Advent – teher vagy áldás?

It’s beginning to look a lot like Christmas – szűrődik ki szinte mindenünnen a  jókedvet követelő ünnepi készülődés trillája. Nekünk pedig oly sokszor tűnik kimerítőnek az ünnepre való ráhangolódás. Ismét egy újabb feladat, melyet ki kell pipálnunk… Ajándékok, látványelemek, sütés, főzés, takarítás. És még sorolhatnám tovább a végeláthatatlan feladatlistát. Hadd osszak meg egy, mind közül legfontosabb feladatot, ami nem puszta dekoráció, ahogy azt első ránézésre vélnénk: családunk tagjaival közösen összerakni saját ünnepkoszorúnk minden egyes darabját. A hozzávalók mind megvannak, de nagy kihívásnak bizonyulhat összegyűjtenünk őket. Teljesen más kellékek ezek, mint a szokványos kreatív munkát megkövetelő programokéi, ám a teljesség elérése érdekében mindenképp tanácsos munkálkodnunk rajtuk.

Leglényegesebb összetevő a család, szeretteink (a számunkra legközelibb emberek, akár barátok is) mint összekötő láncszemek, a koszorú alapjai. Ragasztó, összefogó kapocs gyanánt szükségünk lesz szeretetre, az egymás közötti elfogadáskészségre és megbocsátásra. Ne feledjük a fő díszítőelemeket sem: a gyertyákat, melyeket ezennel önmagunk lelki békéje, továbbá a – ha máskorra nem is, legalább az ünnepre megtisztogatott – lelkiismeretünk testesít meg. Családunk lelki koszorúja annyi gyertyaszálat számlál, ahány tagot befogad alkotóelemként, az előírás nem szab határokat e téren.

A fényességen, különlegességen már mind közösen kell dolgoznunk. Az egyediség ezennel is kreativitásunkban rejlik. Ám a díszelgés még nem minden! Ügyelnünk kell a gyertyák egyenkénti tündöklésére, hogy gyertyalángunk fényessége ne halványodjon. Ha kialudna a láng, egymáson segítve gyújtsuk újra, mert ha egy fényforrás is megkopik, családunk koszorúja már nem a maga ékességében fog tündökölni felszínes világunkban, hogy aztán minket is beszippantson a tucat.

Elsősorban a magunk lángját tápláljuk, majd hagyjuk a miénkből merítkezni társunk (-aink) elfáradt ragyogását, hogy közös erővel csillámoljunk egy kerek esztendőig családunk füzérében, hogy majd egy következő ünnepre készülődve (melyet bármikorra kijelölhetünk magunknak) ismét feltöltődhessünk, közös erővel fényezve, szépítgetve lelkünket.

Sokszor a közös olvasás is rengeteget lendíthet saját kis családunk adventjén, főként, ha gyermek áldását élvezzük a mindennapi otthoni melegségben. A csoportos ünnepi, irodalmi ráhangolódást próbáltuk ösztönözni a szászrégeni Kobak könyvesboltunkba ellátogató 2. sz. óvoda Manó csoportjának apró közösségében, Brassay Noémi óvopedagógus társaságában. A gyerekek, akárcsak az otthoni közegben, most is közösen választhattak olvasmányt, amit aztán téli tematikájú színezgetés és Mikulás-csomag követett.

A gyermeki lélek érzékenysége szivacsként szívja magába irányításainkat, rezzenéseinket. Különösképpen fontos az ünnep méltóságának elsajátítása, melyet mi magunk irányíthatunk e korban még, hogy a kommersz felszínesség romboló hatásait, ha nem is teljes mértékben, de rostálva és gyérítve szórjuk életük talajára.

A Kobak könyvesboltlánc békés ráhangolódást kíván minden kedves családnak a várva várt ünnepekre!

Bota Melinda