A végnapjait élő kastély

Egy 15. századból származó épület története

Az erdélyi Abafáját 1332-ben említik először Abafaya néven. Eredetileg valószínűleg a Beng határrészben feküdt, és egy török kori pusztítás után települt át mai helyére. A település neve egy, a középkor során keresztnévvé alakult ősi, ótörök eredetű magyar nemzetség- és családnévből, az apa szót jelentő Aba névből és az erdőt jelentő, eredetileg faya szó összetételéből eredt. Így a település eredeti neve apa erdeje, vagy az Aba család, nemzetség erdeje lehetett. 

(Folytatás múlt pénteki lapszámunkból – befejező rész)

Emlékeztető

Az abafájai Huszár család kastélya építésének éve ismeretlen. Abafáján a leírások szerint a 15. században már állt egy kastély, melyet a 19. században alakítottak át. Ennek ellenére egy 18. században készített katonai felmérésen nincs egyértelmű nyoma kastély- vagy kúriaszerű épületnek a településen. A Huszár-kastély jelenlegi formáját, mely az átmeneti klasszicizáló stílus jegyeit mutatja, valószínűleg a 19. században nyerte el. Építési idejét említő írott emlékekkel nem rendelkezünk.

A falu egykori birtokosai

A 14. században írásos forrásokban említett település még az oszmán dúlás előtt az egyik határrészben lehetett, és az oszmán dúlás után újraépített falu alakult ki a ma ismert helyén. A 16. században Tompa Mihály, majd Abafáji Gyulai Pál birtokolta. Abafáji Gyulai Pál Páduában, Bolognában tanult, és igen nagy műveltségű humanistaként Báthori István erdélyi fejedelem, lengyel király bizalmas embere, alkancellára, fejedelmi titkára, majd tanácsosa volt, aki követte Báthorit Lengyelországba.

Huszár Péter élete példázza a három darabra hullt királyi Magyarország nemességének problémáit

A falut a dunántúli származású, Veszprémben és Pápán szolgált, és végül Pápán főkapitányként tevékenykedő Brenhidai Huszár Péter kapta birtokul. Huszár Péter egész élete, harcai és kivált halála jól példázza a két, a Habsburg és az Oszmán Birodalom közé szorult, és a három darabra hullt királyi Magyarország nemességének összes problémáját.

Sorsa rámutat azokra a napjainkig fennmaradó, a lélek legmélyéig ható szakadékokra, amelyek az oszmán birodalmi haderő támadásai nyomán széthullott, központi irányítás nélkül maradt magyar politikai és katonai 

elitben kialakultak. 

Huszár Péter Erdélybe helyezi át székhelyét

Huszár Péter kiemelkedő katonai sikereket ért el veszprémi és pápai katonaként. Párbajhős volt, és nem érdemtelenül lett pápai főkapitány.

Győr oszmán ostromakor súlyos sebben feküdt, és ekkor helyettese feladta az oszmán hadaknak Pápa várát, illetve ugyanebben az időben Győr vára is megadta magát az oszmán hadaknak.

Ennek nyomán, mint megannyi dunántúli végeken hatalmas katonai sikereket elért magyar érzelmű és oszmánellenes katonatiszt, ő is Erdélybe helyezte át székhelyét, és 1594-ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem szolgálatába lépett, majd 1601-ben a kolozsvári országgyűlésen a lemondatott és elűzött 

Báthori Zsigmond visszahívása ellen szavazott.

A fejedelemhez hű erdélyi országgyűlés ezért Habsburg-pártinak nevezte, és Déva várába tömlöcbe vetette, ahonnan Basta császári hadvezér szabadította ki, majd lugosi és karánsebesi bánná nevezte ki, és Lugos várának kapitányává tette.

Székely Mózes erdélyi fejedelem katonái között harcol Huszár Péter István fia is

A kor összes problémáját jól jellemzi, hogy míg Huszár Péter Habsburg-pártisága miatt Déva várában raboskodott, addig a bécsi udvar ugyanebben az időben a Habsburg-ellenessége miatt megfosztotta Huszár Pétert dunántúli birtokaitól.

1603-ban a császáriak ellen felkelő, az oszmánok által támogatott Székely Mózes erdélyi fejedelem elfoglalja a várat. Jellemző, hogy Székely Mózes erdélyi fejedelem katonái között ott harcolt ekkor Huszár Péter fia, István is.

A vár megadta magát, és a kor egyik leghíresebb bajvívóját, a belső várba bezárkózó törökverő Huszár Pétert az erdélyi hadakkal akkor szövetséges tatárok elragadták.

A tatárok az akkori hadi szokásaiknak megfelelően Huszár Pétert megölték, a véréből ittak, fejét pedig elküldték a szultánnak, a fejbőrét pedig kitömték, és hadijelvényként őrizték.

A Huszár család és Erdély története teljesen összeforr

Magát Abafája községet a Huszár család birtokolta továbbra is, a család alakította ki a település kiemelkedő jelentőségű, később az idő vasfoga által igencsak kikezdett kastélyt is.

A Huszár család kiemelkedő tagja volt Huszár Mátyás is, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem főispánja, udvarszékhelyi főkapitány.

Huszár Mátyás lányának unokája, Huszár Mátyás dédunokája volt a Rákóczi Ferenc fejedelemmel Törökországban bujdosó, Zágonban született és Rodostóban elhunyt Mikes Kelemen, a magyar széppróza megteremtője, a rokokó irodalmi stílus magyarországi zászlóvivője. 

A Huszár család és Erdély története teljesen összeforrt az elmúlt évszázadok során, a család főispánokat, vezető arisztokratákat, politikusokat, művészeket adott Erdélynek és a magyarságnak. A család egyik utolsó férfi tagja volt az 1957-ben a romániai kommunista állam kirakatperében elítélt, 1958-ban Temesváron kivégzett báró Huszár József.

Amit a kastélyról még tudni kell

Az államosítás után a kastély valamennyi épületében kisegítő iskola működött, ahol különböző mesterségek elsajátítására tanították a gyermekeket.

A célnak megfelelően alakították át az épületeket, tantermeket, tanműhelyeket, hálószobákat és ebédlőtermet hoztak létre.

Közvetlenül a II. világháború után a kastély baluszteres szárnyát lebontották, melynek következtében egyik karakteres vonását vesztette el az épület.

Fekete Albert kutatásából tudtuk meg, hogy az államosítás után 1948-ban a kastély valamennyi épületét „közszolgálati célra” vették igénybe.

1957-től állami gazdaság és irodahelyiségek kapnak helyet az épületben, majd – mint már említettük –, kisegítő iskola kezdi meg a működését a falak között.

1989 óta a gyermekeket a kastély épületéből a kastélykertben felhúzott bentlakásos kollégiumba költöztették. A kastély helyiségeit sokáig raktárként használták. 

A település középkori temploma és az 1419-ből származó okirat tanúsága

Az abafájai római katolikus plébánia papja 1332-ben fizette a pápai tizedet.

Amint azt már többször is említettük, a bejegyzés szerint a falu neve Abafaya formában szerepelt. Írott források szerint: „Cristianus de Abafaya solvit X. Banales antiquos”.

Egy 1419-es okirat szerint a templom és a falu a kolozsmonostori bencés apátság birtoka volt. Egy 1435-ös keltezésű okirat említést tesz a Maros melletti kolostorról, Boldog Mária néven.

Az 1790-es feljegyzés szerint Abafáján egy bencés apátság is volt, amelynek alapfal-maradványai a 18. században még láthatók voltak.

A templom az Árpád-kori, a román és gótikus építészeti stílus átmeneti korszakának emléke

A templom alaprajzát tekintve Árpád-kori, a román és gótikus építészeti stílus átmeneti korszakának emléke. A 13-14. században épült, mai hosszát későbbi hozzáépítésekkel nyerte el.

A hajó két szoba nagyságú volt, amelyhez félköríves diadalívvel kapcsolták a szintén félköríves záródású szentélyt, amelynek kerületét egy lapos keresztboltozatos – úgynevezett csehsüveges – szakasszal növelték meg. Hasonló szentélyű templom látható a közeli Marosfelfaluban is, ahol az Árpád-kori kistemplom romokban hever.

Abafáján a régi vastag terméskő falat kétlépcsős támpillérekkel erősítették meg, ugyanúgy az északi oldalon álló sekrestyét is.

A templom belsejében, a szentély északi falában elhelyezett, kőből faragott szentségtartó fülke a gótika jegyeit tükrözi. A hajó keleti végében, a diadalívhez illesztve, két kis mellékoltárt is állítottak.

A templomhajó északi oldalához kapcsoltak később egy bővített részt is, ahol egy nagy mellékoltárt helyeztek el.  A déli oldalon a régi bejárati ajtót befalazták.

A bejárati ajtó a gótikára emlékeztet

A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációból tudjuk meg, hogy a régi templomot nyugati irányban bővítették, a torony építésével egy időben. 

A hajórész tulajdonképpen az orgonakarzat területével lett hosszabb, és arányosan illeszkedik a régi templomhoz.

A templomszélességgel közel azonos szélességű a torony, de a hajó méretéhez viszonyítva túlzottan nagy alapterületű, ugyanakkor magassága mérsékelt.

A háromszintes tornyot nyolcsíkú sisak fedi. Az alsó szinten félköríves szabadnyílások helyezkednek el. A harmadik szint nyílásai mind a négy oldalon félköríves záródású ikerablakok, amelyek fölé az egyik sarkára állított, négyszögű nyílást is vágtak. A bejárati ajtó kőkeretes, egyenes záródású kiváltó gerendával, ami a gótikára emlékeztet.

A reformáció után a templom az új hitre tért hívek használatába került. A 17. században a Habsburg-uralom kezdeményezte és segítette rekatolizálását. Ez volt az a korszak, amikor elkezdődött az egykori római katolikus templomok visszafoglalása.

1752-ben – a helybeli báró Huszár család segítségével – az abafájai templom is újra a római katolikusok tulajdonába került.

A szentély csúcsíves tabernákuluma sértetlenül maradt fenn, úgyszintén a főoltár ismeretlen mester által festett nagy képe. A szentély falán egy ember nagyságú corpus, a fakeresztre feszített Krisztus látható. Ez a feszület műértékű tárgy, hasonlókat a ferencesek állítottak fel templomaikban a 16-17. században.

* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációért külön köszönet Keresztes Pál mérnöknek, prof. dr. Sümegi Pál tanszékvezető egyetemi tanárnak és Keresztes Géza műépítésznek, valamint a régi és a mai képekért Demján László műemlékvédő építésznek.