Agymosás
2012-10-22 14:16:25
- Máthé Éva
Ha úgy érzed, hogy főnököd totálisan az agyadra megy, és már egyetlen szavát sem tudod anélkül befogadni, hogy el ne küldd őt melegebb éghajlatra...
Ha úgy érzed, hogy főnököd totálisan az agyadra megy, és már egyetlen szavát sem tudod anélkül befogadni, hogy el ne küldd őt melegebb éghajlatra...
ha legszívesebben az összes családtagodat kölcsönadnád legalább egy hétre valami távoli égtájon élő rokonaidnak, csak hogy ne kelljen tovább hallgatnod gyerekeid örökös nyafogását, vagy éppenséggel szüleid állandó házsártos fontoskodását...
ha már unod a világ összes regényét, versét, esszéjét, és elhatározod, hogy többet egyetlen könyvet sem veszel a kezedbe...
ha úgy véled, hogy többé soha nem fogsz megnézni a tévében egyetlen bárgyú filmet vagy gagyi tehetségkutató show-t sem...
ha eleged volt a város zajából, szmogjából, ahol mindig késve érkeznek az autóbuszok és mindig totálzsúfoltak, vagy ha már eleged volt a falu süket csendjéből, ahol élsz, és torkig vagy a szomszédok, ismerősök kicsinyességével, pletykaéhségével...
ha úgy érzed, hogy agyad tekervényei többé nem képesek befogadni egyetlen olyan pluszinformációt sem, amelyek szüntelenül feléd hömpölyögnek az összes földi és égi csatornákon...
akkor ülj le a tévékészüléked elé, és keresd ki a vásárhelyi kábelhálózaton a Fashion one-t, azaz a divatcsatornát, és bambulj! Nem fogod megbánni. Úgy érzed majd magadat, hogy egy abszurd világba csöppentél, ahol egészen más szokások és ízlések érvényesülnek, mint amit a mindennapi életedben, környezetedben tapasztalsz. Mintha a szemed előtt elvonuló ifjú nők és férfiak egy merőben idegen világ hírnökeiként egy tőled több fényévnyire levő fantomvilágból hoznának információkat, egy olyan közegből, amelyet soha nem fogsz elérni, mégis tudod róla, hogy ott van valahol a Föld peremén... A piszkafa-lányok múltba vagy jövőbe (vagy az Isten tudja, hova) révedő tekintete az égvilágon semmit sem mond, tehát nem kell majd azon agyalnod, hogy mit is akarnak kifejezni az üveges szemgolyók. A textíliák – ha ugyan azoknak lehet nevezni azokat a fémesen csillogó anyagokat, melyeket a valószerűtlen lényekre aggatnak – és a ruhafazonok néha olyan elképesztően idegenek számodra, mintha egy elektrosokk- kezelésen éppen átesett, az absztrakt és az abszurd stílusra felesküdött képzőművész festené őket kilúgozott lelkivilága belső, üres falára. (Természetesen az előbbi mondatok után oda kívánkozik a megjegyzés: tisztelet a kivételnek! Igen ritkán mesés, ízléses ruhaköltemények vonulnak el a szemünk előtt egy-egy álomszép Csipkerózsika testén.)
Ha nagyon vájt fülű, módfelett művelt lény vagy, akkor a csillogás-villogás mögé odaképzelheted azt a rengeteg pénzt, intrikát, acsarkodást, versengést amivel a divatipar jár. (Például egy érdekes hír az üzleti életből: a világ legnagyobb luxusipari társasága, a francia LVMH csoport 73 százalékkal növelte tavalyi profitját. Ebben az ínséges világban!) De azt ajánlom, ha már eldöntötted, hogy a fashion-csatornára kattansz, semmiképpen ne gondolj számokra, engedd el magad, legeltesd a szemedet e luxusvilág bizarr képi üzenetein, és meglásd, már fél órán belül eljutsz arra a bizonyos alfa szintre, ahol tulajdonképpen minden mindegy... Ezután újult erővel fogod elkezdeni mindennapi teendőid intézését.
