Ady Endre a Székelyföldön

A főispán vendégeit maga a fürdőtulajdonos, Sófalvi Illyés Lajos fogadta és szállásolta el Bernády villájába. Ebédelni a nyaralótól mindössze pár lépésnyire lévő Fővárosi étterembe invitálta Adyékat.

Csinszka és Ady

(Folytatás múlt heti lapszámunkból)

A főispán vendégeit maga a fürdőtulajdonos, Sófalvi Illyés Lajos fogadta és szállásolta el Bernády villájába. Ebédelni a nyaralótól mindössze pár lépésnyire lévő Fővárosi étterembe invitálta Adyékat. Felső-Szovátafürdőt 1902-ben alapította Illyés Lajos, és alig egy évtized alatt az ország egyik legismertebb fürdőhelyévé vált. A háború előtti években – a korabeli sajtó szerint – Magyarország legfőbb szenzációi Fedák Sári és a szovátai Medve-tó voltak.

Hétfő délután ismerkedtek meg Szovátával és neves tavával: „Szováta... valóban Erdély egyik legszebb panorámája volt... Amikor Adyval ott jártunk, nagyon kihalt volt, a háborús idők megfosztották szokott nyaralóitól, és a szállókban igazán csak néhány vendég lézengett”.

Ady Endre számára az egész székelyföldi út legnagyobb élménye a fürdés volt: „Mi is felkerestük a hírneves Medve-tavat és megfürödtünk pompás sós vizében. Ady boldog volt, gyerekes örömmel lubickolt a mély sós vízben, melyben nem lehet lemerülni. »Lábon járok« – mondotta, és barátai előtt sokat emlegette ezt a fürdőbravúrját, és éveken át készült vissza a tüneményes Szovátára megegészségesedni” – számol be a Szovátán töltött napról Bölöni.

1915. július 27., kedd Szováta – Marosvásárhely – Csucsa

Kedden kora reggel indult vissza a főispáni fogat Marosvásárhelyre. A Domokos szállóbeli ebéden búcsúztak házigazdáiktól, Bernády Györgytől és Tóthfalusi Józseftől. „Ady Endre, a kiváló poéta felesége társaságában Szováta fürdőről kedden délben városunkba érkezett, s dr. Bernády György főispán vendégei voltak. A költő feleségével kedden délután utazott el Csucsára, hol a háború tartama alatt marad” – tudósítja olvasóit a Székely Ellenzék újságírója.

A költő július 29-én, Ady Lajosnak címzett levelében számol be erdélyi úti élményeiről.

„Tegnapelőtt érkeztünk holtfáradtan haza erdélyi utunkból, kevés pénzzel, de tele rajongó csodálattal Erdély iránt. Brassó, Vásárhely, Szováta voltak stációink.

Sokszor keltünk 4-kor reggel, és megnéztünk minden látni valón szépet, rohanva fürödtünk Szovátán, és Vásárhelyen főispáni bankett stb. volt rendezve értünk. Azt hittük, otthon találunk még, s így személyesen mondunk többet. Kár, hogy nem mentünk együtt veled. Ezt egész úton sajnáltuk, dehát te nem bíztál utunk valószínűségében... Csinszkáék”

1918. augusztus - A halottak élén

Adynak Csinszkával kötött házassága, a feleség hősies kitartása a súlyosan beteg férj mellett négy évvel hosszabbította meg a költő életét. Adynak az erdélyi út előtt és után írt leveleit nézve azt is kijelenthetjük, hogy ebben a Székelyföldön töltött napoknak is igen nagy szerepük volt. Az 1915 júliusa után írt, a legbizalmasabb barátoknak címzett leveleiben már nem találkozunk az öngyilkosság gondolatával.

A székelyföldi utazás előtt a hazaárulónak bélyegzett, megalázott költőóriás jóformán embert sem akart látni, s mint írta, a fővárosban egy napot sem bírt volna ki, 1917 szeptemberében visszaköltözik Budapestre. A háborúból végképp kiábrándult értelmiség már nem nemzetárulóként fogadja, hanem az ország tragédiáját előre jelző szellemóriásnak tekinti.

1918 augusztusában, Hatvani Lajos biztatására és segítségével jelenik meg legújabb verseinek vállogatott gyűjteménye: A halottak élén, benne a magyar irodalom száz legjobb verse között számon tartott: Őrizem a szemed; De ha mégis?; Nézz, drágám, kincseimre remekművekkel.

Ady Endre székelyföldi útjának emlékei Marosvásárhelyen és Szovátán

1943-ban Kovács Benedek kollégiumi tanár javasolja emléktábla elhelyezését a Domokos Szállóra, az Ady-látogatás egyik színhelyére. Az emléktábla nem készült el, viszont rá egy évvel a marosvásárhelyi Ács utca és Kolozsvári körút egyesítéséből létrejött hosszú utcát Ady Endre körútnak nevezik el. (Az egykori hatalmas körútnak napjainkra csak egy része maradt meg: a mai Siretului utca.) Később az ezzel párhuzamos kis utcácska, az egykori Mező (a mai Rovinari) utca kapja a nagy költő nevét. A Maros szabályozása után az Alsó- és Felső-berek közötti folyókanyar részleges feltöltésével nyert területre épült új lakótelep is az Ady negyed nevet nyeri. (Az építése utáni első években Marosvásárhely legszebb, leggondozottabb negyedének számított, éveken át messze fölénnyel nyerve a lakótelepek közötti szocialista szépségversenyeket.) 1986-ban az Ady Endre utcát str. Rovinari-ra keresztelik át. Rovinari lesz a szomszédos lakónegyed neve is. Ma sem utcanév, sem emléktábla nem emlékeztet nagy költőnk vásárhelyi látogatására.

Szovátán feleannyi időt sem töltött Ady, mint Marosvásárhelyen, viszont a szovátaiak az elmúlt száz évben mindvégig számon tartották és büszkén emlegetik ma is a nagy költő látogatását. Ady Endre utcának nevezték a fürdőtelepre vezető főutat, és róla nevezték el 1956-ban a város középiskoláját is. Mindössze tíz évig, 1965-ig viselhette a Sóvidék első középfokú oktatási intézménye nagy költőnk nevét. Az Ady Endre utcát is a mindenki által jobban érthető Trandafirilor utcára keresztelték át a 90%-ban magyarlakta Szovátán. Akárcsak Marosvásárhelyen, ma sem tábla, sem utcanév nem emlékeztet Szovátafürdő legnevesebb vendégére.