Adomány a „senki földjén”

Seregnyi gumicsizmás gyerek és felnőtt várta csütörtök délben a Maros-parton a helyi rendőrség járműveit. A Marosvásárhely peremén felhúzott viskók lakóinak telét évek óta ruhaneművel és élelmiszerrel igyekeznek elviselhetőbbé tenni rendőrök.

Fotó: Nagy Tibor

Seregnyi gumicsizmás gyerek és felnőtt várta csütörtök délben a Maros-parton a helyi rendőrség járműveit. A Marosvásárhely peremén felhúzott viskók lakóinak telét évek óta ruhaneművel és élelmiszerrel igyekeznek elviselhetőbbé tenni rendőrök. A folyóparton kilenc család, körülbelül 40 kiskorú él, egy család nemrég az Ady negyedben kapott lakást. Az itteni romák soha nem kerültek összeütközésbe a törvénnyel, minden családból legalább egy személy dolgozik, a gyerekek közül többen iskolába járnak – tudtuk meg Mateescu Cristiantól, a helyi rendőrség igazgatóhelyettesétől. Az elmondottakat a romák viselkedése is alátámasztotta, hasonló adományozásokkor ugyanis rendszerint konfliktushelyzet alakul ki, a Maros-partiak azonban nem kezdtek dulakodni a csomagokért.

A látogatók fogadására pulóveres, copfos leányka szaladt ki az egyik házból, aztán előbukkant a többi apróság is, egyikük poros játékautót húzott maga után. A februári napsütésben kötelekre terített ruhák száradtak, alattuk fekete kutyakölykök játszadoztak. Senki földjének tűnő vidék ez, lakói gáz, víz és villany nélkül élnek, és lakcí-mük sincs.

– Lejárt a buletinem, és nem tudok újat csináltatni, mert nincs állandó lakhelyem. Így sehol sem alkalmaznak, és a leánkákat sem veszik be az iskolába – mondta az egyik kalapos férfi, a maroknyi közösség „főnöke”. Asszonya azt is elárulta, hogy mindkét lányuk, a 9 és a 11 éves, egy évet járt iskolába, Laura, a nagyobbik, írni, olvasni is tud.

– Valami hívőktől kapott egy könyvecskét, azt lapozgatja minden nap – tette hozzá az anya, akitől azt is megtudtuk, hogy fával és ronggyal tüzelnek, a vizet pedig a Marosból hordják.

– Így is lehet buletint csináltatni, nekem „egylapos” van – cáfolta meg az elhangzottakat egy 34 éves, tízgyermekes nő, aki 17 éves lányával szinte egy időben szülte meg legfiatalabb, ma már 7 hónapos csemetéjét. Korábban a flakongyárban dolgozott, jelenleg gyermeknevelési szabadságon van. – Mikor vezetik be a villanyt? – kérdezgette később a rendőröket. – Rengeteg itt az apró egér, ha a sötétben letesszük a cumisüveget a földre, rögtön hozzáférnek. Ha lenne villanyunk, ilyesmi nem fordulhatna elő.

A romák tapssal köszönték meg az adományt. Laura még percekig integetett a távolódó járművek utasainak.

Nincs vége a vándorútnak

A Maros-parti roma közösség két éve húzta fel viskóit a szóban forgó területen. Sokat közülük a Rovinari utca 26. szám alatti tömbházból költöztettek ki hét-nyolc évvel ezelőtt, az ottani lakrészeket ugyanis a polgármesteri hivatal és a lakásgazdálkodási vállalat illetékesei szerint illegálisan használták. A kilakoltatottak a közeli mezőn tákoltak maguknak viskót, három évvel ezelőtt azonban egy új tömbház csatornarendszerének építési munkálatai miatt újra költözniük kellett. A hivatal akkor a virágkertészet közelébe telepítette őket, a meggyesfalvi lakók azonban tiltakoztak a döntés ellen. A hivatal illetékesei felajánlották az otthontalanoknak a Băneasa utcai szükséglakásokat és konténereket, de a romák, arra hivatkozva, hogy nem tudnák fizetni az ingatlanok fenntartási költségeit, elutasították az ajánlatot, és kérték, hogy rögtönzött lakásokat alakíthassanak ki maguknak a Maros-parton. Ezt követően egy magánterületen vertek tanyát, amelyet a tulajdonos visszaigényelt, és vissza is kapott. Így újra felszedelőzködtek, és jelenlegi helyükön „táboroztak le”.

– Kinek a tulajdonában van ez a terület, és számíthatnak-e arra az érintettek, hogy az elkövetkezőkben közművesítés által lakhatóbbá válik az otthonuk? – kérdeztük Florian Moldovant, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal közterület-rendezési ügyosztályának igazgatóját.

– A Maros-parti romatelep a város tulajdonában lévő földterületen épült, ideiglenes lakhelynek számít. Nincs tervünkben bevezetni ide a villanyt vagy a vizet, de az elkövetkezőkben uniós alapokból próbálunk biztosítani számukra egy olyan, állandó helyszínt, ahol megfelelő körülmények között élhetnek, illetve a társadalmi beilleszkedésüket segítő központokat is tervezünk – mondta az igazgató, aki szerint van esély arra, hogy a Maros-parti romák gondjai már idén megoldódnak.