A zenélő úszóbajnok (5.)

A vizet és a szárazföldet már meghódította, de a levegőben való szárnyalás mikéntje valahogy nem akart megalázkodni előtte. Szekrényessyt már huszárkorában lenyűgözte a hőlégballon, és megértette annak hadi fontosságát is, de sokkal jobban foglalkoztatta az olyan fajta repülés, ahol az ember oda repülhet, ahova akar, nem pedig ahova a szelek fújják. A cél tehát a kormányozható léghajó megépítése volt. Többször találkozott és vitatkozott a híres német gróf Ferdinand von Zeppelinnel. Hazai berkekben is hangoztatta a léghajózás fontosságát, de ez már túl sok volt itthon, nem hallgattak rá, így nagyrészt önerőből kísérletezett.

Zeppelin és sok más kísérletező munkáját követte, miközben ő is arra a következtetésre jutott, hogy a léghajónak henger alakúnak kell lennie, hogy minél kisebb légellenállásba ütközzön, ugyanakkor kereste azt a fémet, amely kellően erős és könnyű. Nem az a fajta kutató volt, aki a világ elől elzárkózva, titokban keresi a megoldást, hogy majd annál nagyobb legyen a dicsősége, hanem minden kis eredményét megosztotta a világgal. 1881-ben például a világon elsőként tartott elméleti bemutatással egybekötött kísérleteket Berlinben és Bécsben. 1882-ben Hamburgban, 1884-ben pedig Magyarországon mutatta be a léghajó-kísérletek újdonságait. Balatonfüreden már az úgynevezett Gyógyteremben mutatta be az egyenes irányban repülő prototípusát, és sok külföldi képet mutatott a különböző alakú elképzelésekről. A világon elsőként mutatott rá arra, hogy a léghajók csak akkor lesznek képesek súlyok szállítására, ha azokat valamilyen motorral szerelik fel. Azt is hangoztatta, hogy „Oly hadsereg, mely nem bír hadiléghajókkal, már előre megvertnek tekinthető oly hadsereg által, amelyik rendelkezik hadiléghajók fölött”.

Az 1896-os esztendő az ezeréves államiságunk emlékéve volt. Ebben az évben Szekrényessy a nemzetközi demográfiai kongresszuson bemutatta repülő szerkezeteit. Repülőgépének hajtóműve mindössze 5-6 percig bírta szusszal, de ez akkor is csodának számított. Az eredménnyel nem kellően elégedett kutató azonban saját fejlesztésű erőgépen kísérletezett. Ha a motor nem is lett világsiker, az általa kitalált erőgép szó azonban mindmáig él nyelvünkben.

1901-ben keserű szájízzel vette tudomásul, hogy Ferenc József császár nem rajongója a technikának, és nem támogatta az ő fejlesztéseit. És ha már a császár legyintett valamire, a magyar nemesség sem maradt tétlen – a legyintésben. Vay Sándor a következőképpen foglalta össze a magyar léghajóküzdelmet: „Emlékezem siheder koromban a híres sportsman és jeles sportíró, Szekrényessy Kálmán harcolt sokat az aeronautica ügye mellett. Rengeteget írt, beszélt a jövő közlekedési eszközéről. A nagyobb városokban országszerte érdekes fölolvasásokat tartott. Meghallgatták, de bizony a komoly, meglett urak bolondságnak, álomnak qualifikálták az egész léghajó ügyet. Legföljebb magamfajta ideálista, romantikus gyerkőcök érdeklődtünk irtózatos módon a Szekrényessy előadásai iránt”.

Egy egész világgal szemben egyedül küzdött a repülésért, sikereit babonás csodával tapsolták, mások az ötleteit használták, de a Magyar Léghajózás Oldal a jelenben meg sem említi a nevét, amikor a magyar léghajózásról ír.

 Szekrényessy Kálmán időskorára elszegényedett, meg nem értett törekvései kiürítették tartalékait. 1923. december 28-án a lelke tovaszállt.

Ki gondolta volna, hogy a hajdani éneklő, hegedülő, zongorázó fiú, világhódító csaták hőse, birkózik földdel, vízzel, levegővel, küzd a társadalom elméjének lustaságával, nem fárad el? Miben rejtőzött eme felbecsülhetetlen életerő titka? A kulcs az erkölcsi, lelki és testi nevelésben keresendő! Ma milyen erkölcsi értékek szerint neveljük gyermekeinket? Van benne emberi tartás, nemzet- és hazaszeretet, becsület? A lelket hogyan neveljük: biztatjuk-e erőfeszítésre, küzdésre, kitartásra, tiszteletre? A gyerekek testét hogyan neveljük: előnyben részesítjük-e a küzdelmet a kényelemmel szemben, a munkát a készen felkínálttal ellentétben? Amilyenek a prioritások, olyan lesz gyermekeink jelleme is!