Addig jár a malom, amíg lesz kinek őrölni

A koronkai malomnak jó híre van Marosvásárhely környékén. Aki tudja, hogy milyen jó lisztet őrölnek benne, visszatér. Most éppen farsang farkán, amikor fánkot, csörögét sütnek a háziasszonyok, állítják, hogy nincs jobb a koronkai lisztnél. A malomról, a működtetés kapcsán felmerülő gondokról Kádár Lajossal, a malom ügyvezetőjével beszélgettünk. 

A koronkai kastély szomszédságában 1996 óta üzemel a malom. A tulajdonosok maguk szerelték fel a volt kollektív gazdaság istállói helyébe. Azóta folyamatosan fejlesztettek, búzaraktárat, búzabunkereket építettek, mindazt, ami hozzájárul a munkafolyamat könnyítéséhez. A malom minden munkanapon üzemel, kapacitását tekintve napi 10 tonna búza őrlésére alkalmas. Ottjártunkkor is zakatoltak a gépek, készült a liszt, teltek a zsákok. 

– A még működő környékbeli pékségeknek őrölünk. Azért mondom ezt, mert nagyon sok kis pékség bezárt. Ügyfeleink között van a Timko, a segesvári, a libánfalvi, a mezőcsávási pékség, nekik szállítunk lisztet. Az Eldi és a Kovács pékség a Boromirtól kapja a lisztet, tehát két komoly kliensünk kiesett. Az Eldi csak a barnalisztet vásárolja tőlünk. Ha még egy pékség lakatot tesz az ajtajára, akkor mi is bezárunk. Nagyon összeszűkült az eladás. A nagy hal megeszi a kicsit! Mi nem a kicsi halakhoz tartozunk, még vergődünk! A gazdák saját részükre már nem vásárolnak lisztet, kiment divatból a házikenyér-sütés. Olyan nagy a költség meg az erőráfordítás, hogy nem éri meg, olcsóbb az üzleti kenyér! 

– Köztudott, hogy furcsán, az előző évekhez képest másként alakult a búza értékesítési ára. Ez mennyire érintette a malom munkáját? 

– Aratás után egy szem búzát sem adott el senki, pedig akkor jó árat kaptak volna érte, 1,60-1,70 lej volt a búza kilogrammja. Szerencsére nekünk volt még a tavalyi búzából, addig valahogy kitartott, amíg az ár 1,50 lej körül stabilizálódott. Utána pedig esni kezdtek az árak. Most 1,10-1,25 lej között mozog a búza ára. Az árcsökkenést – szerintem – a nagy mennyiségben behozott ukrán búza idézte elő. Azok, akik nem adták el a búzájukat 1,70 lejért, most 1,20 lejért vagy 1,25 lejért kénytelenek eladni. Így a pékségek is alacsonyabb áron vásárolnák a lisztet, s akkor kezdődik az alku; ha nem adjuk olcsóbban a lisztet, továbbállnak, és olcsóbbat keresnek. Ilyen egyszerű! Mi csak helyi termelőktől vásároltunk, ukrán búzát nem. Jelenleg 2-2,10 lejért értékesítjük a liszt kilogrammját. Nagy tételben. Azt viszont tudni kell, hogy őrlés után nemcsak lisztet kapunk, hanem korpát is, ami az őrlemény 35 százalékát teszi ki. 

– Milyen minőségű a hazai termelők búzája? 

– Kialakult az igény a minőségi gazdálkodásra, egy-egy vállalkozó nagy területen jó technológiával termel, s a minőségi műveléssel jó minőségű lesz a búza. Ellenkező esetben nem tudják eladni a gabonát. Régen nem így volt, sok rossz búzát hoztak, de jó lisztet vártak. Sok mérgelődés volt emiatt. Most ez megszűnt, jó minőségű lisztet tudunk előállítani. 

– Hogyan ellenőrzik, hogy megfelelő-e a búza minősége?

– Komolyan meg kell vizsgálni a gabonát, mert ha nem, ott maradunk a liszttel. Minden tételből mintát veszünk, hektolitersúlyt, glutént és nedvességet mérünk. Látatlanban soha nem vásárolunk búzát. Oda kell figyelni, hogy a búza ne legyen üszkös, ne legyen kicikázva, a nedvessége legyen megfelelő, a sikértartalma, terülékenysége legyen jó. 

– Mindent összevetve, megéri a malmot üzemeltetni? 

– Ha nem érné meg, nem üzemeltetnénk. Addig, amíg a minimum kijön, az alkalmazottakat tudjuk fizetni, csináljuk. Jelenleg kilencen dolgozunk a malomban. A gond a munkaerővel van: komolytalanok az emberek, két napot jönnek, hármat nem. Van három stabil emberünk, a többivel gond van.

– Milyen jövőt jósol a malomnak? Lesz-e valaki a családból, aki folytatja?

– Nekem ez az életem, megszoktam, szeretem, jó szívvel csinálom amíg lehet! Igen, a családból Székely Botond, a sógornőm fia dolgozik itt, rá számítunk. A nagyobbik fiam más pályát választott, fogorvos Budapesten, a kicsi érettségi előtt áll – mondta Kádár Lajos.