Aki hadat üzent a kishitűségnek

A könyv legátfogóbb beszéde A kollégiumi elöljáróság és tanári kar üdvözlete, amelyet Nagy Endre igazgató tolmácsolt az ünnepségen.

Áhítat a borospataki csűrgalériában… Orth István festménye

Századoknak épít, aki akarni tud

a porszemből kőtornyot emel,

amelyből az idők felett álló

harang-isten lelke énekel.

Hozsánna néked sugrázó Akarat,

több egy tett, mint száz csiszolt beszéd.

A tanulságot már húsában hordja

egy jövőért küzdő nemzedék.

Az Évforduló című alkalmi költemény utolsó szakasza olvasható fennebb. „A bölcsességgel megáldott évek bajnokának, dr. Bernády Györgynek” ajánlotta a szerző, Gagyi László kollégiumi tanító, akkor már kétkötetes fiatal író. Születésnap-köszöntő ünnepségen mondta el a verset a marosvásárhelyi Református Kollégium dísztermében 1934. április 14-én. A Bernády című díszkiadványból emeltem ki. A Kollégium kiadásában, a vásárhelyi Benkő nyomdában kivitelezett ötvenoldalas füzet tisztelgésként ölelte egybe azokat az ünnepi beszédeket, méltató gondolatokat és jókívánságokat, amelyek „dr. Bernády György, v. m. kir. udvari tanácsos, Marosvásárhely sz. kir. Város II. választókerületének volt országgyűlési képviselője, Marosvásárhely sz. kir. Város nyug. polgármestere és főispánja, Mures megye volt kamarai képviselője, a marosvásárhelyi Református Kollégium főgondnoka” 70. születésnapja alkalmából a városban elhangzottak. A kötet több vásárhelyi otthonban ma is fellelhető. Magam Marosi Ildikó irodalomtörténésztől kaptam kölcsön a minap, amikor a városépítő polgármester halálának közelgő 75. évfordulója (1938. október 22.) kapcsán helytörténeti ritkaságokról érdeklődtem tőle.

A könyv legátfogóbb beszéde A kollégiumi elöljáróság és tanári kar üdvözlete, amelyet Nagy Endre igazgató tolmácsolt az ünnepségen. Az erdélyi református egyházkerület igazgatótanácsának üdvözletét Vásárhelyi János püspökhelyettes, egyházkerületi főjegyző mondta el. Olvassunk bele szövegébe: „Méltóságod úgy áll előttünk, mint a kötelességét mindig csüggedetlen lélekkel teljesítő, igazi erdélyi magyar embernek egyik tiszteletreméltó példányképe. Báró Bánffy Dezső, akinek arcképe szintén itt van e díszteremben a mi »őr-lelkeink« sorában, így jellemezte egyszer az erdélyi magyar embert: az erdélyi magyar ember akar mindig, ott van mindenütt és nem csügged el soha. Az erdélyi magyar embernek ezt a mindig új lángra lobbanó életakaratát, soha ki nem fáradó, mindig jelenlevő tevékenységét, csüggedetlen bizalmát és lelki erejét csodáljuk Méltóságodban is, amikor az az egész régi világ, amelynek jövendő kibontakozásáról Méltóságod olyan gyönyörű álmot hordott szívében, összeomlott, amikor legjobbjaink szívét fásult kétségbeesés, csüggedt reménytelenség szállta meg, bátor és erős lélekkel dolgozott tovább és hirdette, hogy nekünk az új helyzetben is a régi hűséggel kell bizonyságot tennünk arról, hogy élnünk kell és élni akarunk. Kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe és munkánk és szolgálatunk által új történelmi helyzetünkben is értékes tényezői akarunk lenni ezen a földön országunknak, hű munkásai Erdély különböző népei között a közös emberi előhaladásnak. Hirdette, hogy csak arra van szükségünk, hogy hitünket, lelki értékeinket, a Gondviselés által részünkül meghagyott tálentumokat bizalmatlan kishitűséggel el ne ássuk, hanem hűségesen sáfárkodjunk a nekünk adott tálentumokkal.”

Ezen a kollégiumi rendezvényen a kiadvány tanúsága szerint elhangzott a szülők üdvözlete (Kovács Andor gyógyszerész), a kollégiumi ifjúság üdvözlete (Barabássy László VII. o. tanuló) is, és az ünnepelt főgondnok is elmondta a maga köszönetét, üdvözlő gondolatait. Függelékként kerültek az emlékfüzetbe a város polgárságának ünnepén (1934. április 23.) tartott beszédek, dr. Fekete Gyula ügyvéd és Paál Gusztáv tb. kollégiumi igazgató ünnepi köszöntője.

A város és ifjúsága lelkes születésnapi főhajtása után négy esztendővel hunyt el Bernády György. A halála óta eltelt háromnegyed század meggyőzően bizonyította: emléke nem homályosul, Marosvásárhely magyarsága nemzedékről nemzedékre tovább élteti kultuszát.