Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Zsibó Zilahtól 26 kilométerre északkeletre, a Szamos bal partján fekszik. Neve először 1387-ben Zybotheleke néven fordult elő. Ez a német eredetű Zsibót személynév és a telek köznév birtokos összetétele, amelyből téves tagolás útján keletkezett a Zsibó név. Azonban 1205 és 1235 között és 1219-ben Chybur néven is szerepelt. 1423-tól százötven évig a Kusalyi Jakcs család birtokolta. A 16-17. században mezőváros, vásároshely volt. Az erdélyi országgyűlés 1571-ben harmincadvámszedő hellyé nyilvánította. Báthory István Hadad várával és tizenhat faluval együtt 1584-ben Wesselényi Ferencnek adományozta hűsége jutalmaként. Ettől kezdve a Wesselényi család uradalmi székhelye volt. A tatár csapatok 1658-ban elpusztították. 1705. november 11-én a zsibói csatában a település mellett szenvedett vereséget a II. Rákóczi Ferenc által vezetett kuruc sereg Ludwig von Herbeville tábornagy, császári főparancsnok hadaitól. A Rabutin parancsnoksága alatt álló szerb határőrök ezután felégették. A csata emlékére a Szamos jobb partján emelkedő, piramis alakú hegy a Rákóczi-hegy nevet viseli.
A Wesselényi család életével foglalkozó irodalom többnyire a 18. és 19. század két kiemelkedő személyiségére, id. báró Wesselényi Miklósra és ifjabb Wesselényi Miklósra fordít figyelmet, hiszen a zsibói társadalmi élethez és eseményekhez nekik van a legtöbb közük.
Id. báró Wesselényi Miklós Zsibón született 1750. december 11-én, szülei Wesselényi István és Daniel Polixéna, akik 1749-ben a 13. századi gótikus katolikus templom maradványaira építették a napjainkban is álló református templomot.
Id. Wesselényi Miklóst kora eléggé különc egyéniségként tartja számon, Veres Dániel szavaival élve „...valóban alkalmas volt egy regényhős szerepének a betöltésére. Életébe, némileg egyoldalasított alakjába sok minden belefért: leányszöktetés, állami, vallási tilalmak megszegés, fegyveres birtokháborítás, öt letöltött kemény év az Inn folyó felett komorló hírhedt várbörtönben, Kufsteinban...”.
Brad Szidónia munkájából tudjuk meg, hogy menyasszonyát, Cserei Helénát a szebeni zárdából rabolja el. A vallási tilalomnak a megszegése már akkor megjelenik a képben, amikor 1751. augusztus 19-én a katolikus Cserei Helénával köt házasságot, melyet az egyház csak abban az esetben nem ellenez, ha születendő gyermekei a katolikus vallásban lesznek megkeresztelve.
Wesselényi azonban megszegi, az egyháznak tett ígéretét, erre Mária Terézia azt a döntést hozza, hogy kárpótlásul építsen a birtokán egy katolikus kápolnát, és ott köteles a reformátusnak keresztelt fiait, Istvánt és Ferencet a katolikus hitben is nevelni.
A fegyveres birtokháborítás, a gróf Haller János gorbói udvarháza elleni ostrom híre egészen Bécsig eljutott, így 1784 novemberében II. József letartóztatási parancsot bocsátott ki id. Wesselényi ellen.
Egy ideig szökésben volt, rokonoknál szállt meg, de amikor Dátosra menekült közeli rokonokhoz, azok feljelentették, így 1785 tavaszán elfogták.
Az egész menekülési időszakát nagyon érdekfeszítően és részletesen írja le Kemény Zsigmond, gyerekei halálát is elmeséli, és hogy miként vészelte át az öt esztendeig tartó kufsteini fogságot.
1789 év végén tér haza Zsibóra feleségével. Részt vesz az erdélyi politikai életben, támogatja a színház létrejöttét.
Heves és túlfűtött személyisége miatt 1794-ben kizárják az országgyűlésből, 1796. december 30-án – negyvenhatodik évét betöltve – megszületik a nevét viselő gyermeke.
Haláláról ily szép szavakkal illeti Kemény:
„…1809-ben elvégződött Wesselényi politikai pályája, és néhány hónappal a közrehatás megszűnése után, kialvék élete is… Halálának híre megrázta a két országot, és a legszebb fájdalomhangokat szakasztá ki a költők kebléből…”.
Ifj. báró Wesselényi Miklós örökölte apja ügyességét, leleményességét, de sajnos hibáit is; azonban bölcsességben felül is múlta őt.
Nevéhez fűződik a zsibói gazdaság modernizálása, a jobbágyfelszabadítás elve, valamint fontos az írói munkássága, hiszen életének több szakaszában is rendszeresen vezetett naplót, megkönnyítve az életével foglalkozó írók, történészek dolgát.
Gyermekkorát a zsibói birtokon töltötte, tizenhárom évesen veszítette el édesapját, így Tőkés János, majd pedig Pataki Mózes nevelte – az utóbbit annyira tisztelte és szerette, hogy halálakor koporsóját a családi kriptába helyezte, apja koporsója mellé.
A város fejlődésében tehát nagy szerepe volt a Wesselényi családnak.
Az ő nevükhöz fűződik Erdély egyik legszebb barokk stílusú kastélyának felépíttetése.
A család legismertebb tagja egyértelműen ifj. gróf Wesselényi Miklós, az „árvízi hajós”, aki elszántan küzdött az erdélyi jobbágyság felszabadításáért.
És itt röviden még meg kell említenünk, hogy két tragikus történelmi esemény fűződik a városhoz: 1705-ben II. Rákóczi Ferenc seregei itt szenvedtek vereséget, 1849. augusztus 25-én pedig Kazinczy Lajos tábornok honvédjei itt tették le a fegyvert.
A kastélyt Wesselényi Miklós és felesége, Cserei Heléna kezdték el építeni 1779-ben. A hatalmas épületet Wesselényi álmodta meg, ugyanis a kastély mögött látható tizenhárom helyiséges uradalmi lak kicsi volt a számára.
1785-ben nézeteltérése támadt a szomszédjával, a szurduki Haller Jánossal, akit ötszáz felfegyverzett emberrel megtámadott.
Amint azt már írtuk, Haller feljelentette, és a császár bezáratta Wesselényit a kufsteini börtönbe. Így aztán a kastély építése előbb lelassult, majd a munkálatok le is álltak, és 1791-ig szüneteltek.
Wesselényi szabadulása után folytatta a munkálatokat, és 1796-ra elkészült a kastély. Az épület körüli angolpark kialakítására Bécsből hozott kertészt.
Kialakították a tavirózsás tavat, felépítettek egy üvegházat a télikert számára, felszerelték a szökőkutat.
Az államosítás után teljesen megváltoztatták a kastély belsejét.
Díszítőelemeit, ablakait és ajtófélfáit, a faborítást leverték.
Mindent elloptak, ami mozdítható volt: a bútorokat, a kályhákat, a festményeket és a dísztárgyakat, Neuhauser festményeit is lemeszelték.
A kastély szobái iskolai tantermek lettek, az épületből általános iskola lett, majd bentlakásos középiskola, pionírok háza, múzeum és a természetkedvelő fiatalok kutatóközpontja. Az angolparkból botanikus kert, a lovardából kantin, a kastély udvarán pedig gokartpályát alakítottak ki. A kertben látható kőoroszlánokat a hetvenes évek végén hozták ide a szurduki Jósika Miklós-kastélyból.
A Wesselényi család címerét levették a kastély faláról, és a pincébe menekítették. Így élte túl a történelem viharait.
A Wesselényiek családi kriptáját a 18. század elején építették. A vasajtó mögötti alagútrendszerben tizenkét, sírkövek által lezárt temetkezési üreget alakítottak ki. 1851-ben temették el itt az utolsó Wesselényit, Istvánt.
Száz évvel később, a nagyurak ellen irányuló közhangulat hatására a kriptát kirabolták, szétverték, alkotóelemei és feliratos sírkövei nem egy jelenkori ház alapzatából bukkantak elő.
Az utolsó két sírkő a református templomban van.
Református temploma mai formáját 1749-ben kapta, amikor Wesselényi István és neje, Daniel Polixena renováltatta. A templom külső falán levő egyik emléktáblát id. Wesselényi Miklós tétette a kufsteini börtönből való szabadulása emlékére.
2004-ben a templom elé felállították ifj. Wesselényi Miklós szobrát, Sepsi József alkotását.
„Hogy Báró Wesselényi oly dicsőségesen teljesített az emberi kötelességek legszebbikét, éppen meg nem lepett. Az lepett volna meg, ha kevesebbet tett volna, mint amennyit tehetett. Isten áldása reá.”
(Kossuth Lajos: Levéltöredék)
A 186 évvel ezelőtti árvízi hajósról, a reformkori hősről nagyon sok feljegyzés maradt fenn. Idősebb báró 13. gyermekeként valahogyan rászállt a család korábbi generációinak áldása, ereje és reménysége. Ő egyszerűen a „zsibói bölény”.
Az akkori korban is éles harc folyt a Habsburg-monarchia és a magyar rendek között. A masszív paraszti réteg előtt magát fényesítő császári ház mindig a magyar nemességet tüntette fel a jobbágyság elnyomói rétegének, ellentétet szítva már-már az erdélyi nemzetek között is.
Így mindez mélyen belevésődött a parasztság ösztönös tudatába. Csak érdekességképpen: az uralkodó 1811 óta nem hívott össze Erdélyben országgyűlést. Az ifjabb báró erre lépte meg sikeresen az 1834-35-ös erdélyi nemzetgyűlést, ekkor jelentette be zsibói mintagazdaságának megteremtését, a jobbágyfelszabadításokat és fölhöz juttatásukat, anyanyelvi iskoláik és kisdedóvóik megszervezését, a katonakorúak császári összefogásainak megállítását, közmagtárak felállítását és még sok hasznos intézkedést. Később mindezekért és császárellenességéért kemény háromévi fogságot kellett letöltenie. Harcos, született hovatartozását meghazudtoló lázadó természete végigkísérte életét. Ezt, a földösztó tekintélyét megháláló, egész paraszti társadalmának köszönetét bemutató, alázattal meghajló „öreg Tiborcok” alakját mentette át az utókornak az 1902-ben Zilahon felavatott, Fadrusz János alkotta bronzszobor.
A ma élőknek természetes, hogy minden szálon a haza és az ősi zsibói fészekhez kötődő Wesselényi név minket képvisel, a miénk, Erdélyé. Az akkori és mai harcokat megvívó család és szobor párhuzamos sorsa jelképezi mostani életünket. Ezt a csodaszép műalkotást is többször meghurcolták, szétszedték, rejtegették, de reményt sugározva most is ott tündököl a termékeny partiumi lankákat indító Meszes-hegység tövében. Wesselényi Miklós nemcsak a legjobb hazai gazda, de az általunk ismert legemberibb jellemű földesúr volt egész Erdélyben.
* A rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkért külön köszönet Keresztes Géza műépítésznek, műemlékvédő szakmérnöknek; az illusztrációkat, a régi és a mai képeket Demján László műemlékvédő építész a saját munkájából és gyűjteményéből küldte be a szerzőnek. Összeállításunkat – dr. Kálmán Attila tanár-történész kiegészítésével – a jövő pénteki lapszámban folytatjuk.