Adalékok a marosvásárhelyi állatkert 50. évfordulójához

A marosvásárhelyi állatkert 50. évfordulója alkalmából igen szerény rendezvényt, ingyenes látogatást szerveztek. A létesítmény jóval többet érdemelt volna – mondták azok, akik több évtizedes fennállása óta szívügyüknek tekintették ennek működtetését.

A marosvásárhelyi állatkert 50. évfordulója alkalmából igen szerény rendezvényt, ingyenes látogatást szerveztek. A létesítmény jóval többet érdemelt volna – mondták azok, akik több évtizedes fennállása óta szívügyüknek tekintették ennek működtetését. Lapunkban dr. Bereczky Boldizsár volt igazgató reflektált a kezdeti időszakra. Ezt követően felkeresett dr. Kelemen Atilla parlamenti képviselő, aki elárulta, már fiatal végzős állatorvos-hallgatóként igen közel állt hozzá az állatkert, és szívesen emlékezik a kezdetekre.

A képviselő elmondta, Rend László első igazgató mellett még jó néhányan élnek azok közül, akik természetbarátokként hozzájárultak ahhoz, hogy az állatkert létrejöjjön. Az első ötletek, próbálkozások már a második világháború után, 1948-ban megszülettek, amikor az ismert marosvásárhelyi vadász és állatszereto, Grosszman Brunó tárgyalásokat folytatott bukaresti vadász és természetbarát körökkel, arról hogy miként lehetne nálunk is állatkertet nyitni. Nem véletlenül esett a választás a mostani helyszínre, hiszen a Németkalap mindig is a marosvásárhelyiek kedvenc kirándulóhelye volt. Az is számított, hogy a volt céllövöldéhez közel legyen, de nem közvetlenül mellette, hiszen akkor már a vendéglő működött, és nem egészséges, ha esetleg alkoholmámoros látogatók keresik majd fel az állatkertet – mondogathatták a helyszínt kiválasztók. Valószínű Rend László is javasolhatta a helyszínt, de hajdani turistakörök képviselői, vezetői, Gyalui István, id. Both Károly is sugallhatták, hogy hova kerüljön az állatkert.

„Emlékszem, hogy 1964. augusztus 22-én hajnali 4 óráig hegesztettük a ketreceket, mivel utasítás jött, hogy másnap az ország ünnepére meg kell nyitni az állatkertet. Sok minden nem volt a helyén, de azok a lelkes emberek, akik szorgalmazták az állatkert létrejöttét, azért megtettek mindent, hogy megnyíljon. A megnyitó Burján és Baróthi elvtársak – az előbbi a közüzemek vezetője, az utóbbi a városi pártbizottság képviselője volt –, Rend László igazgató, az állatkert- és természetbarátok körében zajlott, tulajdonképpen egy kis csoport ember álldogált az erdő közepén, és arról beszélt, hogy milyen lesz majd az állatkert. Nem volt semmiféle ünnepélyes pompa” – mondta el dr. Kelemen Atilla, majd hozzátette, nagyon kevés alkalmazottja volt az állatkertnek, így az állatkert baráti körének tagjai hétvégente önkéntesen szolgálatot teljesítettek a kezdetleges ketreceknél, vigyáztak a látogatók testi épségére, de volt, amikor kimentek az erdőbe hangyatojást szedni a fácánfiókáknak, vagy talicskázták az építkezési törmeléket. – Az állatokat is több helyről gyűjtöttük. A Görgényi-havasokból kerültek a szarvasborjak és a medvebocsok, Mandel Györgynek volt egy „házi” állatkertje, ahol díszmadarakat, díszfácánokat, gyöngytyúkokat, parlagi sasokat, kis békászó sasokat tartott, ezeket is az állatkertnek adományozta. Boros Gábor erdészeti technikus a téglagyár fölötti erdőből fácánokat, uhubaglyokat hozott, és a Csereerdőben fogtuk a hiúzokat is. Ebben a munkában segédkezett az Ifjú Természetbarátok Köre, amelynek tagjai, Szombath Zoltán, Szabó József, Antal László, Gombos Attila, jómagam is több állatot vittünk az állatkertbe. Olyan önkéntesek hozzájárulásával szépült az állatkert, mint Bartha Tibor képzőművész, aki az oroszlánház falát a ma is látható mozaikkal díszítette, csempehulladékból állította össze. Sokáig ez volt az állatkert védjegye, hiszen képeslapokon, nyomtatványokban is erről lehetett azonosítani a marosvásárhelyi állatkertet. Szintén adományként készítette el Miholcsa József szobrászművész a pelikános és a teknősbékakutat, a lovat és a bejáratnál levő oroszlánpárt.

Burján „igazgató elvtárs” szerette az állatokat és az állatkertet, és kezdetben megtett mindent, hogy fejlődjön. Ahonnan csak lehetett, a bontott fémhulladékot, csöveket ide irányította, ezekből bővítettek, építettek új ketreceket.

Az állatkert megnyitását követően épült egy istálló, ami ma is áll, ahova olyan vágóállatokat küldtek, amelyekkel a vadakat etetik. Aztán lovakat telepítettek ide, és ennek köszönhetően itt indult az első marosvásárhelyi lovasiskola, majd innen költözött később a volt gazdasági iskola mögé, ahol Mircea Chirvăsuţă lovastiszt folytatta az állatkertben elindított munkát. Azt is tudni kell, hogy ezt megelőzően a mostani megyei kórház területén állt a lovarda, amelyet 1962-ben azért helyeztek át Lugosra, mert a marosvásárhelyi lovazást magyar tüntetésnek vélték a hatóságok. Később az állatkerten keresztül tért vissza a városba a lovassport. Megépült az első épület is, ami egyszerre volt irodahelyiség és a gondnok lakása. Már a megnyitást követő időszakban az Ifjú Természetbarátok Körének tagjai gondoltak arra, hogy Rend Laci bácsi irányításával nyílt természetrajzórákat tartsanak az iskoláknak, szerződéses alapon. Volt tudományos ismeretterjesztő előadás-sorozat, amelyet Szombath Zoltán és István tartottak. Ez is korunkat meghaladó ötletnek, kezdeményezésnek számított.

Valóban, az állatkert fejlődése annak is köszönhető, hogy megnyitását követően igen jó kapcsolat alakult ki a budapesti állatkerttel. Alig két évvel a megnyitását követően, 1966-ban, a budapesti állatkert fennállásának 100. évfordulójára meghívták a marosvásárhelyi képviselőit is. A budapesti állatkertnek mindig is voltak erdélyi kötődései, hiszen első igazgatója a Kolozsvárról származó Xantus János volt. A későbbi igazgató, Anghi Csaba professzor külön meghívására én is a delegáció tagja voltam. Felejthetetlen emlékeim vannak a centenáriumi ünnepségrol – mondta dr. Kelemen Atilla.

Nemcsak a budapesti, hanem az összes magyarországi, de ugyanúgy a drezdai, a varsói állatkerttel is szoros kapcsolatban állt a marosvásárhelyi, rendszeres szakmai találkozókat tartottak, állatcserékkel bővítették az állományt. Meg kell még említeni Tordai Jenőt, aki sporttanár volt ugyan, de igen sokat segített Rend Lászlónak.

Dr. Bereczky Boldizsár igen jó szervezőkészséggel vezette az állatkertet, és ennek köszönhetően valóban az első helyre került az országban, ezt Adrian Palladi, a bukaresti állatkert akkori igazgatója is elismerte, hiszen gyakran látogatott ide. A fajkutyák tenyésztésében is jelentős szerepe volt az állatkertnek, és az itteni munka hozzájárult ahhoz is, hogy a kárpáti juhászkutyát nemzetközi szinten elismerjék – mondta Kelemen Atilla, aki azt is elárulta, hogy végzős állatorvosként a diplomadolgozatát is a marosvásárhelyi állatkertrol készítette.

– Nagyobb horderejű megemlékezést érdemelt volna az 50. évforduló, hiszen van amire, akikre emlékeznünk. Remélem, ha az idén már nem is, de jövőben mind az állatkert, mind a város vezetősége gondoskodik arról, hogy akár egy szimpóziummal is felelevenítsük a múltat, és tovább tervezzük a jövőt – mondta dr. Kelemen Atilla.