés is hitelt érdemlő lehet azonban, hiszen ebben az időszakban a kastélyok közvetlen környezete geometrikus kialakítású volt.

Fekete Albert szerint ezt nevezheti Toldalagi Róza – a mai tájépítész-terminológia értelmében tévesen – francia stílusú kertnek.

Évekig csak a kocsányos tölgyek őrizték az elfelejtett múltat

A katonai térképen a kert két útja is egyenesen nekifut a Nyárádnak, de hídábrázolás nem látható, ami alapján gázló létezésére következtethetnénk; vagy a meredek part végett esetleg vízparti pihenő-, kilátópontok is lehettek ott valamikor – véli még Fekete Albert.

A régi kastélykert fáiból egynéhány megmaradt: kocsányos tölgyek, platánok, lepényfák, fenyőfélék és pikkelylevelű örökzöldek őrzik az elfeledett múltat. 

Az épület tornácától északra még fellelhető két nagyobb kivágott fa tönkje. Az idős, terebélyes fákat leszámítva semmi sem árulkodik már a kastélyt hajdan övező parkról.

Az épületet a második világháborúban kifosztották, berendezési tárgyait széthordták. A kommunizmus éveiben a helyi állami mezőgazdasági vállalat székhelyéül használták, a rendszerváltás után a belga testvértelepülés vásárolta meg.

A mai állapot, avagy dr. Kálmán Attila történész kiegészítése

Miután a szokásos módon használták a kommunizmusban – állami gazdaság volt –, a nyárádszentbenedeki kastély 2002-ben került Nyárádszentbenedek testvértelepülése, a belga Kasterlee tulajdonába. 

Az épület akkor viszonylag elhanyagolt állapotban volt. Ők átadták az épületet az Együtt Nyárádszentbenedekért Egyesületnek. Az egyesület munkássága ismert, hiszen a Nám Moréh Emese által vezetett szervezet nagyon sokat tett és tesz a faluért, számtalan rendezvényen próbálják a település történetét, hagyományait, kultúráját megismertetni, értékeit megőrizni. Nekem is volt szerencsém néhány ilyen eseményen részt venni az évek során. 

A kastély felújítása azonban túl nagy feladatnak bizonyult a kicsi egyesület számára. Ezért aztán 2013-ban úgy döntöttek, hogy negyvenkilenc évre használatba adják a helyi – ákosfalvi – önkormányzatnak.

A kastély felújítása az elmúlt néhány évben fellendült. A 2021-es év nagy híre pedig, hogy a felújítás folytatódhat a szolidaritási alapnak köszönhetően. Az önkormányzat mellett természetesen a belga testvértelepülés sem maradt tétlen, kitartóan segíti a kastélyfelújítást.

Úgy tűnik, hogy a kastély megmenekült/megmenekül tehát a pusztulástól. A tervek szerint a jövőben a közösséget fogja szolgálni. Értesüléseim szerint kulturális, turisztikai célokra szeretnék használni: falumúzeumot, kiállítási és közösségi tereket alakítanak ki benne. 

A kastélyt tehát rövidesen már csak élettel kell megtölteni, ami nem mindig a legkönnyebb feladat. Reméljük, sikerül, és a Nyárádmente egyik kulturális központja lesz. 

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Pál mérnöknek, Keresztes Géza műépítésznek, dr. Fekete Albert PhD, DLA egyetemi tanárnak és Demján László műemlékvédő építésznek. Mai képek: Sándor Éva és Sándor Szilárd