A vízbe temetett múlt árnyékában

Felszentelték az Összetartozás templomát

Magas rangú egyházi és világi elöljárók, de főleg a túlélők és leszármazottaik jelenlétében szombaton felszentelték az egykori Bözödújfalu lerombolásának, de újjászületésének is számító Összetartozás templomát azon a helyen, ahol tíz évvel ezelőtt dőlt le a kommunizmus faluromboló politikájára figyelmeztető jel, a vízbe fulladt római katolikus templomtorony.

Idén kivételesen nem a megszokott emlékparkban, hanem a települést eltemető tó partján tartották meg ünnepüket Bözödújfalu egykori lakói, az elszármazottak és leszármazottak. Augusztus első szombatja minden évben a hazatérés, találkozás alkalma számukra, de idén a tragédiára való emlékezésen túl ünnep volt a szombati nap. A harminc éve halott falu fiai megtették a lehetetlent, felépítették az Összetartozás templomát, minden bözödújfalusi, de egyben minden magyar jövendőbeli jelképét és zarándokhelyét. Mert volt hitük, a csüggedés, lemondás, beletörődés helyett új utakat kerestek, hittek a jövőben és az összetartozás erejében.

Isten figyelmeztető ujja

Az ünnepségnyitó szentmise keretében ft. Péter Artúr római katolikus főesperes arra hívta fel a figyelmet, hogy akkor is összetartozunk, ha más-más felekezet szerint imádjuk Istent. Bözödújfalu a kommunizmus brutális falurombolásának jelképe, és a felépült Összetartozás temploma akkor tölti be hivatását, ha tiszta szívvel hiszünk benne.

Id. Szombatfalvi József nyugalmazott unitárius esperes gyermekkorára visszaemlékezve azt emelte ki, hogy aki toronyiránt halad, az hazamegy: a ma már nem létező szülői házba és templomba, hazamegy Isten felé. Elvették tőlünk a tűzhely melegét és szeretetét, és erre emlékszünk évente, és továbbra is szeretnünk kell a szülőföldet, amelyet elvettek tőlünk – hangoztatta a falu szülötte, aki hiszi, hogy az Összetartozás temploma meghatározóan üzen azoknak, akik itt születtek.

Ft. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke arra hívta fel a figyelmet, hogy mindent az áldozathozatal épít meg és tart össze. Ezen a helyen új életet kezdtek az emberek, de a mai világ új veszélyekkel közeledik felénk. Mi lesz akkor, ha lelki tornyainkat is elveszik? – tette fel a költői kérdést a főpásztor.

A több száz templom megáldásán részt vevő ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke arról beszélt, hogy ennek a templomnak a megáldása más, mert ez esetben nincs egy itt élő gyülekezet. Ennek ellenére itt szeretnek emlékezni az emberek, és ezért az újjáépült torony nemcsak a falu jelképe lesz ezentúl, hanem mindenki zarándokhelye, akinek elvették és lerombolták otthonát, hogy eltöröljék a múltját. Az ember a gyász után új utakat keres, és megbékél Istennel – magyarázta a püspök, arra is rámutatva, hogy ez a torony Isten figyelmeztető ujja is.

Az egyházi elöljárók beszéde alatt megérkezett Isten bőséges áldása is, amit egyházi áldás követett: a katolikus főesperes megszentelte, a két protestáns püspök pedig megáldotta a templomot. Az ünnepi pillanatokat fennköltebbé tette éneklésével Molnár Levente Liszt Ferenc-díjas érdemes művész, operaénekes.

A magyarság sorsára figyelmeztet

Az ünnepi beszédek során Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arra mutatott rá, hogy a megbocsátás ideje eljöhet, de a feledésé nem, mert akkor nem lenne, aki emlékezzen itt, feladnánk gyökereinket. A falu harminc éve került végérvényesen víz alá: a folyamat a Ceauşescu-korszakban kezdődött, és a rendszerváltás után sem tudták megállítani: megépült a gát, a víz gyűlt, maga alá temetve nemzedékek otthonait, reményeit, álmait. Az árvíz csak ürügy volt, az igazi cél a hagyományos közösségek felszámolása volt.

A két évtizedig álló, árválkodó katolikus templomtorony nemcsak a barbár diktatúra emlékét idézte, hanem figyelmeztető jel volt, de reményt is adott, azt üzente, hogy ami isteni, azt nem lehet elpusztítani: a falak, épületek elpusztulnak, de a lélek, a közösség nem. Bözödújfalu esete az egész erdélyi magyarság sorsára is figyelmeztet: ha nem küzdünk a közös jövőnkért, ha nem harcolunk azért, ami a miénk, akkor összeroppanunk, mint a vízmosta templom tornya. A bözödújfalusiak évenkénti találkozása nemcsak emlékezés, hanem építkezés is. A közösség nem engedte eltörölni a múltját, mert tudta, hogy ez a falu élni fog addig, amíg lakói életben tudják tartani emlékezetükben, lelkükben.

Bözödújfalu a béke, az otthonosság valódi szigete tudott lenni hosszú időn át, lakói hittek abban, hogy a történelem megpróbáltatásai ellenére is érdemes élni a szülőföldön, a túlélők és leszármazottak pedig azon dolgoztak, hogy a falu ne csak emlék, hanem kézzelfogható valóság legyen. A közös erőfeszítéssel megépült templom az egész erdélyi magyar közösség élni akarását tanúsítja – jelentette ki az anyaország csíkszeredai főkonzulátusának ideiglenes vezető konzulja, Bene András Mihály. 

„Bözödújfalu őrizője leszek”

Sükösd Árpád ötven éve él külföldön, de mélyen itt gyökerezik, hiszen itt ringott a bölcsője, itt fekszik egész gyermekkora a víz alatt – vallotta be. Itt született meg 34 évvel ezelőtt az évente megszervezendő találkozások ötlete, azóta már van emlékpark siratófallal és kopjafa faluval. Azt azonban legmerészebb álmaikban sem hitték, hogy itt templom fog állni, de a következetes, kitartó munka meghozta a gyümölcsét, amiért kiemelkedő köszönet jár fáradhatatlan munkájáért Csibi Attila Zoltánnak.

A maga során Erdőszentgyörgy leköszönő polgármestere, a templomépítés ötletgazdája és ügyvivője rámutatott: itt egy közösség élt, amelyet hullámsírba temettek, és ezen a napon ennek a közösségnek állítunk emléket. Az ő drámai történetük mindannyiunknak fájdalmas emlék. Nem lehet visszaadni számukra azt, amit a falurombolás elvett tőlük, nem lesz itt új falu, de fontos megőrizni és ápolni e közösség múltját.

„Hosszú és rögös út vezetett idáig” – vallotta be az elöljáró, aki 2012-ben lett a közigazgatásilag nem létező falu polgármestere is. Már akkor magukra voltak maradva a bözödújfalusiak a történelmükkel, emlékeikkel, de próbálták életben tartani a pislákoló reményt, hogy a falu nem merül feledésbe. Személy Dénes önkormányzati képviselő kérte a segítségét, akkor találkozott Sükösd Árpáddal és Szombatfalvi Józseffel, és ahogy kezdte megismerni a bözödújfalusiak múltját, úgy érezte, ő is közéjük tartozik, neki is tennie kell ezért a közösségért: bekerítették és ápolták a teret, ahol a siratófal áll. A következő évben elkezdték felmérni a tó vizében még álló katolikus templom állagát, remélve, hogy megmenthetik az épületet, ám az álom csak két hétig élt, júniusban a templom tornya összeomlott, elnyelte a víz. Akkor megígérte, hogy megtalál minden eszközt, erőforrást, és még abban az évben egyesületet alapítottak erre a célra. A volt település emlékét 2015 óta kopjafa falu is őrzi, ő pedig tiszteletbeli bözödújfalusi lett. Ekkor határozta el a torony újraépítését a tóban. Ezt sokan kétkedve fogadták, de ő hitt az isteni gondviselés és a közösség erejében. A hír bejárta az egész világot, és példás összefogás vette kezdetét. Adománygyűjtést hirdettek, és Kanadától a Kárpát-medencén át Ausztráliáig mindenhonnan érkezett támogatás, a Maros megyei RMDSZ-es polgármesterek és a megyeelnök is az ügy mellé állt az általuk létrehozott Szolidaritási Alap révén. Az új templom alapkövét 2018-ban helyezték el, majd elkezdődött az építkezés. A támogatók nevét emléktábla mutatja a tóparton, s bár ötszáz név olvasható rajta, valójában ennél jóval többen járultak hozzá. Voltak rosszakarók is, így egy adminisztrációs hiba miatt három évre leállíttatták az építkezést, de volt akihez fordulni, elhárultak az akadályok, és minőségi munka született.

Többen megkérdezték, mi lesz Bözödújfaluval, ha ősztől nem tölti be a polgármesteri tisztséget. Erre ugyanazt felelte, amit 2014-ben is ígért: Bözödújfalu szolgálatába áll, s bárhová sodorná az élet, megmarad a falu őrizőjének.

Az ünnepség végén a tömeg felvonult a kopjafa faluba, ahol elhelyezték az emlékezés virágait.

Csak akarni kell

Egyedi volt ez a hétszáz lelkes falu, mert hat nemzetiség és ugyanennyi felekezet élt itt öt templommal. A tordai ediktum, a vallásszabadság törvénye itt nemcsak papíron létezett, békességben éltek együtt az évszázadok során, ezért tudott itt megtelepedni és fennmaradni az amúgy üldözött székely zsidózóknak vagy székely szombatosoknak is nevezett mózeshitűek közössége – állítja id. Szombatfalvi József. A sok bánat és keserűség mellett örömmel is érkeztek az idei, immár harmincnegyedik találkozásra, emlékezésre, hálaadásra, mert az Összetartozás temploma Bözödújfalu szellemiségét tükrözi, hogy lehet, csak akarni kell, oda kell figyelni a belső hangra – mondta.

A falut a kommunista hatalom faluromboló politikája halálra ítélte, s azzal az ürüggyel, hogy meg kell védeni Erdőszentgyörgyöt az árvizektől, az 1980-as években elkezdtek völgyzáró gátat építeni, 1985-ben elindult a falu kitelepítése, 1988-ban kezdték felgyűjteni a Küsmöd-patakának vizét, amíg az teljesen elborította a falut. A katolikus templom húsz évig dacolt a víz ölelésével, 2014-ben összeomlott. Akkor határozták el, hogy a helyén jelképes templomot építenek toronnyal. Üvegtetejű tornyával, tető nélküli falaival az Összetartozás temploma az emlékezést és emlékeztetést, a történelmi figyelmeztetést, nem liturgiai célt szolgál.