Az új név: Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Műszaki és Tudományegyetem.
Csütörtökön lapzártakor kaptuk a hírt, hogy már szeptember 13-án elfogadta a kormány azt a határozatot, miszerint öt romániai egyetemnek megváltozik az elnevezése, köztük a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemé is. Az új név: Marosvásárhelyi Orvosi, Gyógyszerészeti, Műszaki és Tudományegyetem. A kormányhatározatot nem úgy fogalmazták meg, hogy az orvosi egyetem bekebelezi a Petru Maior Egyetemet, avagy a két felsőoktatási intézményt összevonják. Rendkívül alattomos módon a közoktatási minisztérium szervezésére és működésére vonatkozó 2017. évi 26-os határozatot módosító 2018/735-ös számú új kormányhatározatnak a 6-os számú mellékletében dugták el. Ez a melléklet (anexa) módosítja a korábbi 3-as melléklet öt pozícióját, azaz öt romániai egyetem nevét. Azt is jól kitalálták, hogy az úgynevezett „módosítást” nem a határozat meghozatalát követő napon jelentették meg a Hivatalos Közlönyben, ahogyan szokás, hanem egy hét múlva, amikor kiderült, hogy az érintettek közül senki sem tiltakozik ellene.
Így hát szeptember 20-án már szabad volt az út, hogy a 808-as számot viselő Hivatalos Közlönyben nyilvánosságra hozzák a MOGYE jogutódjának új elnevezését. Ha az egyhetes időszakra gondolunk, nehéz elhinni az egyetem rektorának szavait, aki szeptember 20-án azt nyilatkozta, hogy nincsen tudomása semmilyen kormányhatározatról, s pont ő ne értesült volna a hírről? Magyar részről pedig sajnos nem volt senki, aki figyelmesen követte volna az egyetemi évkezdés előtt megszülető kormányhatározatokat. Holott az események eddigi alakulását és az erdélyi magyarságnak alaposan „betartó” kormányintézkedéseket figyelembe véve nem volt kétséges, hogy október elsejére megszületik a legfelsőbb szintről érkező rábólintás arra, amit a volt MOGYE „minden törvények felett álló szenátusa” idén áprilisban kifogásolható körülmények között elfogadott, de ami ellen sajnos nem indult meg a tervezett jogi lépés.
Ha megválasztják a konzorcium új vezetőségét, ami kényelmesen egyetért majd a MOGYE rangon aluli házasságával, és megszavazza az új vezetőséget, a magyar oktatóknak – akiknek a részaránya 18 százalékra csökken a vezetőségben – az eddiginél is kevesebb befolyása lesz az egyetem jövőjének alakítására. Arra a legkevésbé, hogy a közoktatási törvény által előírt főintézeti, kari önállóságot kivívják.
Egy korszak véget ért. Az 1945-ben rendkívüli nehézségekkel megküzdő egyetemalapítók álma szertefoszlott, és csupán idő kérdése, hogy mi és meddig marad meg a magyar tagozatból, amelynek megvédésére mi mindnyájan itt, Erdélyben nem tudtunk úgy kiállni, felsorakozni, hogy annak látható eredménye legyen.